Sűrű hetek, tele szuper programokkal, feltöltődtünk élményekkel, Judós3 imádta.
Múlt előtti pénteken átmentünk Judós3-mal Géhez, Ivel iszogatni, majd csatlakoztunk a meleg fiúkhoz. Egy melegbárban.
A srácnak meg szerettem volna mutatni, ilyen is van és közel sem félelmetes, pont úgy buliznak, mint mi is. Remek travishow ment, utána szuper zenével.
Judós3 eleinte csak állt, próbálta befogadni az infókat, mereven szorongatva egy korsó sört, merthogy az nagyon heteros. (Nem.) A show-t imádta, a csókolózó fiúk zavarták eleinte. Azért ő egy külvárosi küzdősportos közegből érkezett, nem találkozott hasonlóval. A csodaszép pultos pasi odahajolt hozzám:
- Édes szívem, ugye hetero ez a szépséges fiúka?
- Nagyon az.
- De kár!
Később odamerészkedett egyedül is, ekkor kitalálta Pé (pasi), hogy hátulról átkarolja és rákérdez, egyedül érkezett-e. Szegény srác akkorát ugrott ijedtében! :'D
Táncoltunk, ott Gé fogdosta meg a fenekét, ez a fiú sem jön velünk többet bulizni... :D
Kettő felé leléptünk, sétáltunk Pest kivilágított utcáin, imádom ezt a várost éjjel. Is.
Beugrottunk Vé bárjába, zárás után kapott még sört, én már nem bírtam többet inni, majd elsétáltunk a kedvenc kézműves hamburgeresemhez, ott ettünk hajnali háromig az utcán, hidegben.
Másnapra az ő haverjai terveztek egy telkezős partit, hajnalra nulla fokot mondtak, ott meg néhol hiányzik az ablak, lebeszéltem őket, inkább a belvárosba menjünk, ha már az egyik srác éjfélig dolgozik!
Éjfélkor el is kezdték lemondani a kölykök, így végül full sminkben, kiöltözve, de nagyon másnaposan nem kellett elindulni, megkönnyebbültünk.
Vasárnap hatalmas szelektálást végeztem a táskáim között, jövő héten a cipők jönnek. Anyu elvaterázza majd, ami nem kell neki. Végre találtam így helyet a spanyol cuccaimnak.
Beugrottunk Anyuhoz egy lángosrendelést felvenni, elcsórni apu fúróját, így este végre befejeztük a dárctábla felrakást. Precízen, a hivatalos magasságban. Falról leakasztható, összehajtható OSB lapos megoldást találtam ki, így a falat is védi a kósza nyilaktól és nem fúrjuk meg mögötte a termésköveket.
Már csak krétafestékkel átkenem és rárajzolok odaillő mintákat, eredmények felírásához táblázatokat, még tervezem...
Ha már sakktáblát vettem Judós3-nak a fél éves évfordulónkra, vettem egy jengát is, na, ez hatalmas siker lett, végre csend van! Amíg el nem borul. :D A fiú épített belőle dominokígyót, amit eldöntögetett, aztán a táblán gyakorolt, egészen ügyes.
Hétfőn elutaztunk a Pilisbe a Duna partján álló céges üdülőbe megünnepelni, hogy fél éve együtt élünk. Fél év. Sosem hittem volna. Sőt. Februárban mennek családilag síelni és azt akarják, tartsak velük. Ez de kedves!!!
Érkezéskor még ott volt 7-8 kolléga (neeem, drágám, nem fogjuk ismerni őket, sokerzes cég vagyunk ---> azok a kollégáim bográcsoztak ott, akikkel Pesten egy konyhába járok. :D), aztán kiürült az üdülő, csend, béke, napsütés, harapós levegő, madarak, víz, erdős hegyek. Kettesben a világ legvégén egy bújós pasikával.
Rendeltünk vacsorát egyik nap, sütöttünk szalonnát a tűznél a másikon.
Nagyon romantikus volt, Judós3 nagyon ért a kényeztetéshez.
Kaptam tőle egy szív alakú medálos nyakláncot, ő a fa sakktáblát, illetve meghívtuk egymás a közeli hegyen lévő wellnessbe egy masszázsra. Ránkfért.
Reggel kerestünk egy csendes kávézót kismacskával, na azt szétsimogattuk, jártunk Visegrádon a fellegvárban, ebédeltünk a hegyen, átmentünk az "új" hídon Párkányba, ott nosztalgiáztam egy kicsit. Ennek a generációnak fogalma sincsen, hogy egy sportcipőt úgy kaphattam a nyolcvanas évek elején, ha egy ócska cipőmben indultam el, ott kidobtam és az újban kompoztunk vissza anno.
Az esti szalonnasütés a végtelen csendben, a Duna csobogásával örök emlék, imádtam! Aztán betekert egy csapzott bicajos a kertbe, hogy ő a kempinget keresi, látszott a szemén, hogy könyörög végre egy meleg szállásért, de leráztam. Nyilván a szobákat sem adhatnám ki, meg egy migránst vadidegent csak nem fogadunk be éjszakára, akármennyit is tekert saját bevallása szerint. Tudtuk, hogy a kempingben nincsen senki, de sátrat verhet oda...
No, mi azért kicsit bepánikoltunk, hogy sok km-re a falutól senki rá nem jön, ha egy pszichopata megtámad minket, jól bezártunk minden kaput, ajtót, baltát az ágy mellé helyeztük. Aha, másnap a gondnok megmutatta, egy mozdulattal ki lehet a nagykaput akasztani. :D
Szerda reggel Judós3 meglepett egy forró kávéval. Szóval azt csempészte be!
Ágyba hozta tálcán, pár vörös rózsa is volt a vázává avanzsált pohárban. Hát nem édes? :)
Megvárta, hogy felöltözzek, együtt lementünk a folyóhoz, hogy kipróbálja a Párkányban vett zsebpecáját. Előre beáztatott kenyeret, szerzett botot, összerakta a részeket, levitt a partra székeket, nekem pokrócot.
Előkészült, ahogy kell.
Álomszép reggeli fények úsznak a vizen, szemben Zebegény erdejei az ősz minden színében pompáznak.
Aztán eldobta párszor a horgot, a harmadiknál szét is repült az egész szerkezet! :D
Szegéééény, csak állt ott döbbenten, bámulta az elúszó úszót, erre készül már órák óta...
Na majd kárpótolom valamikor!
Elmentünk a királyi palotát megnézni, majd egy pocsék ebédet ettünk. Wellnesseztünk egy hatalmasat varázslatos környezetben, masszázs, szebb lett a napunk azonnal.
Hazafelé már sötétedésben indultunk el, majdnem elcsaptam az erdei út közepén álló őzikét, aztán egy cicát alig bírtam kikerülni, épségben hazaértünk.
Ránkfért egy kis kikapcsolódás, romantikázás, pihenés, bújás.
Azóta munka, némi Glamour-napos nadrág- és fogkrémvásárlás, szombaton délután O lánybúcsúja, néptánc, este Judós3-mal elmentünk kocsikázni még (nem, nem ittam, nem olyan buli volt, na!), vasárnap pedig átmentünk a srác családjához ebédre, amiből este nyolcas hazaérés lett. A szülei cukik voltak, a tesójáék is, hatalmasakat röhögtünk, megtanítottuk anyósnak a dildó szót, apuka megjegyezte, anyuka miért is nem emlékszik az autós mozikban a filemkre (kacsintkacsint), kutyáztunk egy nagyot, szereztünk vacsorát, majd hazaájultunk.
Ez a hét sem lesz nyugisabb, nem is baj.
:)
