A munkánkkal nem tudunk haladni, mert két órás oktatáson ülünk egy olyan új program használatáról, amit kb. 10 perc alatt be lehetne mutatni, de magunktól is rájövünk élesben. Aztán maradhatunk bent tovább a saját munkánkkal (én majd holnap, ma spanyol).
A négy vicces lány összeültünk egy homeofficeos irodájába, odahívtuk az új kolléganőt is.
Országos videókonferencia.
Negyed óra alatt még az alapbeállításokon nem jutottak túl. Tötymörgünk, mint Windows oktatáson a nyugdíjas otthonban.
Előbb levettük a kameránkat, mert fintorogtunk, meg mutogattunk tárt karokkal, minek ez az egész. Tuti benne van a prémiumcéljaikban. Az övékben.
Aztán levettük a mikrofonunkat, hogy hangosan is tudjunk röhögni.
Aztán már fél füllel sem figyeltünk, én a kivágott nyelvtani szabályokat ragasztgattam a spanyolfüzetembe, közben pedig Laár András verseket szavaltunk, egy emelkedett pillanatban Galla nótára is gyújtottunk.
A hírek szerint a végeken ketten elaludtak közben.
Néha bekapcsoltuk a mikrofont és hozzátettünk valami értelmesnek látszót, ritkán várom ennyire, hogy visszatérhessek a feladataimhoz.
Íme a bizonyíték, hogy vannak fölösleges pillanatok egy multi életében. Megkapják a visszajelzésünket, a szoftvert úgyis tudjuk majd használni, végre ideje produktív munkát is végezni.
Jobban élveznénk, ha munka HELYETT kellene ezzel foglalkozunk. :D Csapatépítésnek jó volt. Persze bosszantó, hogy az érdemi munka ezek miatt késik, határidőnapon egy ilyen időhúzás elég stresszes.
Dehát ez a multilét.
---
Rájöttem a trükkre, a menzán ebédre minden van, ami ugye nem izgat, DE reggelire készítenek rántottát baconnel, sonkával, hagymával (meg bundáskenyeret is pl.), úgy készítik, ahogyan szeretnénk.
A reggeli az ebédem.
