Reggel elbicajozik mellettem a spanyolos Zé.
Aztán majdnem elüt a zebrán szintén biciklivel Gé, mire beérünk, meg is beszéljük a csütörtök estét.
Beesem az irodába, egy hét éves kislány színez az íróasztalomnál, kollégám édes kislánya, születésétől ismerem.
Úgyhogy vele játszom az asztal alatt, meg a magassarkúmban lófrál, kergetőzünk a labirintus folyosóinkon, rajzolunk és Nagyfőnök sem mer szólni, hogy dolgoznom kéne.
Közben hívogat Judós3, hogyan kell felmondania, a folyosón kergetőzve-futkosva magyarázok a mobilba, hisz meg akarnak támadni egy pompommal. :D
Aztán a srác fotókat küld át a szennyesről. Betenne egy fehér mosást, de pár dologról nem tudja eldönteni, hogy beleteheti-e.
Tegnap a kommunikáció jött át, hogy hogyan kell kezelni a legújabb botrányunk miatt a sajtót. Megvan a szitu? És az abszurditás benne?
Valahogy elröppen bent az idő, na.
Este munka, suli után szoliztunk, éttermeztünk Judós3-mal, sétáltunk a naplementében, már csak az alvás hiányzik. Mondtam már?
