Szüleim mesterei a befolyásolásnak.
Ugye egyszer már eljátszották, hogy a hátam mögött felmentek a lakásomba és lefestették a teraszbútoraimat hányásszínűre, mert NEKIK nem tetszett, hogy abban az évben nem akartam lefesteni, amit el is magyaráztam nekik.
Tanultak az esetből, idén előre SZÓLTAK, hogy átjönnek lefesteni.
(HÚSZ éve élek külön tőlük. Húsz. Magam vásárolta lakásomban, magam vásárolta bútorok között!)
Mondtam, hogy ne jöjjenek, az nem lesz lefestve, mert NEM akarom!
Eltelt két hét, pihentetni kellett a témát.
Most hív apám, a híresen smucig, hogy megvették a festéket, jönnek.
Értitek! Most szóltak előre. Kész tények elé állítva, már nem lehet visszacsinálni, megvették a festéket.
Az továbbra sem lényeges, hogy én nem akarom. Ezt meg is mondtam, apám teljesen összetört, hogy pénzt költött a semmire. Komolyan elszomorítottam, amikor állította, hogy megbeszéltük (mi?), én meg mondtam, hogy nem, nemet mondtam akkor is.
Van egy fogadásom, hogy két hét témapihentetés és sunyiban átjönnek, megcsinálják. MOST jelzem Anyunak, hogy lecserélem a zárat (ha a kulcsot kérném vissza, tuti lemásolná, Anyu fifikás), ha ide mernek jönni és lefestik.
Így is gondolkozom, hogy kidobom és veszek újat, mert undorító színe lett a szép gesztenyebarna bútoroknak, miután lefestették étcsokiszínűre, foltosra persze.
És igen, ez csak egy bútor, másba is belemásznak.
Tegnap említettem, hogy egy helyen kényelmes székek vannak, megkérdeztem, hol vették, fáj a mostani irodai székeken ülnöm. Anyu mára lemérte a saját kényelmes székét, hogy vesz olyat nekem. He? Ki kérte? Miért méri a sajátját? Mert neki kényelmes, totál más a testfelépítésünk, és ha egyformák lennénk is? Nem zavarja, hogy már megtaláltam a nekem tetsző méretűt, fazonút? Komolyan semmit nem lehet elmondani neki, alig bírtam leállítani, hogy vegyen nekem széket.
Miért nehéz nekik normális, elfogadó, engem tiszteletben tartó szülőknek lenni? :(
Egymást sem tartják tiszteletben, Anyunak szereztem nagy nehezen jegyeket egy darabra, apu hisztizett, hogy őt is vigye. Dehát nem is bírja az ilyen darabokat! Nem baj, ő menni akar. Pont. Majd ment és vagy aludt (szvsz csak megjátszotta, rutinos hangversenylátogató, akkor egy darabon sem alszik el!), vagy pofázott Anyunak, hogy te minek tapsolsz ezen, majd a taps előtt kiment a végén, igazi taplón viselkedett. Az én középpolgári, festményeket gyűjtő, Beethoven-mániás, földrajz- és történelemtudós apám. Hogy demonstrálja, hogy neki ennél kifinomultabb az ízlése. Miközben előre tudta mindenki, hogy utálni fogja, ezért nem akarták vinni.
Most elrontotta Anyu szórakozását, remélem, boldog.
