Tobber életblogja

De tényleg mi a fax nem érthető azon, hogy nem érek rá karácsonyig?????

Amire akarok, szakítok időt, de önző kis hisztikre nincs. Hosszú listám (kuss!) van arról, hogy mit csinálok előbb mert fontosabb vagy mert nekem jó, minden más csak Cé terv kiesése után.

Nincs de csak egy fél óra, nekem fontos lenne. És minden hülyének állandóan segítek. De most a saját "káromra" tenném, ha lemondok azokról, amiket meg akarok csinálni. És miért az én ajándékom ne legyen kész csakmert ő el akarja készíteni a sajátját?

És nem értik. És rinyálnak. Ésnemigazhogynincsfélórád. Ésmiértodamész, miértnemjösszátinkábbsegíteni. Például mert nem azért fizetek ötszámjegyű összeget havonta a gyógytornászomnak, hogy aztán ne tudjuk tesztterheltetni a lábamat, mert inkább ülök este valakinél. Most járok oda, ezért most kell hetente többször több órát ugrálnom, hogy kiderüljön, mi instabil, mitől akad ki, ha akarom még a hobbimat folytatni.

Nomeg én ezt akarom és kész*.

De azt nem értem, miért kell magyarázkodnom, csakmert otthonülő programtalan unatkozónak ez nem felfogható. És tényleg nem fogják fel, hogy mennyire bántó ez az erőszakos könyörgés és lelkiismeretfurdalás-keltés.

Oldják meg másokkal, pl. gyöngyözni egy csomó ismerős tud.

És nem, ha marad fél órám, akkor is fontossági sorrend van, és ezek a legvégén vannak csak még egy hétig.

Ha nemet mondok, ne bírálják fölül, vagy kétkedjenek az indokokban.

*Nem láttak még önzőnek az emberek. Most nesze. És még mindig távol állok attól, hogy élvezzem ezt az időszakot, de legalább marad időm alkotni, meg az ezer nekem lényeges programra. Aki ezen megsértődik, nem barát. Na rohanok sütit kivenni, sk ajándékot csomagolni, mindjárt Keresztfiam nagy szülinapi parti, utána még színház, este még kéne sütni.

Miután én sem ígérkeztem el bizonytalan autóvillamossági helyzet miatt, a banda fele sincs itthon, így I szervezését lefújták, nem megyünk este. Hát én mentem azért.

De nem voltak ott a cimboráim. Így is mindenki tudja a nevemet. Már belépés előtt lecsapott rám kedvenc kispockom új tanárja, akit a szülők hoztak le élménytszerezni, szerintem a zenére gondoltak, nem rám. Mindegy, lett egy udvarlóm. Huszonéves, magas, szórakoztatóan nyomulós, irtó okos, mindenre azonnal replikázó, engem megértő és tudjamitkellválaszolni brillírozós művészfiú.

Párszor leráztam, nem haverkodni járok oda, az csak hozadék, de kitartó. Ja, nem mellékes tényező talán, az egyik leghíresebb romazenész család sarja. És nekem még sosem udvarolt roma férfi. Nincsenek előítéleteim, azt hiszem, van néhány topértelmes kollégám is, több zenészismerős az, de hogy randizni? Nem is tudom, minden eddig hülyeségnek tartott sztereotípia elöntött. Amit a srác helyben cáfolt, nagyon érzékeny az emberi rezdülésre.

Aztán ő el (képzelem, hogy unhatja a magas tanulmányai után pár ottani zenész háááát... közepes muzsikáját), és akkor szünetben mellémpottyant Ess egykori pasim egykoribb exnője. Önvédelemből egy angol könyvet olvastam, ne kelljen nemcimbivel haverkodni (kölcsönspiró, vagy Bé kölcsönvámpírosa túl vastag kicipelni a házból), erre exnő felkiált, hogy most olvasta, imádja és vicces. És belekezdtünk, és színház és irodalom, és Bächer szerelmei, zene és művészet ára, és azt tudtuk, hogy tíz év különbséggel azonos pesti elitgimibe jártunk, ott szívtunk magunkba minden igényt, bár ugye otthonról is hoztuk. (Szüleim most is épp valami festménybulira tartanak.)
Nem bírtuk abbahagyni a témát tánc közben sem, a közelemben lakik, kocsiban is folytattuk, majd még éjjel felhívott magához, hogy főz valamit, de hullafáradt voltam már. Bírom ezt  nőt, az életmódját, a szemléletét, a nyitottságát, bátor, hogy így mer élni.

Próbálok én is bátor lenni, szerintem megy.

(De lehetne kérni Jóistentől-Univerzumtól-Sorstól, hogy végre ne csillogó szemű huszonéveseket vessen elém kísértésnek? Ez az év csak velük telt szinte.)

És amikor már közel jártam ahhoz, hogy kifingassam magamat a cégnél munkával és zárásokkal és informatikai akadályoztatásokkal és depiskolleginával és békekövetként, délelőtt bejött Kollegina.

Tegnap voltak az éves határidőink, csak mondom, de nincs összefüggés. Ma egyetlen nálamfontosabb ember nem lévén és befejezve minden könyvelést előre kivettem fél nap szabit, de így el is tudtam jönni, aminek a kollégák is örülhetnek a logisztikán, mert miután végigharcoltam egy anyagot az sap-n és mindenfontostól engedélyt kapott és eljutott beszállítóhoz, aki várja a megérdemelt pénzét a liba szimplán törölte a teljes anyagot számokkal, kódokkal, limitekkel, ahogy kell.

Mint említettem, éves zárás van, ez főleg sap (el tudjátok képzelni, a mi multinknál ez mekkora adattömeget jelent? Na, azt is emeld négyzetre), szóval már akadozva működik hogysem újrakezdjem, úgyhogy asszem életemben először KÉT kérdőjelet is használtam ingerültségemben a nőnek, hogy miért is törölte. A napok óta köremailben tárgyalt, mindenki által értett kavarodást csak ő nem fogta fel, visszakérdezés vagy telefonálás helyett rövidrezárta, kitörölte, mert nem egyezett a nyilvántartásával, ahol egy másik számmal keverte össze. A többiek együttérzésüket fejezték ki felém (eufemizmus a lesegghülyézésre).

Aztán elrohantam tornázni, ahol egyre erősebb a hozzáértő gyógytornászom meggyőződése, hogy elszakadt, amit beültettek, kaptam új sebész számot, húzzak el hozzá. De hogy bunkó a stílusa. No, ez a lány sem dolgozott a mi cégünknél, én két(!) kérdőjelet is merek használni.

Utána patikába fini kakukkfüves tinktúráért, ahol a lányok szóltak, hogy ma tilos varrni a néphit szerint. Ami miatt kivettem egy fél napot.

Úgyhogy inkább hajatmostam délután háromkor, lefeküdtem, és aludtam egy órát karácsonyi ajándékgyártás helyett. Most húzok táncolni.

Ha elindul az autóm, szerdán nem tette. Szombaton sem. Garanciális akksi lemerül néhány nap alatt, de az eladó szerint azzal nincsen baj, és nem is szívja le semmi. De azért 4 naponta bebikáztatni jópénzért baromi sokba kerül, az előző 8 évig bírta, rájukborítom az asztalt, ha még egy ilyen lesz.

Még kiötlöm, hogyan használhatok szóban is két kérdőjelet.

El kéne venni a barátaimtól a bankkártyáikat.

Most, hogy jól elhatároztam, hogy kevesebbet járok színházba, mert idén több nyaralásnyi pénzt elszínházoltam a Nemzetiben, Szkénében és a Katonában, és leszakad a derekam a sok üléstől és nincs időm semmire (nem hobbira, de mosni vagy vasalni sem) ha reggel nyolckor elindulok és éjjel érek haza, most pl. Bé csapott le remek jegyre, neki még bírtam nemet mondani, TCsVexkollegina szervezkedik, táncosokkal is megyünk, mára Béká is belelendült, meg ha már 10-e, akkor a Katonába én is, csak úgy, megszokásból egy-kettőre.

Beszippant a kultúra.

(És sírok, mert TáncosO beállított a kölcsönspiróval, hát arra már sosem lesz időm a többi csodakönyv mellett, ami rám vár. :( Egyik színház könyvesboltjában már úgy ismernek, hogy a lány, aki mindig jön valami jó kis kortárs szépirodalmi csemegéért és hosszasan átrágjuk, melyik író melyik műve izgat igazán*, hát, oda már be sem merek kukkantani. :S )

Ja, aki izgulna, Kollegina ma reggel is írt munkaidő kezdetén, hogy akkor ma sem jönne családi betegség miatt nem tudni meddig.

Négy teljes napot dolgozott az előző táppénze óta.

Meg kell értenem, tényleg szar betegnek lenni, talán figyelni kéne az egészségükre. Tavasszal hónapokig a férje volt kórházban gázban, most ő volt vizsgálatokon, majd kisműtéten, majd szövődménnyel kórházban, rá vár még több kisebb kezelés a hónapban és lehet, hogy nagyobb műtét januárban, a férjére egy nagyonnagyműtét tavasszal, most a gyerek. Szintén bélproblémákkal.

Mindenki papolja, hogy éljenek egészségesebben, nem teszik.

Ja, mind fiatalabbak nálam.

És hogy ez miért zavar? Mert még idénre(!) van két hét(!) szabadságom, amit miatta nem tudok kivenni. És millió pluszmunkám, mert őt helyettesítem és multicéges zárás van, ami ketten is iszonyat megterhelő.

Tegnap már nagyon óvatosan célozgattam Nagyfőnöknek, hogy kezdek kiakadni emiatt.

*Sznob vagyok, színházban és irodalomban nem fogyasztok közepest, vagy rosszabbat. Lehet legalább egy irodalmi Nobel-díja, na. Utálom, hogy a könyvpiacot elárasztotta ez a sok női regény, romantikus limonádé, közhelyes tanácsadó és ezoterikus okoskodás, danbrown-wassalbert-coelho-oravecznóra, az igényes irományok hátul lapulnak, alig veszik és shoplineon is sokadik fül a könyves és ott is a sok szemét van elől, nagynak hitt mondanivalók, nulla értékkel. :( Hogy demonstráljam: az említett oldalon a szépirodalomra klikkelve ezeket dobja ki: nataschakampusch, aczélendre, agavekönyvek, malévsztori.

100 éve született Weöres Sándor, hékás!

És akkor még a színházakról nem beszéltünk. Szinte nincs is miről. Sorállás musicaljegyekért és gagyivígjátékért, trendi Alföldit nézni, de plafont bámul a nézők fele és zörög, magamutogatás Operába járni, de végigpofázza a Diótörőt, fellökik egymást a helyekért a Szkénében, áh!

Értékválság, minden területen. Elszomorító.

Már csak két hét karácsonyig és még nem is foglalkoztam vele, pedig én nem vásárlós vagyok, hanem készítős, az meg fejenként min. 3 óra. És nagy a család.

Mert káosz felém, mindenki lelki segítője lettem (örömmel, csak kapkodom a fejemet, épp megválaszolok három levelet és jön négy) és napi 10-12 ember ír smst, jelentkezik be cseten, és vigyek nekik festéket és menjek velük anyagboltba segíteni és tanítsam meg őket karácsonyig(!) kézművestechnikára és nem jó akkor, amikor még kétszer találkozunk a két hétben hanem külön, és menjünk meccsre és színházba és karácsonyi vásárba és koncertekre (tegnap programtémában egyszerre futott be Gé és tesója smse), és Cukorfalat agonizál, de állítólag ma velem lesz és a heti három mozgás nehezen jön össze, ha összeroskad a lábam, és új táncos akar barátkozni velem és nem érti, miért morzsolódom le az est végére, és addig két ünnepi vacsi, az egyik csapat félóránként módosítja az időpontot és egy bulit én is szervezek még ünnepek előtt, és mindenki magának követel, szó szerint követel, nincs ellentmondás, vagy bocs most nem érek rá semmire, akkoris, amikor már nincs tíz percem otthon egy dróthajpakolásra sapkaszezonban, vagy arra, hogy csak végiggondoljam, milyen anyagaim, szabásmintáim vannak valahol a sutban, mit kell még vegyek, mert péntekre varrni kell a Keresztfiamnak és az anyja konkrét elvárásokkal talál meg, aztán ugyanez karácsonyra a két gyereknek, plusz táncosoknak tizenpár ajándékot kell összedobjak, apám készített két cuccot ajándékba, azt kell kibélelnem, éééés akkor végre kezdhetek foglalkozni a saját dolgaimmal, amivel valójában akarok(!), mint ezer ajándék elkészítése a családnak, persze jó bonyolultakat választottam, mind el kell készíteni, nem is írtam még listát, kinek milyen ajándékot szánok és (ja, elfelejtettem psilni, mindjárt jövök, arra eddig gondolni sem volt erőm), és mindenki elvár valamit és nem tűri, ha kedvesen és megmagyarázva, de nemet mondanék. Én vagyok a hülye, hogy magyarázom, mert úgysem értik, csak kipécézik, mi helyett csinálhatnék mást, nekik.

Mert lehet szívni a véremet, mert miért, ez csak egy óra, nemigazhogy...

De, igaz és ez nem rinyálás, hogy semmire nincs időm, hanem jelzés, hogy beosztottam az időm arra, amire akarom és nem fér bele több szívesség és másnakjó és ezer levélre válasz, mert neki ráérősebb. Most egy kicsit hadd legyen már nekem jó és ha felszabadul fél órám, akkor sorbanállnak a feladataim és nem fér be más. És nem, pl. Békára, vagy Bére, Müzlire nem vonatkozik, mielőtt magatokravennétek. :)

Kollegina van két napja, úgyhogy már nem helyettesítek, aztán majd megint elmegy kezelésekre, de bent nem tudok epilálni, körmözni, varrógépezni, pasizni, meg attól még megvan a duplamunkám, de titokban lenyújtok, mert görcsöl az izomzatom és feszülnek az izületeim ezzel is kéne kezdeni valamit, meg nem jutok vissza kontrollra nőgyogyi, mell, bőrgyógyász témákban és főleg térdügyben.

Ja és nem ettem. Majd éjjel hazaesve és akkor sokat, így csinálom mostanában, ha van tíz perc, mindent felfalni.

Még van két hét szabim idénre, de valszeg nem vehetem ki, sunnyogás megy a témában idebent.

Mindegy, főbalek majd egyszer kidől és csodálkoznak.

Bocs, hogy hosszan írok, túl gyorsan gépelek, nincs erőm meghúzni. Egyébként úgysem jutott el idáig senki. :D