Tobber életblogja

Naaagy cégnél dolgozom régóta.

Az új csapatban akadt egy vidéki fiú, aki az első közös tréningünkön végig bámult. Olyan tudod ki vagyok fejjel.

Mivel általános tapasztalat, hogy magyar férfi úgy néz meg, ha tetszel neki, hogy kicsit lekezelően végignéz, majd vág egy mogorva pofát (gondolom megijed a helyzettől, vagy nem tudom), ezért nem érdekelt ő sem.

Vagy én vagyok Sheldon Cooper, de nem tudok különbséget tenni a beképzelt-buta és a tetszel bébi arcuk közt.

Így jártam CBA-val is, aki boltban látott meg, én meg végig azt hittem, azért néz furán, mert gáz, hogy smink nélkül vagyok, strand után. Aztán felszedett.

Nahát ezt a pasit sem értettem. Most mesélem Kolleginának, hogy vele dolgozom, erre felröhög:

Nem emlékszem, hogy 5-6 éve valami nagy céges rendezvény után hónapokig koslatott utánam, irogatott, meg ígérte, hogy feljön hozzám és találkozzunk?

:D :D

Hát, bevallom, nem, Kollegina meséli, mennyire idegesített akkor is. :)

Rendkívül ölelős-simogatós kedvében volt a Műegyetemistám este/éjszaka. Bújt hozzám és cirógatott, Suzanne Vega szólt, amire 20 éve is… Szinte fiatalnak éreztem magamat.

Éjjel vett egy fürdőt, én a vécétetőn törökülésben gyönyörködtem benne és hallgattam, ahogy pasis témákat és rajzfilmeket mesél lelkesen.

Aztán inkább csatlakoztam hozzá a forró vízbe… Meg az ágyba ismét…

Nem vagyok egy félős fajta.

Sőt.

De van egy gyengém.

Én attól félek, hogy nem fogok megérteni valamit, amit magyaráznak nekem.

Rettegek egy NAV felhívástól, meetingeken kapott új feladatoktól, szerződésolvasáskor.

Biztos a gyerekkorom, alapelvárás volt, hogy magyarázat végén ne kérdezzek vissza, apám szerint csak butáskodom.

Hát nem mertem rákérdezni a homályos részekre. Elég kontraproduktív nevelés.

Felnőttként úgy szoktam elejét venni, hogy mindig visszamondom részletesen, jól értettem-e.

Utálnám rosszul végrehajtani.

Ezért sem vállalok be komolyabb munkát, amivel kínálgatnak néha.

Aztán figyelem az új helyemen a nagyokat. Mind bevallja, hogy hónapok óta nem ért sok mindent, de majdcsak letisztul idővel.

Hát ezt meg kell tanulnom, alapvető megbénítóm és egorombolóm ez oviskorom óta.

És a termosztátomat vagy 26 fok körülre állítom be, vagy nem kapcsol be a fűtésem. Választhatok a 16 fok és a hőség között. Vagy félóránként ki-bekapcsolom, vagy az utcát fűtöm.

A diétás sós sütim sótlan lett, a szaftos húsomban nem ízlett a hagyma, nincs otthon savanyúságom, mert nem szeretem, de most vágytam rá, a natúr csirkét viszont elsóztam és olyan őszi édességet választottam, ami almás-fahéjas, csak jó lehet, hát tocsogott az olajban.

Úgyhogy tegnap otthonmaradtam, beültem a kádba, vettem egy rózsaillatú fürdőt, felpakoltam a hajamra minden bizgerát, amit Bétől és TCsVexkolleginától kaptam, tinikorunkban nem foglalkoztunk ennyit a hajunkkal, feltettem a mosógépre a laptopot a sorozatommal, csetelgettem szépreményűekkel, szépültem és nem érdekelt, kivel mi van.

Csak jönnek a csetek, hogy mikor találkozunk és nem tudok mit ígérni, mert nincsen kedvem mindenkivel haverkodni és inkább hobbiznék, meg a kölykökkel töltenék több időt.