HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Vitaminfeketelyuk

2017.02.18. 12:39 :: Tobber

Munka után átrohantam kondizni, ami nagyon jól esett*. Kb.a felét bírom a decemberi sorozataimnak.

Heten voltunk csajok, szétszekáltuk az edzőt.

Én megegyeztem vele egy olcsóbb megoldásban, heti 3-4x soknak tartok fizetni érte, illetve heti min. 3 munkanap este suliban vagyok, tanulok, késő este/hétvégén meg ő nincs, szóval heti egy személyi edzés, plusz heti két edzésterv, egyedül is megy. Persze ösztönzőbb vele.

Aztán zuhany, mosás, hajizék, befeküdtem az ágyba az esti light ipari melléktermék sajt vacsimmal, körbevettem magamat párszáz oldal átnézendő anyaggal, majd csak bámultam magam elé olyan fáradtan, hogy a hideg ellenére sem bírtam betakarózni sem.

Reggel megint h.nyás a köhögéstől. Unom picit.

A hétvége tanulásmaraton, ahhoz kötelezően a kedvenc pizza, jövő héttől suli, illetve megpróbálok ismét szociális/kulturális életet élni. És vagy egy wellnesst, vagy egy rapid utazást beszorítani. Jelentkezőket várok!

*Menő vagy ciki a termemtől kapott nyakbaakasztó, ha két hónapig színemet sem látták?

 

komment

Chill

2017.02.17. 12:43 :: Tobber

Annyira imádom, hogy minden reggel friss hó vár a teraszomon!!!!! :)

Lesöpröm, másnap újra fehér minden. És az egész környék, fák, bokrok havasak, a kertekben látszanak a csatangoló cicák felülnézetből. Cinkék beszélgetnek lelkesen, mesebeli.

Nem sok helyen havazik Pesten ennyit, amint beérek, semmi jele. Mi egy meteorológiailag fura csücsökben lehetünk, többet havazik, de a szél is nagyon erős, nálunk végzi a legnagyobb puszításokat egy-egy szélvihar...

Finom, forró kávé (nem bírok leszokni, de napi 2-3-ra redukáltam), meleg lakás, kis kucorgás a kanapén, aztán indulhat a nap.

Nyakig kisfiúnak öltözve elcsacsogok a kertben a ház úriemberével, kikérdezem az újszülött unokáról, szerelmesen áradozik róla.

Elsétálok a kertek alatt, felveszem a meleg fejhallgatómat, szólnak az új zenék benne, amikor a házamtól száz méterre felfedezem, hogy eladó egy tetőtéri lakás. Gyorsan megjegyzem a hirdetés számát, rá is keresek. Pár éve épült társasház, nincsen 100 nm a lakás, de van nagy terasza: nyolcvan millió forint. Hát így mennek a környéken az ingatlanok.

Elsétáltam egy kedves delikáteszem előtt, ami nyitva volt, gondoltam, meglepem magamat ebédre, de inkább hazafelé és sütök valami finomságot.

Metrón elintéztem a cseteket, Bének néztem ízléses holmikat a konyhájába, megírtam Anyunak ezt a lakást, aztán magoltam a rendhagyó igéket.

Eligazítottam cuki olasz turistákat, akik fordítva tartották a térképet, nem beszéltek angolul, én nem beszélek olaszul, úgyhogy elővettem a spanyolomat, amit megértettek és lefordították maguknak olaszra, amit megértettem, nagyon édesek voltak. :)

Közben egy kollégát megtaláltam Tinderen, egy emeleten vagyunk, itt rá sem nézünk kb. egymásra, este nagyokat levelezünk. Fura. Nincs is kedvem ismét kollégával kavarni...

Judós3 elutazik egy hétre, marad időm tanulni. Hétfőtől hétközben járok majd csoportos órákra, heti kétszer két óra munka után egészen nyárig, felkötöm a gatyámat!

Már alig szorít a mellkasom, kapok levegőt és elviselhető a köhögésem is hosszú hetek után, a többi még nem múlik nagyon. Összeszámoltam a bankom smsei alapján: az elmúlt két hónapban hetvenezer(!!!!!) forintot költöttem gyógyszerekre, kenőcsökre, vitaminokra, nyomelemekre, egyebekre patikában. Bakker!

Szeretném a májamat pihenteti pár évig. Az volt az idei terv, hogy egészséges leszek, nem?

komment

Reblog

2017.02.15. 12:02 :: Tobber

Tudom, hogy parás vagyok, Libéria ijesztően hangzik. Amennyire kb. semmit nem tudok róla, Afrika, trópus, ott volt az ebola tavaly, van sárgaláz, malária könnyen elkapható a szúnyogoktól, hepatitiszek, hastífusz, bélfertőzések, kolera, SARS, csípő ízeltlábúak, kóbor kutyák, fertőzött víz, ha éppen van egyáltalán, ételek, mosdók, ilyen ország népének higiénés kultúrájának elmaradottsága miatt (lásd a viselkedésüket az ebolajárvány alatt) akárha csak egy helyi pincér, mosogató nem mos kezet a mosdóhasználat után és elémteszi a kiskanalat, vagy megfogom az így szennyezett kilincset, kész lehet a baj.

Apám a szakember, ő ezekről órákig regél, nyilván kicsi az esély, de milliószor nagyobb, mint Európában hasonló betegségre akadni. Bevallom, a közelébe nem mennék hasonló okok miatt ha fizetnének sem a környéknek, de  Dél-Kelet Ázsiába sem, pedig hat cimbim is járt idén arrafelé. Mondjuk egyébként sem érdekel az ottani kultúra, emberek. Amiket TCsV mesél Indiáról, az utcán szükségüket végző emberekről és legyekről, közbiztonságról, brrrrrr. Nagyon európai vagyok.

Szóval izgultam érte, na.

Ezt nagyon köszi. <3

komment

A ragaszkodásról

2017.02.15. 10:32 :: Tobber

Régen mindenhez ragaszkodtam. Emberekhez, emberi kapcsolatokhoz, tárgyakhoz, emlékekhez, helyekhez, ételekhez.

Mára megtanultam elengedni. Rossz viszonyokat, egyoldalúakat, lásd lent, energiavámpír barátokat, ezer kis mütyürt, ami nyaralásokhoz, rég nem látott barátokhoz köt, emlékezetes rajzokat, jegyzeteket.

Tegnapelőtt is fél zsák papírt dobtam ki, még Ba-val, 7 évvel ezelőtti élettársammal cuki üzengetést is, kinyomtatott emaileket, hogy majd olvasgatom, azóta sem, 15 éves lakber újságokat.

Nem akarok a múltban élni!

Ez a pasikázás segített sokat. Mert ők is jönnek-mennek. Egyszercsak jön egy komoly kapcsolatuk, egy korabeli lány és vége. Nem is ragaszkodom hozzájuk, ha mennie kell, majd jön másik érdekes, színes, vidám, új meglepetésdoboz, amit kibontogathatok, játszhatok vele.

Talán egyedül a megszokott ízekhez ragaszkodom, kísérletezem, de a facsart narancs, sült bacon a maguk letisztultságában örök. :D

Meg nyilván xar lesz egyszer megválni a sok-sok cuki kollégától, akikkel tíz éve naponta jóban-rosszban összetartunk, meg de az még csak távoli terv. Tegnap éves értékeltek maximális csili-vili pontokkal, dicséretekkel, az jó, forintra=cipőre váltható áprilisban a Joy/Glamour napokon.

Na jó, azért a fiúk cserélődése egy kicsit fáj. De hamar megvigasztalódom. :D

komment

A tegnapom

2017.02.14. 19:11 :: Tobber

A tegnapom már közelített egy jó naphoz (-köhögés).

Vasárnap nálam aludt ismét Judós3. Jó hozzábújni.

Reggelre leesett egy kis hó, fehérbe borította a tájat. A kanapén kávézgatva élveztem a látványt, amikor a tökéletes testű fiú felébredt és meztelenül kijött. Micsoda látvány!

Aztán kézenfogva sétáltunk (már ruhában), egyik ötvenes szomszédom döbbent fejét látnotok kellett volna. :)))

A munkáim nagy részével elkészültem, aztán rohantam kedves edzőmhöz. Kímélősen, de dolgoztunk majd' két órát, fantasztikus volt.

Aztán 21 órakor nekiláttam egy év összes spanyol anyagát, jegyzeteket, fénymásolatokat, leckéket, táblázatokat egyenként átnézni, átválogatni, a fél méteres stócból kétszer 10 cm-s oszlop maradt a végére.

Tanultam is kicsit, majd persze nem bírtam aludni.

Ma munka, helyettesítés, tanulok, éjszakára megint átjön a fenti srác "bálintozni"...

 

komment

Nehéz megfogalmazni...

2017.02.13. 16:49 :: Tobber

Havonta kérdezi egy-egy új fiatal pasika, hogy miért vagyok egyedülálló, amikor jófej vagyok, szép, kiegyensúlyozott. Mert nem ismernek.

És újból meg kell fogalmaznom, magamnak is, egyre letisztultabban.

Tudatos döntés volt.

Eleinte próbálkoztam teljes gőzzel fenntartani járást, együttélést korombéli, kicsit idősebb pasikkal, és soha, de soha nem kaptam közel sem annyit, mint beletettem. És nagyon kikészített a tudat, hogy szinte csak én tartom fenn a kapcsolatot. És jöttek a kötekedések, néha hazugságok, úgy éreztem, nemhogy keveset kapok vissza, még el is vesznek tőlem. Belőlem. Úgy éreztem, nem éri meg, sokadik pasinak adtam oda a lelkemet.

11 évig éltem férfiakkal, ha összeadom. Nagyon fiatalon kezdtem. Lelki sérültként, mellőzött emberként szálltam ki. Összeomlott a hitem, hogy jó ember vagyok, megérdemlem a figyelmet, magamra haragudtam, hogy nem hagytam előbb abba, amit csak én építgettem.

Ekkor jött Drpr, összerakta a lelkemet.

Aztán a fiatal fiúk, CBA, aki felszedett egy boltban, sorban barátnő öccse, utánpótlás fiúk... Gondoltam, jól elleszek ezzel, amíg megint találok egy korombélit, aki hozzámillik, aztán belevágunk egy érett, kölcsönösen figyelmes kapcsolatba, lakás, gyerek. És egyre döbbenetesebb randikba, liezonokba bonyolódtam. Nem ezt érdemeltem, de már nem is viseltem el.

Nem akartam, hogy gyerekem szülessen egy ilyen kapcsolatba, anélkül is minden erőmet felemésztette az összetartása, gyerek mellett azonnal szétesett volna morzsáira.

Láttam másik utat: több ismerősöm szült egyedül, apa nélkül gyereket. Ezt a gyerek miatt sem akartam, én sem bírnám energiával. Imádom a gyerekeket, pár órát meg is találom velük a hangot, de mi van, ha a sajátommal nem fogom? Vagy pocsékul nevelem? Vagy kiborulok idegileg a non-stop felelősségtől? Hogy bírnám lelki erővel, amikor nekem is elfogy? Ha beteg? Ha beteg vagyok? Ha nincs munkám eltartani? Ha meghalok?

Sok-sok tucat ember életébe belelátok, az ő útjukat nem követném, elvétve látok 1-1 számomra is elképzelhetőt. Nem akarok általánosító összefüggést kimondani, de az általam megismert korombéli magyar pasik nagy része éretlen gyerek, akik mellett nehéz nőnek maradni. Optimistán kerestem a kivételt, nem ment. Nem is akarok másokat hibáztatni, én nem találtam felnőtt gondolkodású pasit, aki ne pótanyát, lelki segélyt, házi cselédet keresne a legkevesebb önálló akarattal és öntudattal. De mégis. Főképp ezért hoztam a döntést.

Szeretnék egyedül (nyilván nem magányosan) élni és gyerek nélkül.

Megtalálni ebben a szépséget.

Tudom, hogy mekkora öröm és boldogság egy gyerek és hogy talán hibázom, de vallom és sajnos látom, nem való mindenkinek.

Lehet, még meggyőz valaki, de nem látom sok esélyét. Ha becsúszna, megtartanám persze, és én lennék a világ legboldogabb embere, de így érzem helyesnek.

Ennél megosztóbb téma nem sok van, ahogy kivettem a reakciókból. Ha most törölsz, akár meg is értem, a téma hamis előítéleteket, skatulyákat szül, kérlek, ettől vonatkoztassunk el. Nem, nagyon szeretem a gyerekeket, nem, tudok kompromisszumokkal élni, igen, régen nagyon szerettem volna családot. De nem mindenáron.

Mondjuk olyan nagyon nem izgat idegenek reakciója, nem az én életemet élik. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok egyedül és sokkal harmonikusabban élek, mióta nem titkolózom a választott életformámról. Igen, a kollégáim tudják évek óta, úgy állnak hozzám, hogy a konyhában mindig új érdekes sztorijaim vannak, lehet ebéd közben nagyokat röhögni. Ők megszokták. A barátaim így fogadnak el. Két vallásos cimbora dolgozta fel nehezebben, de nem elutasítóan viselkedtek, hanem többet kérdeznek, emésztgették, helyükre tették. A huszonéves generáció pedig nagyon megértő.

Inkább meglep, hogy ennyire bátran fel merem vállalni egy ideje.

komment

süti beállítások módosítása