Tényleg minden poént komolyan kell venni néhány embernek?
(És felhúztam magamat az egyik trollcsoportban, más dolog piszkálni egymást, ami nekem/nekünk nagyon vicces, mint halál hülyének beállítani és azalapján lehordani.
Meg hogy kitettek egy óriási posztert az asztalomtól 3 méterre és mindenki megáll hangosan elemezgetni a számokat, tőlem kérdezgetni. Én dolgoznék.
Meg azon is, hogy évek óta eltartott unokatesóm kéretlenül elmagyarázza, hogy hogyan kéne élnem(!) és inkább csinálnám azt, amit ő, neki a váltás (értsd felmondott és a férje tartja el) mennyire bejött.
Vagy legalább menjek fesztiválokra kikapcsolódni. Ja, amikor így is többszáz ember vesz körül. Max. egy napra.
De legalább ne dolgozzak annyit. Hát mert az így megy.
Én meg meguntam az évek óta tartó beleokoskodás lenyelését, és visszaírtam annyit, hogy ezeket könnyű mondani. Válasz: de megéri váltani, nézzem már őt.
Nézem.
Gyomrom sem lenne ahhoz, hogy ne dolgozzak, ha lehetőségem van rá, hogy más pénzét szórjam nem kicsit, hogy sírjak a sok pénz és napi 7-8 óra szabadlét mellett, hogy semmire nincs idő, milyen kemény a tempó, de nincs kedvem kiosztani. Bár ő kezdte, de benyelem. Már megint.)
Szóval a cica remekül érzi magát, követ mindenhová, égnek dobja a lábait a lábam közt, amint megállok, önfeledten rohangál, felfedez, rovarokat vadászik, jóízűen eszik, iszik, almozik, vidáman játszik kb. bármivel, amit mutogatok neki. Ha van hozzá kedve…
Tegnap Nagyonlétra lába körül nyolcasozott. Cuki egy kb. 3 kg-os macska meg egy 200+ cm-es fiú együtt. Ő csak vérmacskának hívja, annyira édesbogár.
Tegnap 1+2 óra bruttó(=vele voltam), 1,5 óra nettó időt fordítottam rá, hogy tanuljunk, szokja a létemet, közelemben, illatomat, hangomat.
Gyakoroltuk a hívást, hogy hol vannak a játékai, hogy mikor játsszunk, hogy mire ne másszon fel és min hagyom, hogy hogyan ne dagasztgassa a hasamat, mert bár nagyon gyengéd cica, de a karma hegyes. :D
Egyáltalán nem szokott emberhez, este kirakták az udvarra a vacsiját, kapott két cirógatást. Szóval a fő feladatunk, legalább felfigyeljen, ha hívom, hogy merjen szemből hozzámkucorodni, hogy ne kerülje a szemkontaktust. Biztosan érte sérelem, de nem tudom, mire lehet érzékeny.
Sokat dumálok hozzá, erre nagyon jól reagál, bár egy idő után nem jutott eszembe semmi mondanivaló, úgyhogy népdalszövegeket szavaltam neki.
Hátha ismeri és becsatlakozik.
