Hát, nem titok, sok férfi volt az életemben az elmúlt 22 évben.
Mindenféle minőségben, vad egyéjszakások, hűséges szeretők, nagy szerelmek, élettársak, hosszú életű rutinok.
Csakazolvassa nekiállt kielemezni a témát, mi lehet a gond, ha gond van:
http://csakazolvassa.hu/2014/07/27/nem-eleg-jo-a-szex-1/
Annak a csajnak nem sok férfi lehetett az életében, ha ilyenek a fő bajok szerinte...
Úgy látom, hogy a férfiak 90%-a szar az ágyban.
Ezért nem akar sok nő szexelni.
Bocs.
Nincs mit kertelni.
Technikailag problémás.
Azt hiszi, ha feláll, akkor ő teljesített is, hiába nem talál bele, nem találja el a szöget, csak a medencéjével ütöget, ha rátelepedik az ember mellére és azt hiszi a barom, hogy azért lihegünk, mert jó, nem mert nem kapunk levegőt és kurvára fáj a mellünk. Én jelzem, ha nem képes változtatni, kuka. Rosszabb, ha azt hiszi, ő jobban tudja, mi jó nekem. És olyat csinál, ami nem az, hiába kérem, hogy ne. Kuka. Azt hiszi, ha hangosabbak vagyunk, az már orgazmus volt és felháborodik, ha jelezzük a végén, hogy mi még nem lennénk "készen", dehisz... Kuka.
Hosszú listám van a hajhúzós, mellbeharapós, karleszorítós, összenyálazós, mellkassal orr-szájbefogós borzalmakról, a ritmusérzék nélküli hülyékről, a fájdalmat okozókról, nem beszélve akik megütnek, karmolnak, annak is megvan a helye, de előtte talán tisztázva, hogy adott nő akarja-e.
És a maradék 10% fele közepes, a fele megfelelő/igen jó, és csak INNEN kezdődhet, hogy az a stílus, amit ő képvisel, az bejön-e, nem túl nagy-e, hisz az fájhat, mert ez lenne az alapvető kérdés. De a legtöbbel odáig nem jutunk el, hogy bármilyen stílusban is, de ügyes legyen.
És ez csak a technika.
Nem is értünk el az érzelmekhez, az előjátékhoz, a hangulatteremtéshez, a másik miért tiltakozik témához, a mindennapi dühökhöz, kihasználáshoz, ki nem beszélt sértettségekhez, elvárásokhoz.
A figyelmességet és nyitottságot, rugalmasságot és fejlődőképességet tőlünk elvárjátok, hát ti is tegyétek meg.
Körbekérdezgettem az ismerősi kört. A házasságban élő harmincas-negyvenes ismerőseim közül KETTEN élnek már csak valamennyire rendszeres szexuális életet!!!
Azért kaptuk ezeket a hormonokat, hogy kiélvezzük, mert ha igazán profi a partner, akkor a legnagyobb örömforrás lehet.
Ha rossz? A legszörnyűbb lelki sérülések egyike.
Ha a nő nem akarja? Akkor gondolja végig a pasi, hogy valamit rosszul csinál, amiért a felesége kerüli, húzza a száját vagy közéjükszoktatja a gyerekeket, hogy legyen kifogása.
Egy korombéli kolléganőm kettesbenmaradt egy estére a férjével, kérdeztem a programot, mire a válasz: azt a mi korunkban már...
Ááááááá!!!!!!
Ez beteg!
És hiszem, hogy sok nő nem is tudja, miért nem fontos neki a szex. Mert nem élte még meg úgy, hogy az csoda legyen. És így leélik az életüket a férjük mellett, zombuló robotként.
A pasi meg hőbörgés és tűréselvárás helyett csapjon fel egy értelmesebb könyvet, vagy írjon az emailcímemre, hogy mit tehetne, DE legelőször is derítse ki, miért nem akarja a felesége, aki szeretetből, félénkségből, tudatlanságból vagy prüdériából el sem meri mondani neki, hogy miért szar vele. Vagy mert még sosem volt igazán-igazán jó neki senkivel és nem is tudja.
És mocsok nehéz egy ingadozó önbizalmú férfi szemébe mondani akármilyen óvatosan is, hogy csinálja másképp.
De nem lehet leélni a hormonnal teli fiatalságot úgy, hogy pont ezt nem éljük meg. Személyiségtorzító hatása van, kolléganőimen látom. A változásokat is. Amikor elválnak és új barát érkezik. És hirtelen nem morognak, nem pattannak mindenre, nem kritizálnak és ítélkeznek minden felett, és vidáman lehet együttdolgoznunk. Az egyik legtahóbb kolléganőm volt nyolc éve, aki most egy kis csicsergő bűbáj lett. Új pasi. Meséli a részleteket...
Borzalom, hogy hány fiatalságot nyomorít meg, hogy a mindennapokban frusztrálja a nőt (még a párkapcsolat befejezése után is évekig!), szerintem a legtöbb nem is tudja, hogy ezt lehet gondtalanul, felhőtlenül élvezni. És most nem a bántalmazott nőkről, molesztált kislányokról beszélek, egészséges lelkű nőkről, akik nem tudják, mi a rossz. Csak érzik a lelkük mélyén, hogy ez így nem kerek.
Én is belefutottam 28 évesen, hogy én már nem is annyira, nekem már ez a fájdalom, újabb uszodafertőzés átadása, ki nem alvás nem kell, szétmentünk exPasival, pár hétre rá bejelentkezett Vik, kedves régi fiatal rajongóm, és olyat, de olyat, amit akkor már évek óta nem, közel sem. Mert ha jó, akkor igenis kell!
Hibásak vagytok pasik a megtanultam mindent 17 évesen, nem fogok én már fejlődni felfogással, nagyon!
Bocs a témáért, rég nem írok ilyesmiről, de ez a poszt, a ködös okok keresése a szimpla fizikai valóságra rávilágítás helyett szerintem irtó béna egy lelki tényezőkkel ennyire profin, nyitottan foglalkozó blogtól.
A fenti tényezőkről soha senki nem beszél...
