Tobber életblogja

A Breaking badben tényleg kikockáztak egy cicit és a fuck feliratot a papíron?

Miközben premier plánban mutatnak fél feje hiányzik vagy épp fejbelőtt vérző hullákat, meg drogosokat belőni, meg úgy az egész történet?

A szuperokos kémikus úgy olvasztja meg a műanyag kötözőt, amivel a vasradiátorhoz kötötték, hogy a csuklóján égeti szét?

És mennyi idő alatt rág szét egy kábelt az emberi fog?

Néhány autó csillogva-villogva szeli át a homoksivatagot, nem lesz poros percek alatt?

Tényleg nem lehet szakembernek végigolvasnia a forgatókönyvet forgatás előtt?

...és a mosogatógépem a 2,5 órás menet végén mosogatószerszemcsés poharakat ad ki, így a főzős buli után mindent újramosogattam kézzel és a légkondimat már csak a biztosítéktáblán tudtam nyáron felkapcsolni, szerencsére nem sokat voltam otthon, és a hobbipartnerem mindig visszamondja valamiért, úgyhogy megyek egyedül jövő héten, mert unok mindig várni valakire, a kölyköket én mondtam le a hétre, a kirándulást lefújtuk, a koncert senkit nem érdekel rajtam kívül (jöjjön már valaki velem!), és fáj a hátam.

De ma Glamour-napok vannak, mondjuk ha fogyózom, akkor cipőt és púdert tudok csak venni, másnak nincs értelme.

Vagy peches vagyok.

Fél évig tojtam diétára és elegem volt az állandósult ízületi fájdalmakból, mozgás után garantáltan egy hét éles fájdalom, most viszont a két hét köhögésből csak éjszakára maradt, összekaptam magamat, csak elindulni nehéz, lemegyek táncolni, 1 100 kcalt ettem, újra a régi élet.

A kocsival pár napja mentem 20 km-t, hetente ennyit szoktam megtenni.

Nem indult, az akkumulátorom. Amit kicseréltettem egy éve, feltöltettem, karácsonyra is akksitültőt kaptam (hát nem szép?), megint lemerült.

Ott álltam a sötét utcán átöltözve, kényelmes melltartó, blúz és cipő, tudatosan kajáltam, kezemben alma és a kis fehérjeszelet (fúúúj), kalkuláltam 2,5 óra mozgással, zsebemben a bankkártya, hogy beugrom a sparba wc-papírért, tejért, rizsért, tojásért. Szétrobbantam!

Visszamásztam a harmadikra és most dühöngök Anyunak a telefonba. Amit meghall apám és ordenárén ordít szegénnyel, hogy ehhez semmi köze, majd ő megoldja és adjam át a telefont. (Nem a megoldást nem tudom, hanem a gondomat akartam megosztani, úgysem értené.)

Apám egy mekkmester, ha egy tiplit fúr a falba, öklömnyi luk lesz a helyén, a kicserélt konnektorom 3 cm-re áll el a faltól és kijön, ha használom, karácsonykor fél órát próbálgatta kiszedni az akksim a decemberi fagyban, én vékony nadrágban vacogva könyörögtem neki, hogy hagyja, de neki meg kell mutatni, egy nő meg nem érthet hozzá, bár Gé öccsével kb. 2 perc alatt kikaptuk, dehát én hülye vagyok hozzá. Már sírtam dühömben. Meg a másnapi a kocsimban, áh, el sem mesélem, milyen undorító a személyes higiéniája, nem véletlenül nem ülhet a fehér kanapémra, remek karácsony volt.

Nem volt kedvem hozzá, hogy vigasz helyett lebarmoljon (mindig ezt teszi), miért vagyok hülye, hogy az akksim lemerült, dehát gyerekkoromban azért lebarmolt, ha tüsszentettem (allergiás gyerek), szóval én csak hibás lehetek a szemében. (Csütörtökön hívtam, hogy érzi magát, tegnap ismét, erre nekiállt ordítozni, hogy soha nem hívom fel és milyen ember vagyok. Őőőőő. Nem vagyok rossz ember és kurvára igazságtalan velem.)

Úgyhogy most kicsit elegem van, hogy nem táncoltam, hogy a holnap estét bikáztatással/megjáratással vagy szereléssel/töltéssel tölthetek, koncentrálni kell az új munkára, ami egyelőre jóval kevesebb időmet veszi el, de az intenzív figyelem, próbálok gőzt kiereszteni. Segítene, ha elindulna az autóm.

Ha előbb tudom, bevásárolok hazafelé és cipelem gyalog, futni megyek le munka után, jaj, de dühös vagyok.

Fszomba.

A nap legjobb pontja persze a lenti srác volt, édesbogár szőke létra, sikertelenül analizálom, ők hogyan tudnak ilyen figyelmesek és kedvesek lenni a nőkkel, miközben a korosztályom egy totális kudarc e téren.

Hetek óta nyúz egy fiatal srác, hogy randizzunk,csetel naponta többtucatszor, cuki, belementem a holnapi napba.

Ma boltba befelé(!) menet megszólal a riasztó a táskámra, amiben 2 napnyi vidéki tréning szennyese és piperéje van (ja, megint onnan jövök) és épp cseszekedik velem a biztonsági őr (mi a fenét kell ilyenkor csinálni? Tartom a levegőben a sporttáskát, ő pakolászik benne, kérdezgeti, hogy mi szólalhatott meg benne, mire én mindig u.azt válaszolom, hogy semmit nem vettem még ma (egy fél vega subway szenyán kívül, pedig szuperolcsó helyen is jártam), majd kérdem, hogy mi a teendőm, hagyjam-e kint, mire kioktató hangnemben, hogy nem csomagmegőrző, tovább kérdem, hogy akkor mi a megoldás, hát hogy mondjam meg, mi csipog benne, és ha ilyen a hozzáállásom (még mindig mosolygok, he???), akkor ne csodálkozzak, hogy ő ilyen (tahó és lekezelő, megoldás helyett kötözködő), és bemehetek, de kifelé nagyon kellemetlen lesz nekem (egyébként mi lenne az, ha a táskámban továbbra sem lesz új ruha-cipő-akármi tőlük, max. amit akkor vettem és ott a blokk?), amikor felnézek és nyilván a még sosem találkoztunk fiatal srác sétál kifelé...

Rámosolyogtam, két puszi, odasúgtam, hogy Anyu valahol a boltban, szóval a témát hanyagoljuk és holnap találka, ő meg irtó cukin mosolyog és azonnal írt csetet, hogy alig várja.

Majd visszafordultam, ahol a pasi a kezembenyomott mindent, én két teli kézzel álltam, hogy most akkor hogyan pakolom vissza, amikor megérkezett Anyu és segített. A H&M-be nem mentem be, megjegyeztük, hogy panasz menni fog a hangneméről.

Kuvva sok pénzt hagyok náluk, befelé csipogott, tényleg érdekelne, hogy ilyenkor, ha nincs meg a forrás, mi a fenét lehet tenni. Ötlet?