Az új szoftvert mindenkinek, napi szinten kötelező június 1-től használni.
Az oktatás ideje: június 5.
---
Kolléganőmre sózták egy kirúgott kolléganő(!) kiléptetését. Akit keresetlen szavakkal leköcsögözött ezért.
Veszélyességi pótlékot kérünk.
Mél-tó-ság. Ritka manapság.
Aztán munka végén beözönlöttek hozzám a vezetőink, hogy ha már így benne vagyok, még pár dolgot SOS át kéne rendezni, el kéne intézni, le kéne szervezni.
Jó, csak Bé várt rám a városban...
14 éves a blogom.
Holnap leszünk egy évesek Kócossal.
Nagy dolgok ezek.
Ha valaki 14 éve elmeséli, milyen szabad, független, vidám és boldog életem lesz 2019-ben, egyszerűen nem hiszem el neki.
Ha úgyis mentek okmányirodába valamiért, nyissatok ott Ügyfélkaput. Kb. öt perc, utána az adóbevallás a weben alapszituban megvan két perc alatt az 1%-os nyilatkozatokkal együtt. Meg egyébként is hasznos.
---
Az azért baszcsizza a csőrömet, hogy az adóm 1%-a is ötszámjegyű összeg, mert rohad a kórház, ahol műtöttek és patkányhulla van még a puccos környékemen is az utcám végében és akkor még Lölöről nem beszéltem, de ment a cicámat megmentő/kikupáló alapítványnak, használják csak további cuki cicákra.
---
Ma volt skype-tárgyalásom, beadtam az adóbevallásomat, végigmentem egy online oktatóanyagon vizsgával, távolról megbuherálták az SAP-mat, beszéltem valami szerb help deskkel, akik kettő perc alatt megoldottak valamit, le is döbbentünk, megszereztem főnököm jóváhagyását két átalakításhoz, ergo megkaptam a nyakamba a lebonyolítását, meg ugye dolgoztam. Egy hosszabb anyagom frissen csillog-villog a céges központi intra főoldalán.
---
A héten kétszer futottam össze az ex-Nagyfőnökkel, aki nem engem választott, elsőre véletlenül, és meg is lepődtem, minek small talkol, hogy látott a facebookon, merre jártam (khöm), másodszor meg "spontán" felém járt. 4 emelet van köztünk, véletlenül pont most jött arra.
Azért nem voltam túl szívélyes, tudja ő, hogy bánt a dolog.
A tanácsadónőnk naponta átjön tíz percekre csacsogni, megbeszéltük, hogy a mostani főnök könnyebb ember, akármilyen impulzív alkat is. :D
Hogy ne tűnjek akkora kultúrbunkónak:
Jártam az elmúlt hetekben népzenei koncerten, meg a Katonában a Fejes Endrés Rozsdatemető 2.0-n, a Rózsavölgyi Szalonban az Alföldis Diplomácián, van jegyünk a következő napokra ugyanide Ibsen Rosmersholmjára, illetve a Katonába a Berlin, Alexanderplatz-ra és az Ithakára is még a szezonban.
De azért konditerembe is járok. :D
Szombaton kocsiba ültünk Bével és Bézséjével, irány Bé szülei, ahol tisztes húsleves, rántott hús, diós süti, gyümölcs hétvégi ebéd, és némi kutyázás után átmentünk a határon a hoki vébére.
Röviden: ideális időjárás, szép kisváros, kedves emberek, fantasztikus (úúúúristen, hogyan lehet ilyen szépen, gyorsan, pontosan, látványosan játszani???) játékosok és csapatok. Jól szervezett fanzone nagy kivetítőkkel azokra a meccsekre, amikre nem vettünk jegyet a stadionba, hangulat, poénos szurkolók és zse-ni-á-lis kabalaállat.
A sör finom, a stadionban mellettem ülő 18 éves német cukiság barátkozása is (tényleg nem én hajtok erre a korosztályra, megszólítanak, na).
Vasárnap hajnalfelé haza 250 km, reggel már munka.
Fáradt. Vagyok. Nagyon.
A macska azóta szeparációs szorong, mint a megismerkedésünkkor, alig bírom levakarni, még p.siléskor is a lábamhoz ül, éjjel sír a hálóajtó előtt.
És sztem most nem bírja Bééket, ellopták a gazdit két napra. : D
(https://secure-mediadb.kicker.de/news/1000/1020/31000/artikel04/1049134/macejko-1557752669_zoom19_crop_800x600_800x600+100+16.jpg)
Hétfőn lakógyűlés, meghallgattunk egy jelöltet. Végre jó sokan megjelentek, a két botrányos szomszéd közül egyik el sem jött, a másik sértődötten támasztotta a falat, majd arrébbment telefonálni, én mentem utána öt perc várakozás után, hogy akkor várjunk-e rá.
Majd benyögte, hogy van ám valami felújítási pályázat, de nem mondja meg, hol, és elment. Faszom.
Jó, ki telefonáljon utána.
Kiderült, hogy kb. senkivel nem áll szóba (itt már nagyon összeröhögtünk, hogyan lehet valaki ennyire szánalmas), szóval hívtam én. Akivel legutóbb konfliktja volt (nem érdekel).
Nem volt hajlandó semmi többet mondani róla. Értitek, tud lehetőségről, hogy ne kerüljön fejenként saját zsebből 600-800 000 Ft-ba egy bizonyítatlan ázás miatti* felújítás, erre titkolózik. Annyira seggfej emberek vannak!
Bevállaltam, hogy kinyomozom. Most nincs a kerületben, de figyelni fogjuk.
Az egyik öreg benyögte, hogy ő nagyon szeret itt élni, és hogy a legtöbben milyen jófejek, csak a tudjuk kit kéne kivetni magunk közül, mert felháborító. És akkor tíz ember együtt bólogatott.
Írt a kertészmérnökünk, hogy ne állítgassa már állandóan át az öntözőt, mert kirohad minden, és így hiába ültettek. Tagadja. Ezt is, persze, kotnyeles vén hülye.
*Egyik lakó becsöngetett most a nagy esőzéseknél, hogy mutassák már meg az ázást: semmi(!) folt nincsen a falon, megmutatták, hogy a járólap a konyhában hol van feljőve.
Nyilván nem a foltmentes plafonról ázástól. Elképesztő...
---
A HR-ünk újabb remeke, hogy rámsózott mindenféle olyan feladatot, amihez közöm nincsen, de vagy harmincan telefonáltak, hogy azt nem is úgy kéne, és így hülyeség. Már untam lepasszolni őket, hogy az észlényt kérdezzék, én csak továbbítottam a dolgokat.
Jártam Milánóban. Alaposan megterveztem, hogy beleférjen a legtöbb látnivaló.
Egy igazán élhető, szimpatikus nagyvárosnak tűnik! Sok zöld, szép épületek, a lakók kényelmét szolgáló ötletek.
Végtelenül kedves emberek (ne feledjétek, naponta 2 órát ingázó ember vagyok, Budapest, kettő metró, oltári sok a tahó!), ők segítőkészek, bájosak, mosolygósak, csacsogósak. Szinte mindenki beszél angolul, aki nem, az cukin magyarázott olaszul, én cukin makogtam spanyolul, és simán értettük, mit akar a másik. :D
Napokig mosolyogtam mindenkire, úgy feltöltött, hogy létezik zombiarc-mentes hely a világon! Eddig Madridot éreztem a leginkább magaménak, Milánó méginkább. Szeretem a nagyvárosokat. :)
---
Reggel elrohantam, és netes tanácsok alapján nem hagytam magamat lerázni, hogy a hónapokig foglaltnak mutatott időpontra jegyet szerezzek az Utolsó vacsorára. Még az ajtón is hatalmas tacepao, hogy esélytelen jegyhez jutni két héten belül. Elkeseredek, elfordulok, aztán beugrik a netes intelem, meg hogy nem sűrűn járok megint erre. Sorbaállok, előttem a spanyolok tudnak venni, értem is, hogy mára kérik, reménykedem. A tündéri csaj még hagyott is az időpontok között válogatni. :D
---
Milánóban mindenki végtelen könnyedséggel lazán elegáns. De mindenki, idős nénik és fiatal férfiak is, millió styleinfluencer. És teljes természetességgel viselik a csodás ruháikat, kiegészítőiket, semmi görcsös erőltetettség. A nők 70%-a sportcipőben, hozzá kosztüm vagy vászonnadrág, mégis mind egy-egy díva. Elképedtem, hogy idősek, fiatalok, és minden pasi is stílusos (itthon szerintem legalja kategória, ahogyan férfiak öltöznek. Pedig itt is biznisz-negyedekben közlekedem.) Ápolt frizura, smink, kellemes volt az egész összkép.
Meg a pizza is isteni.
---
18 fok, ideális turistaidő, tűző nap, a hajam tart, a sminkemet a Sephorában felfrissítették csodásra.
---
Mindenen, de tényleg mindenen végigrohantam, a díszletből megtippeltem, mit próbálnak a Scalaban, megnéztem múzeumot, járkáltam a Dóm tetőormán, stbstb., majd délután négy körül éreztem, hogy elpityerednék... Egész nap két snickerst ettem csak futtomban, szal átmentem pizzázni egyet az étteremnegyedbe a csatornához. Nyami.
---
Hazafelé a reptéren négy órát tökölve (fapados, csak éjfél körül indult végül) látom az instán, hogy olasz ismerős Nápolyból felköltözött, bakker, összefuthattunk volna!
Malpensán bezárt minden bolt, ellenben szuper a wifi, letöltöttem a Netflixről jópár részt az eggyel régebbi, tartaléknak vitt telefonomra és offline nézegettem a gépen.
---
Időben írt a wizz, hogy késik az indulás, így maradt időm egy padon napozni tíz percet egy kastélyparkban, majd még aznap éjjel spuri haza. 2:40-kor keltem, másnap 2:50-kor feküdtem le.
Reggel már munka.
Nagyon. Fáradt. Voltam.
Az én macskám a tökéletes Maugli, de nagyon leleményes.
Tegnap átjött Kócos éjszakára, de izé... hát nem a cicával foglalkoztunk. Hallottuk, hogy tökörészik az ágy tövében, majd egyszercsak kihúzta az ágyfiókokat és lépcsőnek használva a legfelsőbe kényelmesen belekucorodott, nézegetett minket. :D
Imádom ezt az időt. A hajam nem, az szörnyű. Meg néha tökigázom, de nem baj, nem sokat tartózkodom az országban. :D
---
Főnököm kiadott egy feladatot nekem is, kolléganőnek is. Ha nem csacsogunk ebédnél, nem derül ki, hogy én már lassan el is készülök vele. Gyönyörűen kidolgoztam.
---
Egyik új vezetőnk aggódó arccal behív magához, ülnek nála páran.
-Szükségünk van rád. Kéne egy ember az assessment centerhez, aki profin tud fapofával kötözködni... Rád gondoltunk.
-:’DDDDDDDDD
