HTML

Elég

2013.11.22. 15:53 :: Tobber

Biztos pms-em van.

Meg helyettesítek is, a sajátom is dupla már alapból és határidőink is voltak a héten, Kollegina táppénzen.

Elegem van. Kolleginával hét éve dolgozom együtt, azóta vagy valamelyik gyerekkel kéthavonta táppénzre járkált (kéztörés, ilyenek, nem betegség legtöbbször szerencsére, azért minek is, meg nagyi ott unatkozik mellesleg), vagy egy éve a férje betegeskedik, úgyhogy akkor azért kell megértő legyek. Totálisan, de durván elhanyagolja magát, az egészségét, persze állandóan lerobban. Vagy orvosnál van, vagy vizsgálatokon.

Fiatalabbak nálam.

És akkor majd hétfőn kiderül, hogy legújabb műtétje esélyesen jövő szerdán lesz, amikor az EGY nap szabimat kivettem volna, mert a következő napokban csak akkorra tudnék valamit szervezni, amit nagyon szerettem volna!

Más helyettes nincsen, aki felmerülne, annak kell most a lelkét ápolnom, mert otthon van depresszióval. (Igen, hivogatom, mert jófej vagyok és a végletekig terhelhető, és bár két utcára leszek a tánctól vasárnap, de vissza kell jöjjek Pestre érte, hogy elvigyem, mert gyógyszer mellett nem vezethet. Nekem meg hóvégén nem nagyon van benzinem.)

Két hét szabim van még idénre(!), egyetlen egy napot akartunk. Egyet, de csak akkor tudok. Arra sem mehetek.

Kiborultam!

És ma már meghallgattam az egyik kolléga kirúgását és panaszát, egyik apuka ovis problémáit, egyik e.ü. problémáit, egyik szülei problémáit, másik szülei problémáit, miközben triplán dolgoznom kéne és az senkit nem izgat, amikor a fenti Kollegina visszarendelt táppénzről és kétmankóval, csonthártyagyulladással jártam be dolgozni mert ő írt, hogy nem bírja egyedül, vagy hogy betegen is bejövök, hogy munka előtt intéztem a száz gyógytornát, hogy ebédidőben nem megyek ki soha, most legalább havi 2-3 tornát akkorra tettem, de még ezt is szégyelltem.

ÉS ELEGEM VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:(

komment

Nemszeretem

2013.11.21. 21:47 :: Tobber

Megkértek.

Rámtestálták a terhet.

Nem tudom, van-e lelkierőm és főleg időm-energiám ezt megtenni, de kell.

Van egy depressziós kolléganőnk. Nem vagyunk barátok, de ezt tudom róla. 4-5 évente „csak”, de akkor magaalá zuhan. Terápiára nem megy el. Mert a végén még jól lenne.

Pár hét gagyibogyók, aztán nyugtatózzák, nem megoldás semmire. Aztán valami antidepresszáns 1-2 évig, aztán attól bátor és elhagyja. Egy ideig jó. Aztán kezdődik előről.

Egy hónap tp után itt volt. Szellemként kísértett a folyosón. Most megint nincs jól.

És idejött hozzám a főnöke. Hogy tudom-e. Tudom. És hogy segítsek neki, rángassam el ide-oda, táncolni, mozogni, a barátaim közé. És ha nem akarna, nyúzzam.

Oké, voltam így tizenéve.

Főnöke volt így huszonéve.

Mindkettőnknek szakember, orvosi terápia segített.

Nem tudom, ha én próbálok segíteni, tudok-e, illetve hogy engem nem taszít-e le.

Elég teher a szüleim lelki terhe, a nem olyan könnyű egyedülélés, akármennyi szépség van benne. A sok fájdalom, ami naponta megtalál. A családom, a barátaim, a millió, engem lelki szemetesnek tartó ismerős. Nekem sem egyszerű, vegyek-e még terhet a nyakamba?

Nem tudom.

Másra nem hallgat. Magán segíteni nem akar. Sosem voltunk barátok, nem hívott a bulijába, nem hívott a névnapomon.

Jó, megteszem. De nem sok kedvem van hozzá, bevallom. Régen hatalmas terézanya voltam, mindenkin segíteni akartam, de legtöbbször nem is érte meg, ő felszívta magát az energiáimból, én ott maradtam leeresztve! Most menni fog?

http://tollampapirom.wordpress.com/2013/11/05/231/#more-231

komment

Színes betűk

2013.11.21. 16:46 :: Tobber

Mindig örül az ember lánya, ha mások is őrültek, nem egyedül látom a betűket színesnek...

http://444.hu/2013/11/20/hello-te-is-szinesztezias-vagy-oruljunk-egyutt/

komment

Óóóó

2013.11.21. 16:45 :: Tobber

Anyuék szomszéd házában volt egy kislány, sokat játszottam vele 15-16 éve.

Aztán elköltöztem a környékbeli fiútól.

A múltkor odaköszön egy fickó a félhomályban Anyuék utcájában.

Egy tévéből, alternatív színházakból ismertebb nemceleb arc.

Jé, a kislány apukája egy közben híressé vált színész!!!!

Nem raktam össze eddig.

komment

Sor

2013.11.21. 09:22 :: Tobber

Mögöttem az OBI sorban három gerendákat fogó fiú:

-Menjünk vissza, nem hoztunk vízmértéket!

-Minek? Egy pohár vizünk csak van.

Ja.

komment

Még egy hiánypótlás

2013.11.20. 22:53 :: Tobber

375.jpg

komment

Örömök

2013.11.20. 16:37 :: Tobber

Garasoskodó gyerekkor* és ne kényeztessük el a gyereket javakkal évtizedek után néha rámjön a kéjenckedés, egy szép, de felesleges dísztárgy, egy drága hús, egy miért nem volt gyerekkoromban ilyen égősorom dekoráció kell.

És örömet okoz.

*Azóta is szeretem az olajban sült párizsit, jobb napokon bele egy tükörtojással, kár, hogy már nem sütök olajban.

Természetesen nem csak a tárgyak okoznak örömöt.

A szombati buli visszajelzései alapján ez az év legjobb bulija lett, még hatása alatt vannak és jönnek a köszönetek.

De a legleg kéj, amikor a reggeli frissítő zuhany után bemegyek a hálószobámba, beszűrődik a novemberi reggeli fény és ott fekszik a szép ágyneműmön ruha nélkül a maga fiatalságában, kedvességében, mosolyogva.

És ez nagyon szép.

komment

Reblog

2013.11.20. 09:54 :: Tobber

:D

Haza kellett jönnie, az anyjának kellett a párásító.

komment

Én ezt mindig tudni akartam.

2013.11.19. 16:51 :: Tobber

http://www.howmanypeopleareinspacerightnow.com/

komment

Hol?

2013.11.19. 16:34 :: Tobber

Vasárnap éjjel fűtött szoba, nappal cég, utána rapidkávé (és ingyen), színház, utána nyakig télikabát, utána fűtött autóval várt ott Cukorfalat, majd nálam hajnali kettőig csacsogás és főzés, alvás, erre valahol mégis sikerült megfáznom. Hol?

komment

Munkagyümölcs

2013.11.18. 00:15 :: Tobber

Egész héten készültem, nem átlagos bulit akartam, olyan volt idén jópár a témában.

Nekihasaltam, válogattam, nyomtattam, kikérdeztem gasztroboltost és kóstoltam a termékeit, mi milyen.

Gépeltem, hogy legyen játék, varrtam, környezetemből kértem el tárgyakat, hogy szép legyen az asztal.

Pénteken nagybevásárlás, szombaton előkészület, beöltözve, zenével jöttek (szegény szomszédok!), majd három órát főztünk, még hét órát maradtak, élvezték a lejátszási listát, nosztalgiáztunk és játszottunk, szépirodalomról, táncról és klasszikus zenéről elmélkedtünk, szini előadást rendeztünk és énekeltünk, hangszeres kísérettel, ahogy kell.

Úgy is sikerült. Senki nem szivárgott el előbb, nem is terveztünk ennyire hosszúra...

Hajnali kettőkor léptek, még pakolni akartak segíteni, de hulla voltam.

Aztán T még maradt, vele egy órát agonizáltunk nevetve, szerintem tisztáztunk mindent.

Kevés alvás, délelőtt ajándékkészítés, átvittem szülőknek maradékokat, imádták, elmentem vidéki havernőt látogatni a kerületben és átadni a karácsonyi előzetest, egymás nyakába borultunk, ott még belefutottam ismerősbe, majd Cukorfalathoz rohantam vissza, aki hozta a tesója küldte, hajnalban elvitt dobozt. Én meg vele a maradék biokenyeret. Mennyire praktikus haver öccsével kavarni!

Vele bújtam idáig, megetettem (sosem láttam ennyit enni, szerintem senki!), most így a valaha szép lakásom romjain elsikló tekintettel örömmel gondolok a hétvégére. Megérte.

komment

süti beállítások módosítása