Tobber életblogja

Én gyümölcs, zöldség és zsír.

Olyan tökéletes, változatos előételt ettünk kedden, hogy ma felhívtam az éttermet, hazafelé beugranék érte, csomagolhatják.

Namost. Ez egy kétszemélyes előétel.

KÉT majdnem teli csíkos nejlont nyomtak a kezembe. Kettőt.

Egy hétig ezt fogom enni.

Egyelőre nem unom.

Ha legközelebb buli lesz nálam, innen hozok, kb. ennyi elég is a hozott sütikkel együtt. Kiszámoltam, avokádóval pacsmagolva, ötféle szószt készítve, kedvenc bio sósommal, vagy magam sütve sem éri meg jobban.

A kedvenc salátarendelő helyemet sem unom. Látom, az Bének is bejött.

Lassan realizálódik a salátákat is kínáló házhozszállítóknál, hogy 1. ne ők állítsák össze, mert azokból nekem egy sem szokott tetszeni, 2. ne öntsék le minden xarral, majonézzel, lisztes joghurttal, balzsamecettel, fűszeres izékkel, pláne ne szójaszósszal, majd én beikszelem, milyen zöldséget, gyümölcsöt, magot, kencét kérek, egyébként fűszer nélkül szeretem.

És a lényeg: áruljanak hozzá bacont és fetát. Nálam nyert ügyük van.

Reggel smink, fogmosás, vasalás közben felvett Szomszédokat nézek. Tenyérbemászó Julcsi új lovagja. Rossz színész és még ronda is.

Most esik le: ez Mundruczó Kornél!!!! :O

Örüljünk, hogy váltott.

http://videa.hu/videok/film-animacio/frajt-edit-es-mundruczo-kornel-szomszedok-yOMyd9TTj6yF8m3z

...és köremailben cseszett le egy csaj, hogy miattam állt valami, amiről 1. nem tudtam, mert nem kérte, 2. nem főnököm, 3. saját munkája, 4. amikor keresett, a szomszéd irodában csináltam a HR-es gagyi adminisztrációt a kollégával (vizes ruhában), de nem írt, nem hívott azóta sem, nem hagyott itt egy cetlit sem, majd most mit sem sejtve olvasom és le vagyok szúrva mások előtt.

A fszom kivan.

Szétrobban a fejem, ez látszódhat, mert tegnap a masszőrcsaj hasrafordíttatott és negyed órát a nyakam masszírozta túlórában grátisz, este összefutottam telken lévő Anyuék albérlőjével, ő kivételesen rövidrefogta, ma a Kisfőnököm aggódva rámerőszakolt egy fájdalomcsillapítót, bár nem akartam gyógyszert bevenni, de ez hatott!

A felfázós mensi és a tegnapi rejtélyes hasmenés csak apró plusz.

Viszont.

Nagyon szép a Kossuth tér. Egyik este is ott andalogtunk, ma a reggeli fényben kiültem egy padra, élveztem a hűs szellőt, néztem az ablakokban tükröződő zászlókat, az eltekerő bicikliseket és közeledő villamosokat... és fogalmam sincs, miért csapott meg a téli Műjégpálya érzése.

Tegnap a tökéletes káosz. Kollegina nem gyógyul, otthon fekszik, a harmadik antibiotikumkúrát kapja és csak romlik.

Megkaptam új munkát, beléptettem új kollégát minden papírostul, intézésestül, rá kellett szánnom közel két órát a bürokráciára, adatok felvételére.

Jól látjátok, tiszta HR-es munka, nem, nem vagyok HR-es, gyűlölöm a HR-es munkákat, amiket sorra ránknyomtak.

Az senkit nem érdekel, hogy közben Kolleginát helyettesítem, mindkét főnököm itt volt, ezer munkám lett volna ÉS úgy eláztam a reggeli monszunban, hogy combig vizes nadrágban és hátul vizes blúzban ültem a céges jeges légkondiban, szóval 11-kor szóltam a Nagyfőnöknek, hogy vagy kimehetek száraz ruhát vásárolni és átvenni, vagy mától betegállomány, hát kiengedett. Nem akartam pénzt költeni, de szétfagytam. Így is megfáztam, fáj a hátam, de legalább nem fáztam fel, cipelhettem a vizes ruháimat, cipőmet haza a kis retikülömben.

Amivel felszálltam a metróra..., ami nem járt, műszaki hiba, pótló még sehol. Leszállás, gyors taxihívás, vagy elkések.

A mai időjárásjelentés szerint napközben 16-32 fok várható. Így öltözz fel, utcán szél és tócsák, a cégnél légkondi, hazafelé meg ugye ki tudja, milyen idő.

Megnéztem este két lakást. Az egyik épül, a másik szerkezetkész három éve, de nem tudják eladni.

Mindkettő a környékemen, csodaszép környezetben. De egyikből csak kertekre, fákra van kilátás, bár A+ környezetbarát csoda a kecó, a másikból talán több látszik a hegyekből, de amikor a fickó gyanútlanul ecsetelte, hogy fél év volt, mire a tűzoltók engedélyt adtak, azt is csak fura megoldásokkal a lépcsőházban, tűzérzékelős ablakkal (ami nekünk a 12 lakásosba nem kell!) és értelmetlen helyen lévő létrákkal, majd nem működött a lépcsőházban a világítás, a garázsban a mozgásérzékelő és amikor kinyitotta a vécéajtót, a falból háromtenyérnyi vastag vakolat vált le... hát elment a kedvem. És arról sem volt szó, hogy három éves lakás nincs befejezve, sem burkolat, sem belső nyílászárók. Az utcán megemlítettem, hogy praktikus volt a tetőt megemelni fél méterrel, akkor lepisszegett, nehogy meghallják. Jahogy engedély nem volt rá? Tehát még plusz 3-4 millió forint lenne konyhástul, fürdőstül, na kösz. Ezt soha nem fogják eladni, csodálkoztam is, hogy ott sétálok el naponta és kint a tábla évek óta.

Elalvás előtt elgondolkoztam a sors igazságtalanságán. Ott volt ez az eladópasi, akinek ez valahogy öröksége. Negyvenmillió körüli vagyon. És ott áll az elhízott testén koszos-kinyúlt pólóban, ápolatlan hosszú haj és régnyírt ritka szakállal, néhol fogatlanul, kezében vagyon, mégsem szerencsés, csak morgott az utcánkra, a szüleire, kellemetlen volt az az egy óra is vele. Ellenben az új belépő meg csodaszép harmincas, jó felépítésű, magabiztos, sikeres pasi, menő sport, menő hobbi, nagy duma, szép feleség, pedig nincs vagyona. Mégis milyen mázlis. Az a gyorsangondolkodó típus, akire mindig ezt mondta Imre, hogy „közülünk való”.

És igenis a szépség segíthet szebb gyümölcsöt kapni a zöldségesnél sikeressé válni.

És azon is elmélkedtem és minden nap elcsodálkozom, hogy miért csípnek ennyire a kollégáim.

Meg hogy mi a fenétől fáj több hete a fejem, diétahibát nem csinálok, egészségesen táplálkozom, Bével arra jutottunk, egyetlen oka lehet, hogy leálltam a mozgással, csak sétálok, napi min. 45 percet (a régi 3-4-5 órás tánc helyett). Ha meg mozgok, reggel nem bírok felkelni a gerincfájdalomtól. Mindig mozgáspárti voltam hogy sokat ehessek, de ennyire mocsokul még nem sok minden fájt életemben.

---

Ha lekapcsolod a villanyokat az irodában, leveszed a monitor fényét, sokat segít a fejfájás csökkentésében, de így ha nem találsz egy iratot, megoldást kell keressél: egér felemel, piros fény zseblámpaként működik. Minimálmódban vagyok ma.

---

Ugyanitt Kindle továbbképzést vállalok. Van ismerősöm, aki kábellal(!) tölt át! Vannak, akik konvertálóprogramot használnak! Cloudban keresgélnek! A Kindle gyorsgombját nem ismerik a böngészőkben! Appról nem hallottak! Sőt, ismerek olyat, aki Explorert használ! Paleós ismerőseim vannak. :P

Asszem meg kell növesztenem a fenekemet. Asszem le kell vetetnem a melleimből. Asszem, nekem is több feketét kéne hordanom. Asszem ilyen sminkkel kéne bkvz-nom. Asszem, ilyen fejet vágnak az útfelújító munkások reggel, de nem nézek oda, csak a pozitív megerősítő mondataikat hallom. Asszem a hajszínünk egyforma.

(blikk.hu)

...hogy nem bírom a hülyéket ma, pedig általában első osztályú állatidomár vagyok.

Az, hogy T megszivatott és valami hülye indokkal lebegtette az egész napos programot ÉS végül szó nélkül eltűnt, nem meglepő, de mindjárt hívom is, hogy hová menjen. Nagyon úgysem tud eltűnni, egy helyen táncolunk.

Az, hogy vasárnap lementünk a tóra, de mégsem volt strandidő, az dühítő, de megesik. Viszont az egyre jobban fájó derekamnak nem ártott volna az úszás, sőt.

Az, hogy a fentiek miatt Bé maradt le kétséges minőségű társaságomról, az bosszantó.

Az, hogy tavasszal jeleztem bent, hogy idén EGYETLEN hét lenne, amikor el szeretnék menni szabira, mert akkor van a Nagy Nyaralás, amire nem száz, hogy megyek, de ha igen, akkor akkor van, nem tudok módostani többtucat embernél, mire Kollegina, akinek az egész nyár a rendelkezésére állt, és a férj nem dolgozik és suliszünet van, PONTOSAN egy nappal arrébb, de befoglalta ugyanazt a dátumot egy üdülőben!

Hogy ha menni is akarnék a Nagy Nyaralásra, akkor sem tudok elmenni, mert helyettesítem.

"Dehát te úgysem voltál biztos benne!"

De ezzel ő eldöntötte, hogy nem mehetek!

Nem is megyek máshová nyaralni.

A kuvvaéletbe.

Na, ő már visszatérne, de megbetegedett és nem jön ki a köhögésből. Ezért ezen a héten is helyettesítem.

(Amikor ott tartott, hogy nem érti, miért nem gyógyul, megkérdeztem, mennyi gyümölcsöt-zöldséget eszik, kiderült, hogy egy hete SEMMI(!!) gyümölcsöt nem evett, mióta beteg, DE kétféle antibiókúrát, vírusellenes kúrát, köhögéscsillapítót és gyulladáscsökkentőket nagyon sokat. Aha.)

A Nagyfőnököm (aki ma döbbenten visszakérdezte, hogy nekem gerincműtétem volt négy hónapja) kétnaponta zaklat, hogy vegyem ki a szabimat, vagy elküld. Oké, akkor a jövő hetet kiírtam.

DE. Most nem biztos, hogy el tudok menni, csak ha Kollegina meggyógyul és helyettesít.

Ergo most sem kezdhetem még szervezni a programokat jövő hétre.

Le kell jelentenünk az épületnek valamit, ott állok a recin, odaér Fontos Bank belépőkártyájával a nyakában Fontos Bank embere, és van képe beelőzni. Rámosolyogtam, és elkezdtem én is mondani. Na ne már, ehhez rossz passzban talált.

Néha tele a tököm.

De legalább összefutottam egyik jófej kolleginával lent és eddig a nap csúcspontjaként elszívtunk két cigit. Két hete nem gyújtottam rá.

És nem elég, hogy a nyakambakapom a duplamunkát, de a HR lusta megcsinálni egy melót, amit Kolleginára passzoltak. Ő nincs, valakinek meg kell csinálni, ezért nem visszaveszik egy napra, hanem kiharcolták, hogy az én munkaköri leírásomba is bekerüljön a feladat. Hogy ez mit jelent? Hogy lehet MÉG EGY plusz munkám a meglévő tonna munkán túl.

Amit az itt pofázó kollégákat hallgatva kéne csinálnom. És miközben torlódik a to do listám, nem érdekel, hogy hol volt köves a tengerpart mások nyaralásán, melyik matrac hogy bírja a partot, hogyan haverkodik a kolléga kisgyereke az üdülőben, vadidegen ismerősüknek hol volt esküvője és honnan rendelték a kaját, meg milyen nehéz szabi után visszatérniük a mindennapokba. És nem, nem tudom, hogy a kedves kolléganőnk itthagyta illatozó sütikből melyik a finom, és ezt mosolyogva kell közölnöm a tizenakárhányadik kollégával is, miközben nekem tilos bármelyiket megkóstolnom is.

Oltárira sajnálom őket.