Tobber életblogja

Megmutattam a lenti cikket Anyunak is. Mondjuk szerintem nem lepte meg.

Valaki mondjon valami építőt felfázás ellen. Ma egyik cimboránknál ebédeltünk, beszélgettünk, alig vártam, hogy hazaérjek.

Eddig nem szültem gyereket, nem tudom, mit rejteget a jövőben a Jóisten, érdeklődve várom.

Unom a vádaskodásokat. Ezért örülök, ha egyre több cikk szól a világnak arról, hogy nem lusta és önző nők vagyunk.

Itthon a negyven éves nők 40%-ának még nincsen gyereke!

A mai vígjátékok hamisan kifiguráznak minket, hogy szerencsétlen erőszakos, akaszkodó nők vagyunk, akik bármi áron vágyják, férjük legyen. A statisztika is az ellenkezőjét mutatja, a környezetemben lévő több tucat szingli nő is mást mond, hejj, de utálom a filmvígjátékokat.

Sok indok az én indokom is.

De főleg a korosztályom férfijainak elkötelezettségfóbiája és soviniszta cseléd-feleség keresése rémít el. És a környezetemben lévő összes házasság. Tudom, kikhez nem nyúltak már évek óta gyengéden. Kik rohannak sírva haza, ha a férj nem tud egy kenyeret megkenni. Mártírok, minden terhet önmagukra vállalók, megcsalásokat lenyelők, pisis alsót alázatosan mosók, inkább meg sem szólalok, nehogy bántson helyzetek, én nem tanulhatok/szórakozhatok/kulturálódhatok, mert feleség/anya vagyok, és láttam több útközben meggondolta magát, a felelősség elől lelépett apát, a nő meg 1-2-3 picivel tolja az önpusztításig, jaj.

Több ismerősöm egyedül is bevállalta a gyereket, azt a kemény kihívást 20 évig tuti nem bírnám.

39 vagyok, fővárosi, kétdiplomás, multinál dolgozó nő szép helyen szép lakással, autóval, szeretem a gyerekeket, kijövök velük, nagyjából normális családban élek, nincsenek szociális félelemeim, nem vagyok ronda aggszűz (legalábbis asszem). Évek óta élő ajánlataim vannak fiatalabb pasiktól, ha akarnék, bármikor. Az örökbefogadástól sem rettennék el, ha a fenti érveim nem lennének.

http://feminfo.444.hu/2015/11/07/ezert-nem-szul-a-magyar-no

Részlet:

"Dehát miért nem szülnek a magyar nők, holott ez a dolguk, az életük értelme, és ezt várja tőlük mindenki?!

Ezek nem az okai:

• önzőek, utazgatni, szórakozni akarnak, 
• karrieristák (ez Magyarországon gyakorlatilag kizárt, szerény számításaink szerint nincs több pár tucatnyi nőnél, aki emiatt ne válllalna gyereket),
• beképzeltek és válogatósak, ezért magányosan és mindekitől elfeledve halnak majd meg (és macskájuk rágja majd le az arcukat)
• nem akarnak felelősséget vállalni semmiért és senkiért
• túl sokáig halogatták, kicsúsztak az időből, pedig a biológiai óra ketyeg!!
• féltik a micsodájukat és/vagy a mellüket,
• az Isten pénze nem elég nekik. Még több közpénzt kellene adni középosztálybeli családoknak.

Ezek viszont igen:

• nincs kinek,
• nincs hová: albérletet keresni gyerekkel rémálom,
• nincs miből: aki 30 évesen kapja meg élete első rendes állását,  vagy még mindig hónapról hónapra él, az érthető, hogy nem túl bizakodó,
• egészségügyi okok miatt (kb. 3-3 százalékban ez az ok, nemtől függetlenül),
• a párjuk nem akar gyereket,
• nem vonzó életpálya gyereket egyedülálló nőként nevelni, és nem érzik úgy, hogy bármilyen kapcsolat kibír 20-25 évet, márpedig manapság úgy hírlik, legjobb esetben is ennyi idő, mire kirepülnek a gyerekek,
• nem bíznak benne, hogy a faszi, aki már összeköltözni sem akart, aztán meg házasodni sem, nem fogja meggondolja magát, és lelépni a francba, amikor úgy látja jónak,
• nehéz gyerekkora volt, és/vagy nagyon rossz kapcsolata az anyjával,
• meggyőződése, hogy nem lenne elég jó anya, márpedig minden gyerek megérdemli, hogy jó anyja legyen,
• úgy érzi, nem bírná ki évekig a négy fal között, márpedig köztudott, hogy a gyereknek arra van szüksége, hogy hároméves koráig otthon legyen az anyjával,
• mások szerint már túl öreg ehhez,
• szarik az elvárásokra.

Mindezt tucatnyi cikkből és tanulmányból tudjuk, amelyek a nők megvalósulatlan gyermekvállalási szándékaival foglalkozik.

A nőt, ha egy bizonyos kor után nem anya,  gyanakvás veszi körül, és csak tovább erősödik irányában a nők megítélése kapcsán általánosan érvényesülő lappangó rosszindulat.

Na és kit érdekel, hogy miért nincs gyereke kétszer ennyi, mintegy 75 ezer negyvenes évei elején járó magyar férfinak, háborgatja őket ezzel bárki? Ugyan."

Anyu sosem esik túlzásba, ma kérdezte, feldobjanak-e valamit boltból hazafelé, egy pár deka sajtot kértem a sajtos rudam tetejére.

Egy 75 dkg-ossal állított be. Meg egy kiló naranccsal. És egy lm tejjel.

Szeretnék végre pasikázni, meg táncolni!

Torokgyulladásnak vége, láz lement, felfázás közepes, dolgozom azóta is.

Szigorúan ráálltam a zabkása, joghurt, tonna zöldség, csirkemell, gyümölcssaláta, facsart narancs, sajt, tönkölybúza nass étrendre.

Happy endet vártok, mi?

A rostos diétától harmadik napra úgy kiütöttem az emésztőrendszeremet, hogy tegnap már remegve battyogtam haza, majd magzatpózban sírtam át a fél éjszakát az ismét fellángolt bélgyulladástól. Kurvára fáj.

Visszasírom(sic!) a hasmenős éveimet.

Menni akartam táncolni, de komolyan örültem, ha életben maradok.

Reggel beállt a derekam. Mindig ez van, ha túl sokat fekszem (betegen).

Úgyhogy ma adtam a xarnak egy pofont, kicseréltettem az asztalomat az állandó helyem magasítottjára, munka multi módszertan oktatás után olyan csináltam, mint legutóbb 20 évesen talán. Igent mondtam egy húszévesnek.

Betettem egy tornavideót és itthon ugráltam, már amennyit a gerincem engedett. Az alattam lakó srác évek óta külföldön, mást nem hiszem, hogy zavarnék. Fontos anyai(69), anyai nagyanyai(97,5) tanulság, mindkettő naponta tornázik. Naponta! Anyu egy órás torna után még lemegy 45 percet úszni, hogy levezesse.

A legtöbbet kihozzák a korukból, genetikájukból.

A tropa bélrendszer apai örökség.

Egyelőre ennyit bírtam tenni magamért, a hátamért, már elviselhetően fáj a hasam.

Soha többé nem eszem rostot, legutóbb akkor lobbant be, amikor egy házhozszállító salátabár már annyira törzsvendégének tartott, hogy megesett, a tulaj személyesen hozta nekem a salátám, hogy gyorsan megkaphassam. Akkor napokig fetrengtem pár hét zöldségezés után.

Most nem tudom, mit merjek enni fájó hasra, nyilván a joghurt, kefír ezért kiesik, meg bármi rostos.

Király, ehetek nutellás fehérkenyeret töpörtyűvel. Vagy mittomén.

Három hónapja nem voltam a gasztrósnál, akkor sem talált semmit, csak hogy valami gyulladás (jé!), ideje volt, nem?

Adalék a The last man on Earthhöz.

Ez egy szitkom.

Ahol egy idióta pasit mutatnak be, egy klasszikus pancsert, aki beleszarok stílusban él (szó szerint néha), és még ha esetleg jót akar, azt is elcseszi.

Szóval aki poszt-apokaliptikus világújjáépítéső scifire számít, az el se kezdje. Ez a pasi baromkodik a helyzetekkel, véletlenül sem generátorokat gyűjt be/napelemes épületet keres, hogy a hűtőházakban/frigóban fenntartsa a hideget és bezsuppoljon pár tonna húst, tejterméket (a gerincesek is kihaltak), gyógyszert, spermabankok betéteit, hátha kellhet, és bármi romlandót, nem jár utána az ufó-kutatásoknak vagy zárolt peranyagoknak, nem kezd kertészkedni, vagy nem videójátékokat gyakorol, vagy költözik kedvére városról városra, és ok nélkül marad sivatagi városban, ahol nem lehet növényt termeszteni, nincsenek folyók, a kutak szivattyúja sem működik.

Szóval ha valakit idegesítenek az irracionálisan viselkedő és lehetetlen emberek, azt nagyon fogja bosszantani, mert ez a humorista egy marha, épp ezt a figurát karikírozza ki szürreális környezetben.

Maga a kihalás-sztori sincsen kidolgozva, nem is érdekes.

Csak fanyar-humor kedvelőknek.