Ez így van, de hozzátenném, hogy én balkezesként is meglepődöm, ha ilyet látok, mert két balkezes egyszerre még furább.
A cégnél a közvetlen környezetemben kb. 30% a balkezes kollégák aránya, ebből viszont már lehetne kutatást indítani, milyen tulajdonságunkkal függ össze, hogy egy nagymulti igazgatóságán ennyire koncentrálódunk...
Nem szeretem a lidocaint, mert két napig fáj a fejem tőle és az egyébként is rendszerint begyulladó állkapcsom sem reagál pozitívan a szúrásra, dehát hátsó fog, idiótán tört le (ott csikarom a fogaimat, ha stresszelek, már kettőn van ott korona, őrlöm, őrlöm), ezért teljesen le kell csiszolni, újabb korona, oké, legyen egy kicsi injekció. De csak kicsi, jól tűröm a fogorvost.
Három perc múlva ellenállhatatlan alvásvágyam támadt a váróban, sikerült lejjebbesnie a vérnyomásomnak a béka segge alól még lejjebb, közel voltam, hogy leesek a székről, áááá!
Soha többet lidocaint.
Ilyen kis problémáim vannak, három napig csak szeretkezni és aludni akarok, ehhez képest ma a bicajt kell szervízbe vinni, meg kondi van, holnap délelőtt vagy dolgoznia kell a fiúnak és akkor eldobom kocsival, vagy ha nem, akkor kimegyünk valahová, délután cimbikkel szabadulószobázunk, meg ők akarnak estére is valamit. Judós3 nyúz, hogy menjek vele, meg a haverjaival az éjszakába táncolni, de nincsen bulifelsőm de akkor el van cseszve a fél vasárnap, és mennénk strandolni, de hideg van, meg néptáncolni, meg edzőcsajjal is lesz kondizás, meg Rómaira kiugranánk hekkezni, meg lassan ideje elültetni a melegebbet igénylő egynyáriakat*, amiket korán reggel kell megvenni, mert vérmes nénik elkapkodják, és a két befutó (futómuskátli és tölcsérjázmin) közül nem bírok dönteni, mindkettő imádja a teraszom klímáját és virágözönbe borít októberig, de csak egyfélét szeretnék a korlátedényekbe, meg Judós3 akar közelebbi munkahelyet, mert nagyon hajnalban kelünk így és akkor ráfekszünk az álláshirdetésekre, és aztán megint itt a kedd, fcuk.
* Már kint virul a petúniám, több pázsitviola száznyi virággal, négyféle miniszegfű, ledugtam egy csomó lilahagymát, meg egy lila virágba borult pozsgásom is van, ami olyan kristályvirág/délvirágszerű, de amennyire értek a növényekhez (nem), mégsem az...
Reggel nem bírok felkelni.
Beérek az irodába és az ablakunk alatti két emelet magas, hatalmas lombozatú fát kivágták tövestül, ez volt az egyetlen zöld pont a panelrengeteg, meg a hatsávos városi autópálya mellett. Sivár és szomorú így kinézni, szegény fa annyira csodaszép zöld volt már, megszakad a szívem. :'(
Kiteszek az ablakba pár légkondit PLUSZ tűző napot bíró növényt, egyelőre a ciklámen és a vitorlásvirág marad meg, abból sokat.
Jött ezo kolleganő elbúcsúzni. Nem szerették. Már azon voltam, hogy elkezdem leírni, mennyit zagyvál a semmiről, az élet hívószaváról, meg a spirituális megvilágosodásról, hogy ő segítő lesz ezentúl, mert már olyan magas szinten lebeg. Ismerünk pár ilyen hülyét, egy hangyának összetettebb lelki élete van. Kolleginával meredten bámultuk a monitort, ez meg csak nem ment el fél órát! Határidők, telefonok, káosz, áh!
Elment, jött másik, megint másik, és megint. Aztán két vidéki, aki még ráér hazaindulni. Aztán egy céges konfliktust jöttek ide kibeszélni hárman, rettentően nem néztem fel, de akkor mondták a többieknek. Aztán jött az aki öt méterre áll meg Kolleginától, úgy pofázik negyed órát kiabálva, nehogy mellette és halkan, ugye.
Aztán egy órás online meeting, ami arról szólt, hogy egy vadidegen osztály hogyan sóz ránk munkát és parancsolgatva oktat ki minket, hogy ez legyen a prioritás, ami kb. utolsó fontosságú.
Az én gépemmel hárman vonultunk be a Nagyfőnök irodájába, öt perc után kikapcsoltuk a mikrofont és a kamerát, addig átbeszéltük a tényleg fontos témákat.
Ha valamit tanultam nagymultinál tizenév alatt, akkor az a hatékonyság és a lényegtelen dolgok kiszűrése.
Beengedtem a kávéfőzőszerelőt, aki hosszan akarta mesélni, hogy hogyan tartsam karba (éééééééén!!) a szint gépét, én meg leráztam, mert nem vállalom magamra, hogy még azt is heti fél órát takarítassam, nem dolgom, nincs rá időm, és a legtöbben a kifolyt kávét, üvegcserepet sem takarítják össze, na ne már! Leráztam.
Még munka, fogorvos lesz, jaj, de nincs idegem hozzá, hazafelé beugrom az oda közeli plázába, ott van egy jó kis bolt, kéne egy bulifelső, mert vagy bizniszblúzaim vannak, vagy pónis pólóim, amiben irtó nagy a mellem. Bár az bármiben.
Judós3 ma nem sportol, elvisszük kedvenc haverja bicaját a szomszédos szervízbe, és ha ma sem alszunk tízkor (tegnap azon kaptunk össze, hogy ha én főzök, akkor megeszi-elviszi a 80%-át (ami nem zavar), ha ő, akkor ad belőle kóstolót, a többi két napi ebédje lesz, DE miattam hozott spenótot, meg halat, mert imádom, na jó, de akkor enném is, grrrrrrrr!), szóval ha ma nem alszunk, én összeomlottam.
Nem bírok gondolkodni. Ellógok spanyolról, hazamegyek végre hajatmosni, körömlakkozni, tanulgatni, exekazédenben idiótákon röhögni (az édenhotel volt az én kis bűnös titkom, a magabiztos hülyék taktikáznak szép helyen, szép testtel nekem vinnyogva röhögős, na!), a setboxomon meg gyűlik, Sixx javában írja a hogyvolt-okat, hát végignézem az első részeket.
Judós3 meg késő este jön. A kedvenc (khöm) haverja felhívott, nem leszek-e otthon holnap, tudja, hogy Judós3 nem, de nálam van a biciklije. Mondjuk nem is lennék otthon, de nem kísértünk sorsot. Huh.
A darab meglepő módon nem volt rossz, előítéletes genya vagyok.
De a dumcsit jobban élveztem velük.
11-re hazaestem, álltam a nappali közepén fehér blúz, magassarkú, Judós3 meg a konyhában főzögetett, odaköszönt, de elém sem jött, én meg kimerült voltam, éhes, és arra vágytam, bár ma egyedül lennék.
Akkor lezuhanyozom, alszom, ha nem beszélgetünk, majd a szöszölésekre felriadtam és itt elszakadt a cérna, úgy bőgtem, mint gyerekkoromban.
És hosszasan nekiestem, hogy miért cseszett el mindent és végre kiadtuk a feszültséget.
Hajnali negyed kettőkor megkértem, hogy legalább szeretkezzünk, ha már két napja nem. De ő nem robot. Aham. Két perc múlva már...
Bocsánatot kértünk, nagyon szeret, megint alig aludtunk. Utálom a héja-nászt.
Aludni akarok!
Tegnap nagyon szórakoztató suli után még csavarogtunk kicsit Judós3-mal, megnéztük a pocsék meccs végét, főztünk, mosogattunk az éjszakában, lepihentünk és szótároztam, tanultam, megint 4:55-kor keltünk, ő mert munka, én meg úgysem bírok visszaaludni, és kimerült vagyok, és túlórázom, mert úgyis a városban maradok, fél nyolckor színház messze, amiről senki (inc. google) nem tudja, meddig tart és ez idegesítő és mindjárt találkozunk az első és második spanyol tanfolyam bandájával, akikkel inkább csacsognék, de színházba, ugye, és akkor megint éjjel érek haza és hajmosás, és még Judós3-mal is akadozik a kommunikáció, azaz ő übercuki, én meg bizalmatlan, és az anyja fogja hazadobni, de fel ne menjen, mert irtó kupi van, mert arra aztán semmi erőm, hogy minden este szétmaszatolt konyhát takarítsak Judós3 után, aki rémálom, mennyire koszolva főz minden áldott nap, és aztán megint kelünk hajnalban és akkor megcsinálom a maradék leckét holnapra és megint munka és főnök és újabb nyakunkbasózott két feladat, el nem vesznek belőlük, de fizu nem több, suli megint, napi 2-2,5 óra tömegközlekedés/caplatás, én meg csak sétálni akarok céltalanul, lehetőleg még nappali fényben, meg sportolni, meg táncolni, meg legfőképpen nyugiban aludni, mert vonszolom magamat és ez így megint nem jó.
4 éve ilyen helyzetben állított meg végül három térd- és egy gerincműtét. Most inkább magamtól kéne leállni, mert azok nagyon fájtak.
...tiltakozik, hogy Áder János rendhagyó órát tartson holnap náluk.
Még mindig karakánok.
