De tényleg mi a fax nem érthető azon, hogy nem érek rá karácsonyig?????
Amire akarok, szakítok időt, de önző kis hisztikre nincs. Hosszú listám (kuss!) van arról, hogy mit csinálok előbb mert fontosabb vagy mert nekem jó, minden más csak Cé terv kiesése után.
Nincs de csak egy fél óra, nekem fontos lenne. És minden hülyének állandóan segítek. De most a saját "káromra" tenném, ha lemondok azokról, amiket meg akarok csinálni. És miért az én ajándékom ne legyen kész csakmert ő el akarja készíteni a sajátját?
És nem értik. És rinyálnak. Ésnemigazhogynincsfélórád. Ésmiértodamész, miértnemjösszátinkábbsegíteni. Például mert nem azért fizetek ötszámjegyű összeget havonta a gyógytornászomnak, hogy aztán ne tudjuk tesztterheltetni a lábamat, mert inkább ülök este valakinél. Most járok oda, ezért most kell hetente többször több órát ugrálnom, hogy kiderüljön, mi instabil, mitől akad ki, ha akarom még a hobbimat folytatni.
Nomeg én ezt akarom és kész*.
De azt nem értem, miért kell magyarázkodnom, csakmert otthonülő programtalan unatkozónak ez nem felfogható. És tényleg nem fogják fel, hogy mennyire bántó ez az erőszakos könyörgés és lelkiismeretfurdalás-keltés.
Oldják meg másokkal, pl. gyöngyözni egy csomó ismerős tud.
És nem, ha marad fél órám, akkor is fontossági sorrend van, és ezek a legvégén vannak csak még egy hétig.
Ha nemet mondok, ne bírálják fölül, vagy kétkedjenek az indokokban.
*Nem láttak még önzőnek az emberek. Most nesze. És még mindig távol állok attól, hogy élvezzem ezt az időszakot, de legalább marad időm alkotni, meg az ezer nekem lényeges programra. Aki ezen megsértődik, nem barát. Na rohanok sütit kivenni, sk ajándékot csomagolni, mindjárt Keresztfiam nagy szülinapi parti, utána még színház, este még kéne sütni.
