Csakazolvassa hajápolási tippje, hogy 5-8 naponta mossunk hajat és addig is kontyban hordjuk, hogy a hajvég is zsírosodjon.
Hát én nem sok ilyen undorítót hallottam.
A legtrendibben öltöző nőből is ott lóg ki a szájból kapanyél, amikor zsíros a hajtöve. Az tuti, hogy igénytelen máshol is, otthonában és tisztaságban, és az egész képet lerombolja magáról.
Én sok zsírt, magot fogyasztok, heti 3-4 mozgás megvan, 3 naponta, intenzívebb mozgásnál már aznap is viselhetetlenül zsírosodik, meg hát izzadt! Azaz nekem undorító, rohanok is megmosni, amint hazaérek. Egyébként nem száraz a vége, sosem töredezett, pedig már nagyon hosszú, sűrűn festem is, mert gyorsan nő és nagyon-nagyon őszülök. Nem mosom forró vízzel és nem fésülöm sokat.
Úgy tűnik, más más elveket vall.
Nekem az is undi, ha melltartót, zoknit másnap is felvesz valaki.
Jó, mentség, ha nem volt ideje hajat mosni, vagy épp nem otthon aludt, hogy ruhát váltson, de ha rendszeresen ezt vallja bárki, főleg aki sportol is, hát, az nálam eléggé leírja magát. Sok kolléganőm sportol rendszeresen, kóc, vagy copf oké, az is jobb a kosznál.
Fontos témák foglalkoztatnak.
---
Sok vegyes inger ér, egyik este vidéki kolléganőnk szerencséjére még bent talált minket az irodában, totál eltévedt az agglomerációban, azt sem tudja hol van és merre kéne kimenjen. Az biztos volt, hogy rossz autópálya kivezetőjén távolodik (menj le arról mihamarabb. merre? autópályáról? légyszi jobbra, ha lehet.), a mobilja navigációja bedöglött (miért nem töltenek le ilyenkor az emberek egy másikat???), úgyhogy kihangosítottuk és homályos leírásai alapján próbáltuk a guglimep alapján belőni, hol járhat és átirányítani. Csakhogy ő egy tájékozódási antitálentum (mit látsz, mondd mindig! egy lottózót. kösz.), így kb. 40 perc kellett, egy erdő, néhány útszéli lányka elhagyása, egy pánik, hogy akkor ő ott most megáll és feladja, én meg az a fajta vagyok, aki csírájában elfojtja a hisztit aki ilyen helyzetekben határozott és átveszi a hangot és megoldottuk és kijutott és azóta hálálkodik.
---
Metrón leült mellém egy öreg néni és tényleg nem tudom, mi lehet a homlokomra írva, de velem mindenki csacsogni kezd, fogalmam sincs, hogyan jutottunk 3 megálló alatt el odáig, hogy kimondja, a férfiak kilencven százaléka lúzer(sic!). Nem, kilencvenöt.
Hát, csókolom, én ismerek egyetlen férfit, aki nem az, de ő 50 fölötti, nem szép, de a lelke! Csak családja van és elvei és az nekem is. De a kommentjeit követem mindenfelé és ha csak fele olyan jó, mint mutatja... Mint kiderült, ismerem irl (mert kit nem), tegnap is elmosolyodott, amikor meglátott, nekem ennyi is elég.
Annyi is elég, ha nincs sor a UPC-ben és értelmes a front office. Vagy ha a haverok örülnek, ha látnak.
Annyi elég a kedvem elrontásához, ha a pékárut és bankkártyámat fogdosó pénztárosnő ajka rondán herpeszes, amit persze fizetés után vettem észre. Majdnem elhánytam magamat, a pékárut kukáztam, a bankkártyát domestosszal letörölgettem. Élelmiszer közelében ne dolgozzon már fertőző ember! :(
Annyi elég a hangulatomhoz, hogy kicsi arany égőket vettem, üvegvázába helyeztem, arany szalagocska és meghitt fényt sugároz az ablakomban.
Vagy hogy ekkora ködöt szerintem életemben nem láttam, mint tegnap, kb. 20-25 méterre láttam. Nem akartam messzire menni és ismerem az út összes méterét kb. csukott szemmel, de ez a vezetés konkrétan olyan is volt.
---
Cégünk fiai nagy követői a nem borotválkozós novembernek (ezért irtó hülyén néznek ki!), mi lányok kitaláltuk, hogy bevezetjük a nem borotválkozós decembert. Valami karitatív okot biztosan kitalálunk rá, és lesz csodálkozás.
Ha tető alá hozzuk a projektet, lehet meglepetése Csinikollégának, aki megint kezd utalgatni, hogy ő meg én!
---
A hétköznapjaim elég unalmasan telnek, sok munka, Őszhalánték felvidítási kísérletei, pedig ő is megaszív a cégénél, sok tánc, torna, ügyintézés, TCsV, szüleim, haverok, mini szociális pókhálónk gabalyodásának kívülről figyelése, próbálok önvédelemből energiatakarékosan kimaradni és csak sodródni és csak a hírekből összerakni a képeket, mert valaki tuti mindig elmeséli, és múzeum és színház és baromi sok megválaszolatlan levél és köremail, félbemaradt varrások és karácsonyi fenyegetés belebegése, varrnom kéne, de nem akarok.
Itthon a laptopot sem veszem elő, hacsak nem tbbt/terápiát töltök le (kivéve most ugye), nem is baj, szuper tisztaság és már majdnem rend van, de ma is rászánok 3-4 órát a pakolásra, két nagyobb buli is lesz még idén nálam és Béká ismét jön gyurmázni karácsonyi csili-vili sütiket dekorálni valamikor. Bár ő eltakarít maga után.
De először is megkóstolom a frissen kisült és már itt illatozó sós és édes süteményeimet.
