A városban shoppingolás* antiszabálya, hogy a legnagyobb tételt legelőször vegyük meg. Nekem sikerült. Aztán sétálgattam a belvárosban, kiültem a Hunyadi tér felújított (free wifi!!) parkjába szökőkutat hallgatni a csöpögő esőben, aztán átsétáltam a méteráruboltba, ahol ki volt fektetve egy anyag, rajta a vevő szabásmintájával:
Kicsi a világ, felismertem a szabásmintát, múlt heti tanfolyam anyaga, én is azt varrom, a lánnyal nagyot nevettünk, amikor felismertük egymást.
Tegnap fél nap szabin, olyan tanfolyamon, amit csak miattam tartottak meg, irigykedtem csoporttársra, akinek megvolt az a már hatvanas magyar színész**, aki évekig első helyen állt az ötös listámon szépségeset készítettünk, unokahúgnak megy névnapjára. Ott is azzal találtak meg, hogy mennyit fogytam. Soha többet nem járok csinos ruhákban, blúzban, a farmer-póló karcsúsít.
A tanár szerint nagyon szépen varrok.
*Kézimunka alapanyagok, a régi vágólapom dupláját megvettem, nagyon régen vágytam rá, hogy kényelmesebben, korlátok nélkül szabjak és most szuper áron volt, mert jó anyag nem csak a főzéshez kell, egy mini pink-indás profi ollócska, anyagok, ami kellenek a tegnapi befejezéséhez, szerdán kinézett és otthagyott lakástextil maradék 85 cm-e, mert az gondoltam, annyi minek, de mikor elhoztam, szólt a lány, hogyugye tudom, hogy ez 280 cm(!!!) széles, szóval így kijön egy kis szürke alapon lila baglyos táska unokahúgnak az új sulijához, meg Keresztfiamnak egy padlópárna, mert ott szokott vonatozni. Ez a hét híre, majdnem a lány nyakába ugrottam örömömben!
**Nem, nem Cseke Péter.
