Pénteken korán értemjött az irodához Őszhalánték, aki szintén fáradt, de jó passzban volt, élmény vele tölteni a délutánt.
Aztán bealudtam és épp mielőtt felkeltem volna átmenni szüleimhez a Nagy Anyagi Manőveremet beadni (semmi közük hozzá, de szeretik, ha kikérem a véleményüket olyanban, amiről már döntöttem, nekem meg édesmindegy), jött az üzenet, hogy a hölgy szülni megy, nem költözöm mostanában.
Úgyhogy pakolásztam és aludtam.
Szombaton hatalmas mosás-takarítás-olvasáselmaradások pótlása, Terápia és TBBT netről, szurkoltam a Virtuózoknak, kis kedvencem tovább is jutott. Aztán átugrottam szülőkhöz, apám kérte, hogy 5 perc alatt tanítsam meg a tíz éve meglévő digitális gépét használni (a mobilját nem tudja kikapcsolni!), az alapokat megmutattam, hát.
A bandával egy sörözőben találkoztunk és órákig sztoriztunk, még mindig szórakoztat az intellektusuk, aztán a lustábbja hazament, mi átmentünk hajnalig táncolni. A legjobb idei buliba, a zene, a tánc is remek, a társaságról nem is beszélve.
Ugyanitt T nyit, barátságos, nem tudok mit kezdeni vele, alapból még a hülyékhez is túl kedves vagyok, ahogy Gé kifejtette aznap (meg kb. mindannyiotok mindig). Hajnali fuvar után fél háromkor nem volt kedvem hazamenni (és nem volt nálam a kupon, hogy éjjel tescozzak, banyek!), vettem apámnak elemet(!) a fényképezőjébe az éjjel-nappaliban, bedobtam a postaládájukba, írtam egy smst rájuk, hogy ha kelnek, hívjanak, fél négyre hívtak taxit, de elviszem őket szívesen. Ők úgy ítélték meg, hogy talán alvás nélkül hajnalban ne vezessek még egy órát, pedig én olyankor vagyok friss.
Vasárnap Kodályt énekelgettem a kocsiban, beváltottam pár kupont, vannak szép felsőim, friss kaja, elkezdtem a terhelést is. Kiültem az autómosó elé a padra, láttam, hogy legalább egy órát ott leszünk, élveztem a novemberi szűrt napfényt, aztán sütöttem, mostam és nem mentem el ismét táncolni.
Most stressz és munka és párbeszéd konszolidált Nagyfőnökömmel, amikor rákérdeztem az arckifejezésére:
- Három órás míting, érted?
- Te, hatékony ez?
- Á, a lófaszt.
