Jé, ez a 8-8,5 óra alvás már első nap megváltoztatja a közérzetet.
Igaz, a gyomrom szombat óta szórakozik velem, de rég volt ilyen, hogy nem fáj a fejem. (Ki a fszt érdekel? :D)
Nyomasztanak a céges gondok.
Elakadtam a konyhapakolással, megint szelektálnom kell, hogy minden elférjen. De nincs kedvem munka után.
Hétfőn úgy remegtem a biopsziák után (aminél lehet, háromból egy sem sikerült), hogy taxival mentem haza. Pedig én aztán nem vagyok egy dokinál hisztizős fajta.
Tegnap meg bekucorodtam a kanapéra az almáspitémmel, macska a lábamhoz kuporodott, elolvastam egy fél Forbes-ot, hallgattam némi zongoraklasszikust, végigröhögtem a trashműsor kommentjeit, rég volt ilyen nyugi.
Már csak egy kis friss dió hiányzott, de füvet nyírtak a kertben, gondolom, eltették.
Nemsokára lesz egy cimboránk meglepibulija, kész az új (még újabb) szemüvegem, aztán mindenféle hormon-, meg terheléses vizsgálat, endokrinológus, fogorvos, jön az asztalos cicateraszt újralazúrozni, aztán négy nap Róma, kezdődnek a kvízek, a táncok, kondi, jön az ősz, a kertváros egy giccs-csoda, lesem az új havazós videókat az Alpokból, ezt vártam már március óta...