Tobber életblogja

Lehet, hogy jól sikerült Judós3 névnapi ünneplése. Fáj a fejem.

Kapott hokigálára jegyet. (Azt még nem tudja, hogy Bé és BéZséje is velünk tart. (Második volt már velem és Műegyetemistával hokimeccsen, most az utódjával, egyben edzőjével szurkolhat.))

Kapott egy olasz főzőestes kurzust, imádja a pastákat, ezt is.

Meg elhúzunk a Pilisbe a céges üdülőbe három napra őszi kirándulgatni, pihenni, romantikázni. Akkor hat hónapja élünk már együtt.

Kapott finom vacsorát. Kekszet közben fél szemmel lestem az órát. Összebújva néztük a Survivort. Modern családot.

Idilli gyertyafény. Béke. Bújás.

Aztán bekamuztam, hogy Anyu felugrik a hangversenyről hazafelé, húzzon már fel egy normális nadrágot.

Írtak a haverjai, hogy már a ház előtt, felengedtem őket.

Judós3 ajtót nyitott, percekig nem fogta fel, hogy megszervezett meglepetésbulija van. Annyira aranyos volt! :D

A barátai mind arrébbtettek műszakot, próbát, programot, hogy vele ünnepelhessenek, szerveztem már napok óta.

Előkaptam a rejtegetett pizzákat, aprósütiket, az álcázott kólát a hűtőből, és alkoholt. Sokat.

Hajnali egykor már eléggé kikészültünk a bulizástól, akkor hazamentek a srácok, ma munka mindenkinek.

Hátőőőőő, nem vagyunk túl frissek.

Kettős a kapcsolatunk. A régi, natúr/pácolt fából készült bútorait, és a megfizethető kanapéit/fotelukat szeretem, tőlük származik a konyhabútorom (oké, csak a frontok), lámpák, könyvespolc, nagyjából minden. Rém igénytelen fajta vagyok, legyen kényelmes, otthonos és szolgálja a funkcióját kevés fájdalommal (értsd ne legyenek kiálló szélek és éles peremek, mert hajlamos vagyok mindenbe beleütközni).

Másra nincs is szükségem.

Másrészt naponta kétszer sétálok el az áruház bejárata előtt, mégsem visz rá a lélek, hogy bemenjek, még zárás előtt is visító gyerekek, falkában utat elálló szülősereg slattyog ráérősen, körül sem nézegetve. A gyerekek szenvednek, ordítanak, nyilván este kilenckor nem ott kéne lenniük, kikerülni őket képtelenség, elvannak a saját világukban, más élőlény nem létezik, brrr. Múltkor elmaradt a spanyol, előbb értem volna haza, de nem volt kulcsom, be kellett várnom Judós3-t. Épp az IKEA előtt álltam, bementem.

És nem volt kedvem körbesétálni, ötleteket gyűjteni. Pedig egy kilencezer forintos utalványt is kaptam fél éve, "ingyen" vásárolhattam volna.

És inkább a hallban vártam. Így vagyok én az IKEÁ-val.

Naszóval a héten megerőszakoltuk magunkat, elköltöttünk belőle 7 000 Ft-t, a fokhagymanyomónkat pótoltuk, új lábtörlő a teraszhoz, három váza, tányéralátétek, szalvéta, szilikon jégkrémforma. Más nem tetszett most.

De a delikát bolt kötelező kör, ha már bemegyek. Sült hagyma. Tengeri kütyük. Kókuszgolyó. Judós3-nak gumicukor. Végül nem vettük meg a tésztakosárkákat (üres), de bánom, mert lusta vagyok lisztezni-konyhát koszolni egy jó quiche-ért, viszont összedobnék valami baconös-sós falatkákat. Lehet, hogy ma hazafelé besétálok érte.

Battyogunk az ikonikus kék szatyorral, Judós3 majszolni kezdi a gumicukrát. Oké, akkor én is majszolom a saját desszertemet, kinyitottam a sült hagymát. Látom, hogy csurgó nyállal bámulja. Megkóstolta. És már bánta, hogy ő nem azt vett magának. :D :D
A hasunk? Nagyon fájt reggel. De megérte.

ikea.com - KRUSTADER

Kéne valahogyan továbbmenni a spanyollal, de közben kimerültem és év végi durva cég káosz közeleg, Judós3 is enyhén szólva sok energiát, figyelmet igényel.

De augusztusban is az ő tanulását/tanítását vettem előre és elhanyagoltam a sajátomat, most már én is megérdemelném.

1. Magántanár - rugalmas tempó és időbeosztás, de hajlamos lennék odázgatni

2. CEU - az első és kedvenc tanárommal, de ő olyan ütemet diktál, hogy heti 2x2 órát nem bírnék este héttől munka után. Ergo két hétköznap 22 h körül érnék haza reggel 7:30-as elindulással, két nap között egy este tanulással menne el, plusz még valamikor, ugye. Hónapokig.

3. A régi intézetem - hétfő+szerda, de öttől, ideális lenne, viszont így is elmenne három estém, ha korábban is érek haza, sem kondi, sem kultúra nem fér bele 3 hétköznap

4. A régi intézetem - 4 óra egyben szombaton. Ez talán a legszimpatikusabb, kérdés, akarok-e egyáltalán továbbhaladni. Aznap mehetnék autóval, nem kéne cipekednem a könyveket reggel-este BKV-n és gyalog. Viszont az egyben négy óra elég hard, illetve volt olyan tanfolyam itt, ami szombati volt és végül megismételtem másik tanárral, mert órákon át csak filmeket nézettek velünk (gyűlölök filmeket nézni és azt otthon ingyen is tudnék, nem kemény hatvanezer+-ért!), a nyelvtant meg feladta leckének, nehogy már tudjunk kérdezni, ha megakadnánk, és szintén tudnám otthonról, megvan a tankönyv, amiből kimásolta. Magyarul be kéne várnom a tanárkiosztást, de akkor lekések a korai fizetés kedvezményről, meg a többi tanfolyamról

5. Nyelvvizsgaelőkészítő tanfolyam - november végén lenne egy nyelvvizsga, amit amúgy sem ártana letenni. Valljuk be őszintén, annak becsületesebben nekihasalnék, teszteket írnék, gyakorolnék

Passz.

Bocs, ha unalmas vagyok.

Ej, de baromira megérdemlem! A KFC-nél megszűnt a NEM csípős panír (=kapják be, de komolyan). Judós3 meghívott egy szendvicsre.

Csípős+fűszeres+hagyma=Bélgörcsök

Élmény a cégnél ilyenkor.

Tegnap próbanap (felvették!) végén ideugrott Judós3 köszönni, szétválunk a ház előtt, befeléjövet összefutok ötvenes ezüstróka csini kollégával: Ezeket a bicepszeket látva megértem, hogy miért nem velem foglalkozol...

:D

Judós3-nak levágták a haját. Igaz, azóta 0-24-ben a tükörben igazgatja.

Más vátozásokért pedig tessék szorítani, holnap derül ki. (Nem, nem vagyok terhes.)

Pénteken Judós3-ra lecsapott az anyukája, egykor mentek rokonlátogatni, aztán fogta és hazavitte magukhoz, meg bevásárolni, meg megetetni, úgyhogy én ötkor otthon malmoztam, végre hamar láthatom, ő meg jóval később érkezett haza.

Legalább kitakarítottam, rendetraktam azt hittem, anyukája felugrik terepszemlézni.

Megnéztük a survivoros elmaradásainkat, hát, eléggé meglepődtünk.

A reggeli edzettje lemondta, úgyhogy végre SEMMI dolgunk nem volt, pakoltunk, mostunk, sétáltunk egy hatalmasat az őszi napsütéses kertvárosban, minden kertet hosszan megcsodálva, rendeltünk pizzát, majd jóllakva a zsírral és fehérliszttel elmentünk a konditerme szülinapi bulijára.

Hát, én aztán tényleg bárkivel azonnal megtalálom a hangot. De ez nagyon nem az én közegem, áááá! Azt sem tudtuk, miben kell menni, csiniben, vagy sportedzéseket fognak tartani. Én egy dobozruha-cicanaci-sneakers-nél maradtam, szépen sminkelve, hajvasalva, biztos, ami biztos.

Ott voltunk két órát, nagyon nem éreztem jól magamat, de mosolyogtam, aztán Judós3-mal és R haverjával átmentünk kutyázni. A terv az volt, hogy romantikus sétálunk a kutyával egy órát, addigra odaérünk a fesztiválra, amit kinéztünk és cimbik is ott lesznek. Aztán a romantikát keresztbevágta R, aki velünkjött, majd eleredt az eső, durván. Visszavittük a kutyát és kocsival mentünk át bulizni egy jóízűt. Gé lelkizős kedvében volt, egy lombok védte padon elsuttogta, hogy állnak I-vel...

Vasárnap a fiú 5-kor kelt, mert filmforgatáson statisztált. Szerintem nagyon menő kosztümös filmben szerepelni, szerinte csak zaj volt és méla unalom, 13 óra alatt négy jelenet. Fel is adta volna, ha nem tart tőlem, hogy nem hozza a pénzt haza. :D

Meglátták a fodrászok hajnalban, megkérdezték, nem bánná-e, ha hajat vágnának, ő meg úgyis játszott a gondolattal.

Szép így is, na.

Utána csatlakozott hozzánk, TCsV-ék új lakását néztük meg a cimbikkel, társasoztunk, dumáltunk, összegyűjtöttük a zenéket O esküvőjére, átbeszéltük, mit táncolunk. Izgi lesz...