Voltam a héten Katonában Pintér Bélán. Jaj, de fura ezt leírni. Úgy terveztem, hogy kihagyok 1-2 évet, mert akkora csömör volt a sok igénytelen xarság a Katonában, meg Schilling bukását két estén keresztül szenvedtük végig (ha Máté Gábor utál színészkedni, miért teszi???), de győzött a kíváncsiság.
Nem volt rossz, de sem a régi Katona színvonala, sem Pintér zsenije nem jött át.
A suliban a tanárnak láthatóan elege van, hogy a negyedik órában semmit nem fogunk fel (nem én, hanem kollektíve), de ritka jó természetű spanyol, még nem kiabált velünk.
Aztán gyors ebéd, aztán Génél társasoztunk szombat délután. Majd MüPa Bé-vel, Schubert-est. Jaj, nagyon-nagyon kellemes.
Reggel nyolckor elindultam, éjjel tizenegykor estem haza agyhalottként, és mivel napok óta 4-5 órákat aludtam és soha nem estem haza munka után kilenc előtt, így vasárnap proli üzemmódban otthon maradtam és csak főztem (már reggelire is sütöttem fehérjepalacsintát), takarítottam, varrtam, szereltem, ezer elmaradt levelet megválaszoltam, kipuhatoltam családom kiskorú tagjaitól, hogy minek örülnének karácsonyra, úgyhogy összeállt a lista, csak időt és ideget kell találni, hogy megvegyem, kitaláltam, hogy ismét szánok 3 percet a karácsonyi dekorra, mert minek horgoltam napokig, ha csak egyetlen évben teszem ki.
Van kint ezen kívül ízléses műgyanta szarvas, csillámporos fenyőfák, horgolt adventi koszorú, pink üveg delfin (és nem bálna, de csak két vízi állatot ismerek, ezeket keverem), meg valódi tollas arany madárka.
Szerintem és egyik meleg barátom szerint szép.
