Tobber életblogja

Az újságíró(?) hőbörög, hogy miért nem hívta az áldozat a rendőröket.

Egyébként hívta, később.

Ők meg hívhatták volna az áldozatot, hogy újságíróként megkérdezzék, miért késlekedett vele!

Felháborító a helyzet. A rendőrséget nem igazán érdekli egy ilyen bejelentés, az áldozatot meghurcolják, komoly büntetés nincs, az elkövető elkövetheti máskor is. Dühös lesz, el is fogja.

"Számunkra (és reméljük, tévedünk) ijesztő volt, hogy a hatóságok bevonására még csak utalás sincs a képet kísérő szövegben. A lány mellett tanúskodhatnának a barátai, akik a történet szerint szemtanúi voltak a történteknek, az elkövetőt pedig – mivel bűncselekményt követett el – előbb vagy utóbb elítélné a bíróság."

A cikk többi mondata is gyomorforgató.

Ha már azért is a falhoz ken, mert felhúzta az anyja főztje vagy egy szúnyog, nemhogy a focicsapata veresége, akkor nyilván rohanok feljelenteni, hogy ismét ripityára verjen, még jóval dühösebben!!! Előbb vagy utóbb megtalál az utcán, a munkahelyemen és bosszút áll, ha ütni tud akár egy nem elég puha törölközőért is, biztos provokálni fogom! Mert a rendőrség nem véd meg.

A f.szom kivan a magyar újságírással, vagy ezt nem is nevezném annak.

Kicsiny csoport küzd azért, hogy a családon belüli erőszak áldozatai kiszabadulhassanak, új életet élhessenek, ne rettegjenek, a tettes ne kerülje el a büntetést primitív hazugságokkal, mint a vak komondor esete egy képviselőnél(!!!), egyáltalán felismerjék, hogy lehet erőszaktűrés nélkül élniük, és akkor az erőfeszítéseket ilyenekkel akadályozzák.

Ez a lány felvállalta, hogy másokat megvédjen, hogy talán előrelépés lesz.

Inkább jártak volna utána.

A kommentelőkről, áldozathibáztatókról, kétségbevonókról nem is beszélve. Bezzeg ő nem tűrte volna. Ez egy pszichés csapda, a legtöbb nem is tudja, ilyen helyzetbe is kerülhetne. Ezt csak a prolik csinálják. Én akkor a második diplomámért hajtottam többgenerációs értelmiségi család tagjaként, neki megvolt kettő egy iparmágnás üzletember apával, beszél több nyelven, nagyon jó anyagiak közt éltünk.

Igen, évekig éltem bántalmazó kapcsolatban. Vannak válaszok a miértekre.

Most már tudom, mik az első jelek és lépek. Nincs mese, akinél ezek a jelek vannak, az ütni fog. Fenyegetni, megalázni, lépcsőn lelökni, ellökni, falhozpenderíteni, gáncsolni, árokbahajtással ijesztgetni, utolsó pillanatban elkerülni egy karambolt, hogy megmutassa, ő most dühös, én meg kussoljak ijedten.

A legkeményebb, hogy nem hisznek az embernek.

Hogy ő jó ember. Hogy ő ilyet sosem tenne. Hogy túllihegem, hogy hisztizek. Hogy nehogy elhagyd, miből fogsz megélni egyedül. Hogy nem kell komolyan venni. Hogy az apja velem is ezt csinálja, el lehet viselni.

Leamortizálja az ember önértékelését és az áldozat inkább tűri, biztosan ő látja rosszul.

Dehogy költözök haza apámhoz, aki semmibe vett. Például allergiás gyerekként, ha tüsszögtem, rámordított dühösen, hogy naaaa, hagyd már abba!* Sosem feledem, mennyire szégyelltem, hogy tüsszögni mertem.

Értitek! A tüsszögő gyerekre. Akit ő ráncigált a virágzó mezőkre napokat túrázni és szakemberként nem vitt orvoshoz, hogy kúráljanak. Ezer ilyen volt.

Otthon sem vettek emberszámba, itt a jó időszakokban nagyon...

Egyszer majd mesélek erről, 15 év nem volt elég, hogy felháborodás nélkül olvassak ilyen reakciókat. Azóta éltem öt évig együtt férfival, direkt választottam olyat, akit nem érdekel semmi. A másik véglet...

http://444.hu/2014/08/06/kihez-fordulsz-ha-megvert-az-exed/

Nem, nem a feminizmus szól belőlem. Hanem az áldozatok ilyen szintű sárbatiprása, akár nőről, férfiról, gyerekről van szó. És amíg egyetlen gyereket, nőt, férfit, fogyatékost is ütnek, erőszakolnak, éheztetnek az országban, addig röhejesnek tartom, hogy emberek az 1%-aikat macskamenhelyeknek adják.

*Isolde világosított fel, hogy érzelmi érvénytelenítésnek vagy érvénytelenítő környezetnek hívja a szaknyelv:hu.wikipedia.org/wiki/Borderline_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar#.C3.89rv.C3.A9nytelen.C3.ADt.C5.91_k.C3.B6rnyezet

Ma végre nem vizes nadrágban és cipőben másztam haza. Fél éve kinéztem egy ötszámjegyű összegű árú cipőt, ami hétfőn 2 300 Ft-ra volt leárazva. Vászon-háncs, megvettem.

Mióta is esik...??

Újdonsült vezetőnk, valaha kedves kolléga hozott egy tonna zöldséget a kiskertből, azt cipeltem haza a sportcucc mellett. Cserébe kapott fogselymet, nem tudom, azt mennyire illik megosztani, de azt állította, megőrül, ha nem szerez valahonnan.

Cserébe Anyu hívott ingerülten, hogy szar a cégünk és még bunkó is, felajánlottam, hogy ha lehiggad, akkor beszélhet ezzel a pasassal, aki utánanéz. Megnyugtatta öt perc alatt.

Megint nem egál, lógok egy csokival. Nálunk ez a szívesség-fizetőeszköz, nekem ma egy Túró Rudit küldtek el (az tuti gm) egyetlen postázásért cserébe.

Volt céges torna, még mindig megköszönik, hogy szervezem. (És olyan komolyan veszik, én felröhögök, amikor a térdelőtámaszban a karok között kell(ene) előrenyújtani az egyik lábadat, vagy az egyik válladat kell átgyűrni a másik hónod alatt. Biztos vagyok benne, hogy szivat minket a csaj és magában jól szórakozik.)

És Csinikolléga megint irtó cukin nyomulni kezdett, megdőlni látszik a hitem, hogy ha valaki megvolt, akkor lekopna. Ajánlatokkal bombáz és...ezt figyeld...felajánlja, hogy főzhetek neki. Visszautasítható ajánlat.

Nagyfőnök tinifia irtó boldog az új cipővel, írt a bátyja is, hogy milyen jót találtam öcsinek. Neki is kéne. Részesedést kérjek a sportszergyártótól, vagy nyissak kereskedést a családjukra?

- Mondja, hölgyem! Hogy sikerült ripityára törni a mérlegét?

- Egy álmos kedd este kezdődött. Nem vagyok egy kelttésztaguru, de állati finom sósat sütöttem!

...és az ország egyetlen MAC-jában sem kapható az én alapozóárnyalatom, körbetelefonáltak a boltban, ahol egy hete kaptak árut, de ez nem volt. A legátlagosabb színű bőröm van. Új áru 3 hét múlva, nem garantált, hogy lesz. Rendelni, félretetetni nem lehet. High quality cosmetics, na igen. VIP ügyfélkezelés, puccos vendégkártya és adatgyűjtős vevőregisztrálás az van.

Addig veszek szépen más alapozót, akinek van tippje, milyen jól fedő, hosszan tartó, tornán, táncon sem leolvadó alapozót használjak, írja meg, köszi.

...és a SPAR akcióban semmilyen gm termék nem volt és mogyorótej sem csütörtök óta, azóta volt meghirdetve.

...és gondolkoztam új epilátorban, a régi kábele eltörött, de a drágább sem ígér többet, fogalmam sincs, melyiket válasszam, amit neten kinéztem, boltban nincsen.

...és a kedvenc fogselymem sehol nem kapható.

A nap, amikor akarok pénzt költeni, de nem tudok.

Azaz most érkezett be a két hónapja várt designer vásznam a kedvenc textil webáruházamba, azonnal lecsaptam két méterre. Egy munkanapon belül átadják a futárnak, ha expressz veszem. Nem egy nap alatt kiszállítják! Mekkora átverés.

Ma csörög egy idegen szám: ismeretlen férfinév, férfihang, hogy segítsek már, miért van az én számom az ő telefonjában az én keresztnevemmel. Hát, elég sok férfit ismerek, de a városában kb. csak tavaly jártam Bével és ott Újkolléga barátaival ittunk csak, az ő nevüket pedig tudom. ExPasi járt oda egyetemre, de az ő nevét nem is hallotta.

És irtó jellegzetes foglalkozása van (privátban megírom, ha érdekel valakit, nem röhögni! :D), szóval ha ismerném, tudnám. A neve is egy híres ember neve, szóval fogalmam sincs, neki honnan van meg a számom, ha nekem semmi nem rémlik.

A vasárnap éjjeli vihar durván hosszú volt, 2:15-től nem aludtam, monszun, fülledtség, végig hatalmas dörgések, az ablakom beleremegett. Az egész cég főnököstül, mindenestül az álomkór szélén van azóta is.

Ma szereztem egy cimbit. Nagyfőnököm nagyfiával rég jóban vagyok, most a tinifia lóg itt Kollegina helyén ülve egész nap (igen, helyettesítek, as usual). Meséli, hogy nagyon vágyott egy sportcipőre. Lenyomoztam, hol van a városban, félretetettem. És még 40% kedvezmény is van rá. Menő vagyok.