Hát az néha lecsap.
Estére elszontyolodtam, hogy minden barátom totálisan kimerült és megérdemelnénk egy évnyi wellnesst a tenger közelében, ehelyett nyomjuk az igát napi bő 8+ órában, plusz ha bejön még némi halaszthatatlan, ami mindig bejön. :(
Mind túlkompenzálunk a másik oldalon, feltöltjük tartalommal a szabadidőnket, tanulás, kultúra, programok, sport.
De mikor pihenünk??? Mikor sétálgatunk a Duna partján céltalanul? Nézünk madarakat? Napozunk egy fél órát a parkban meleg ruhákba bújva?
Zuhany alatt pityeregtem egyet, mert eszembejutott, amikor a szakítása előtt 1,5 nappal Judós3 vigyorogva elémrohant a lépcsőházba, megölelgetett, babusgatott... Á, de hiányzik.
Szóltam ÚjM-nek, hogy ha lehet, az esti legyen rövid, én pityergős, ő túlpörgős, de kijelentette, hogy rövid időre is átjön Csillaghegyről. Most csak kicsit, hogy felvidítson, a héten még egyszer, hosszan is.
Öh. Így kezdődik, nem szeretném, ha odaszokna. Egyébként is annyira csodagyönyörű, hogy azt hittem, eltűnik az első után, nem akarom megkedvelni.
Aztán két órát ottragadt. Ez a lélek annyira szabad, vidám, szépséges, a teste meg elképesztő. Mázlis egy kissrác
Néha nem is emlékszem a sztorijaira, csak élveztem a gátlástalan fiatalságát...
A fő jele a PMS-nek a hangulatváltozás. Fel is dobta a kedvemet!
Aztán ma csörgött a telefonom, Judós3 hívott, közel 4 hónap után. Gondolom, a nálam felejtett sí aláöltözéke kell neki, szombaton indul a család. Nem vettem fel, dolgozom, meg ne is ugráltasson, amikor 8 hónapig mindig ugrottam a kénye-kedve szerint, aztán snitt, annyit nem kérdez, hogy vagyok, hogy viseltem.
Ti tudjátok. A barátaim is. A családom is. A terapeutám is. Ő is érzékeny ember, tudja miért nem veszem most fel.
Úgyis kihisztizi, hogy megkapja, de én várok.
