Tobber életblogja

Szeretnék egy óra nyugit. Minden este munka után hosszú órákat kikérdezem/felolvasom az anatómia tankönyvet, hát, nem könnyű a könyv az anyag, na.

Judós3 lebeszélte egy teremmel, hogy ott dolgozhat mostantól, ezért nekiálltunk munka után hirdetni, klientúrát kialakítani, végiggondolni, hogy dietetikussal, gyógytornászokkal hogyan fogjon össze.

Egyeztetünk ismerős edzőkkel, sportbizniszmen apjával, hasonszőrű tesójával.

Eszébe sem jutott, én hívtam fel rá a figyelmet, hogy adózás is van a világon, adtam pár tippet, ennek járunk utána, számlaadás, teáor, kinek, hogyan lehetne. Apjának sportcégei vannak, szerintem az ő könyvelőjével le kéne üljön, mert egyelőre a bevétel még kutya vacsorája, nem hiányzik egy büntetés.

Nálam már jelentkeztek, érdeklődnek, adok infókat róla, a teremről, árakról, bérletekről. A legmeglepőbb, hogy a közelben dolgozó Műegyetemista(!!!), egyik exszeretőm vele akar edzeni. :O Hát az szép lesz, luktársak.

Szervezem a jövő heti ünneplést a sikeres vizsgára és hogy megköszönjük a tanárnő munkáját.

A nyárra szervezem a spanyoltanfolyamot, én mondhatom meg, hogy hány órás legyen és mi legyen a téma, mi megy nehezebben. Egyelőre fixen vagyunk hárman, meg kettő-négy belebegős, meg levelezek/telefonálgatok tucatnyi emberrel, ki mit szeretne.

A mostani tanárnőnk megdicsért, jó ötlet az extanárnőnk, nagyon jó kezekben leszünk. Hát, mindkét tanár szuper.

Apu szülinapjára akarunk meglepit, azt is szervezem, emiatt egy nő este 11 után hívott még és negyedórában mesélte a szolgáltatásukat. Judós3 kijött a zuhanyból és nagyon csodálkozott, ilyenkor ki mer zaklatni.

Mindegy, a hőségtől aludni nem lehet, ráérek mindenre, csak azt sem tudom, hol áll a fejem.

Reggel munka előtt a nőgyógyásznál kezdek kontrollon, aki közös örömünkre kijelentette, hogy a PCOS-t ő nem is hajlandó már felírni a leletemre, mert annyira visszahúzódott, UH-n nem is látszik!

Ez hatalmas öröm, 7-8 évvel a diagnózis után. Kérdezte, hogy gyógyszert szedek-e rá, de mivel kiszáradásig három nap hasmenés egy-egy tabletta nálam, inkább nem szedek rá semmit, visszafogom a szénhidrátot (nem nehéz, zsírfüggő vagyok), meg mozgok elégséges mennyiséget. Kérdezte a doki, hogy mi a véleményem, ez megfelelő? Kicsit meglepődtem a kérdésen, de mondtam, hogy szerintem igen, hiszen láthatóan hatott is, miért kérdi. Merthogy szerinte is ez a legjobb hosszú távon az egészségnek, mindenki mozogjon és egyen ch-csökkentve.

Azért jeleztem neki, hogy nem vagyok szent, tegnap a rántotta előtt bevágtam egy fél szelet dinnyét meg egy deci préselt almalevet vacsira, de az nem gond…

Ma határidők voltak a cégnél, szétrobban a fejem, kapkodás, fejetlenség és stressz, a félelem, hogy elszámoltam valamit, és nincs sok szűrő a rendszerben, mindjárt folytatjuk Judós3-mal a tanulást, holnap dettó. Még jó, hogy nekem már megvolt a vizsga.

A hétvégén tanulás finish, vasárnap vizsga a fiúnak.

Amikor kipanaszkodtam magamat a cégnél, hogy úgy érzem, eltávolodunk Judós3-mal, akkor mit sem sejtve hozzámbújt este és elégedetten konstatálta, hogy milyen kiegyensúlyozott és mély a kapcsolatunk egy hónapja.

Biztos a vizsgára készülés miatt nem volt időm balhézni a koszos zoknik és fel-felbukkanó exnős csetek miatt. :D

Jól van, na, nem általánosítok, lehet, hogy csak a környezemben lévő pedagógusok ilyenek.

Három dolog állandó nyár elején.

- Balhé, ki mikor akar nyaralni menni. Mert annak a párjához is kell igazodni, meg akit helyettesít, ahhoz is, meg annak a párjához, meg mindenki gyerekének táborához, az olcsó repülőjegyhez, mensikhez, céges leállásokhoz.

Judós3-ék jövő héten, június utolsó napjaiban döntenek(!!!), ki mikor mehet. Ergo addig itt lebegtetem a cégnél, addig lebeg Kollegináé, meg az egész családjáé, és több lépésben attól függ, hogy mensizek-e a strandolásom alatt, hogy valakinek valahol bezár-e két hétre a patikája? Grrrrrrr.

Július 14-től van a haverokkal a Balcsin, előtte 9-étől van a mi foglalásunk, de addig nem fizetem be, míg tökölnek náluk, ááá!!

- Ennyire meleget nem akarok, "csak" nyarat! -sír mindenki. Ergo ne legyen hőség, de egész évben rinyál, hogy mikor jön már el a június. Most meg ez nem jó. Magyarország. Minden nyáron meleg van. Amikor merem említeni, hogy a telet szeretem, akkor leugatnak, miért nem a nyarat. Úgy emlékeztetném őket! Faxom.

- Pedagógusok. Előrebocsátom, semmi bajom nincsen velük. Egy dolgot kivéve. Tanév végén elviselhetetlen stresszre panaszkodnak, dörgölik az orrunk alá, hogy alig várják a jól megérdemelt két hónapos pihenést.
Miiiért is megérdemelt? Minden barátom szétdolgozza magát, ezer feladata van! A multinál nem stresszelnek és halnak meg 45 évesen infarktusban? A büdös ügyfelek balhéi nem idegölőek a frontokon? A tecsóban tejeket kasszázni, pénzzel-kuponnal-akciókkal-matricákkal-pontgyűjtőkkel foglalkozni megállás nélkül nem monoton? Tűző napon aszfaltozni könnyebb? A BKV pótlóbusz sofőrjei nincsenek extra nyomás alatt? Egy ápolónő nem érdemli meg legalább ugyanúgy? A könyvelőn nem múlik sokmilliós adóbírság? Embereket elküldeni központi költségcsökkentés miatt HR-esként nem dráma? Jogászként széttanulni az agyadat, milliárdos ügyeket lepapírozni nem teher? Miért megérdemeltebb a pedagógusok pihenése, mint akiknek nem jár?
Elismerem, hogy fárasztó munka lehet tanítani, felkészülni, gyerekekkel dolgozni, de mi is felkészülünk, sosem végzünk kettőkor, vagy kezdünk 11-kor, túlórázunk évközben, zárásokkor, határidőknél, projektkáoszban, összeomló informatikával, nem működő supporttal, hétvégén, ülünk ezernyi oktatáson, vizsgázunk és tanulunk meg több tucat programot, és én még viszonylag nyugisabb területen dolgozom, most "csak" 10-12 ügyem fut párhuzamosan.
Nyáron is.

Miért néznek le másokat? És ha nem tetszik, miért nem váltanak?

Na, ezekért SEM szeretem a nyarat.

Bent a cégnél átvettem, púderrózsaszín magassarkúban vagyok. Kicsit izgultam, hogy az elsősegélytanfolyamismétlőtanfolyamon ne nekem kelljen ebben az outfitben a padlószőnyegen térdelve újraélesztenem a bábut.

Copf. Tűpettyes, térdvonalig érő sötétkék ceruzaszoknya (nem tetszett az Orsayba berendelt decens ruha, kicseréltem). Könnyű fehér blúz, már majdnem barna bőrön. Szépen kivágott lapos kiscipő. Új bézs minitáska, végre nem kell tonna spanyolcuccal járnom a várost.

A nap, amikor elengedtem, hogy ne nézzek ki ducinak.

Imádom.

Hát egy kicsit kifáradtunk.

Csütörtökön, pénteken szabin votlunk, végül nem mentünk ki tovább pucolgatni a pecaházat, hanem tanultunk. Bevásároltunk a bulikra, szombat reggel váltottuk Judós3 tesójáékat.

Még Judós3 vetette fel, hogy hívjuk meg az én barátaimat egy utószülinapozásra a kisházába, de hülyén vette volna ki magát, ha én ünnepeltetem magamat, ezért "csak úgy" szerveztük meg. Délben érkeztek vagy tizen, volt pácolt grillhusi, hamuban sült alufóliás krumpli, meg ezerféle süti, tortát is kaptunk.

Nyugi, csacsogás, jókedv, félárnyék és szellő, madarak, béke. Lementünk a folyóhoz, kivittük a kenut, és mindenki ment egy pár kört vele. A hatévesünk nem is szállt ki a hajóból, ő mindenkivel menni akart, imádta.

Mi is őt.

Meg a Dunapartot, végre nem dübörög a zene, nincsenek ingerek, tudunk egymásra figyelni, szerintem egy éve nem beszéltük ki így magunkból a gondjainkat, élményeinket. Ültünk a kisodort fatörzseken, néztük a hullámokat, hiányzott ez az élmény.

Hazamentek kilenc felé, összedobtuk a kupit, majd ledőltünk. 23 óra felé megérkezett Judós3 első haverja. De hol vannak a hév-vel érkezők? Elindultak kocsival megkeresni, én addig a világ végén próbáltam nem félni az ismeretlen zajoktól, zörgésektől, kilométerekre senki nincsen arrafelé.

Éjfélre megtalálták őket, akkor kezdődött a kettes számú partika. Na itt már zene, nagyon sok alkohol, további kölykök, hajnalig sztoriztunk, majd én négykor elhúztam aludni, ők még bírták egy órát.

Délelőtt persze az egyetlen nő takarított, míg ők rinyáltak, hogy fáj a gyomruk, mert nekem nyilván nem, aztán kitalálták, hogy tök másnaposan/félrészegen kimennek evezni, ezt az idősebb parancsol jogán megtiltottam nekik, tűző napon dehidratáltan, erős sodrásban hullámozva tuti belefordulnak a vízbe.

Este elárultam trükkjeimet a másnaposságra, totál kivolt a fiú.

Majd Judós3 dolgozott tegnap, én maradtam szabin pótcselekedni tanulás helyett.

A vizsga után ottmaradtunk átnézni, majd elmentünk pár órára koktélozni az éjszakába, mint kiderült, tök jó fejek a csoporttársaim! :D

Addig anyóspajti meglátogatta nálunk a kisfiát, és persze belekötött, hogy neki életében nem volt annyi cipője, mint nekem (akkor vegyen, megengedheti), meg hogy a két nagy szatyor ágynemű-alutálca-fűszerek-törlőrongyok, amiket a bulik után hazahoztunk, még nincsenek kipakolva és a sarokban állnak. Hát, én az ő másnapos kisfiát ápolgattam, meg vizsgára tanultam, takarítottam, mostam, vasaltam, folttisztítottam, növényeket ápoltam, majd elmentem vizsgázni úgy, hogy nem vártunk vendégeket a saját lakásomba, majd még kérjek elnézést? Majd ma kipakolom. Nála meg mindig büdös kutyaszag van a nappaliban, én sem szólok.

Ma már munka...

Mindent tudtam, mégsem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna. Mérges vagyok magamra.

Az tűnik ki, hogy a saját magam alakította fogalmazás jól megy, tehát ha kérdéses egy nyelvtani rész, akkor jó vagyok alternatív megoldásokban, az 24/25. :D

Illetve a subjuntivos feladatok maximális pontszámúak lettek, na erre nem számítottam, elég katyvasz még a fejemben.

A múltidők megyegettek, a névmásos feladat lett gyengébb, meg 1-2 magnóhallgatós válasz, de még így is a legjobbak között vagyok, a többieknél is ezek akadoztak. Ezeket jól tudom, szóval szerintem nehezek voltak, na.

Na mindegy, 84%-ot értem el.

Irány a nyári ismétlős tanfolyam a régi tanárommal, majd ő belénkveri, irtó sokat követelő tanár, rámfér egy pörgős, terhelős tanulás, mielőtt ősszel folytatjuk a mostani nyugisabb, szintén tündéri tanárnővel.

Ötkor van a spanyol szintugró vizsgám. Már mindent csináltam ma tanulás helyett, hülyét kapok!

És a másnaposság, főleg, ha vasárnap hajnali négykor még valami ízelt lábús tequilát iszunk negyven év felett, biza eltart hétfő délutánig.

Két bulit rendeztünk hétvégén. Még Judós3 szerint is túlvállaltuk magunkat. :D

Persze fantasztikus volt.