Tobber életblogja

Ezekre reagálnék:

http://tobber-elete.blog.hu/2013/04/27/valtas_597

http://tobber-elete.blog.hu/2013/04/28/foldonkivuli_novenykem#more5250191

Bizony, AZ a növényke volt, még most is elképesztő színekben virít, lásd még fbook bővebben.

A hét sűrű volt, az új tanfolyam nagyon sok energia és figyelés és éjjel hazabékávézás és egyelőre sok bosszúság, jé, elsőre nem 100%-osan teljesítek, csak 95. Azért szórakoztat, jó csapat jött össze, sokat tudok segíteni a kezdőbbeknek, nekem sokat a velem szinten lévők. Az oktatónk meg egy tündér. Ilyen emberek nem is léteznek!

Aztán csütörtök volt az év egyik legrosszabb napja, káosz és még multihoz képest is óriási fejetlenség és én ragadtam volna benne. Segítettek, akiknek már ezerszer segítettem és most döbbentem rá, hogy máskor mennyire nem segít nekem senki, akinek én rendszeresen szoktam!

A tanfolyamon elbaxtam az anyagot, annyi a boltban sincs már mint kellene, úgyhogy alternatív megoldásokon agyaltam, talán megvan, mindenesetre egy kincsesbánya Bé közelében, ahol az öreg szaki egy őskövület a múltból és bármit megcsinál és fillérekért, talán csak a nyakába nem ugrottam, miket tud és mennyi lehetőség nyílik vele. Szóval megoldódni látszik, de nem élvezem...

Péntek már jobb, ugyanabba a bugba belefutó kolléganőmnek öt perc alatt megmondtam a hetek alatt kiizzadt megoldást és hogy kinél kap hathatós segítséget, ő már nekem volt hálás, de remek programokra mondtam nemet, ha nem alszom, nem bírom.

A szombat kárpótolt mindenért. Reggel a másik tanfolyam, ismerősökkel és nevetéssel és nehezen megszerzett sikerrel, délután visszarohantam a kertvárosba, gyors sütisütés és jött is. És elmentünk az őszi napsütésben sétálni és kézenfogva nevetgéltünk és komolykodtunk és a nappalimban ránksötétedett és szeretem az ölelését és ritka egészséges lelkű ember.

Ma pedig semmit, semmit nem akarok csinálni, amihez nincs 100%-os kedvem! A lakás tiszta és rend van, kaja a hűtőben, fűtés felvéve, már második tejeskávé és sokadik Agymenők rész, pár kiszabott dolognak lehet, hogy nekihasalok, két sálat akarok kötni a napokban, és nagyon antiszociális leszek. Este sem megyek a nagy évnyitóra, nem izgat. Nem akarok több ingert.

Ja, a hétvégenként megritkult posztokért és válaszolatlanul maradt levelekért bocsi (már ahol én tartozom, ugye ;) ), a laptopot a tévéhez és a hangfalhoz kötöttem sorozatletöltés miatt, így nem tudok odaülni gépelni. A vifirúterem is elromlott a jelek szerint, akárhogy buherálom, így ha arrébbvinném a laptopot, net sem lenne rajta, mit ahogy az okostelómon is csak a mobilszolgáltatós, azt meg nem pazarlom...

Hát értitek.

(http://www.fanpop.com/clubs/daydreaming/images/18932448/title/romantic-autumn-wallpaper)

Mosolyogj és a világ visszamosolyog.

És ha rossz kedvű vagy, akkor emlékezni fognak a mosolyodra.

Oszt azzal nyúz a zöldséges, Csinikolléga, Újkolléga és Cégescélbaért, Kollegina, kolléganők, hogy mi a baj, miért vagyok nyúzott és kedvesek, figyelmesek és aggódnak.

És akiknek ezer szívességet tettem, azok ma összefogtak és segítettek megoldani, amivel hetek óta küzdök és nem ment, mert nekik volt csak megfelelő a szoftverük hozzá és együttes erővel kibogozták a bugot és megoldhattam.

És semmi bajom, fáradt vagyok és kialvatlan, millió dolgot bevállaltam és nemet kell mondjak hetente 8-10 remek programra, ha túl akarok élni, azokat tartom meg, amik fontosak ÉS halaszthatatlanok.

Jól vagyok. Csak a fejem fáj jópár napja.

Mindig így akartam kinézni. Ilyen haj, ilyen homlok, szemöldök, szemek, ezzel a sminkkel, orr, arc, száj, fogak, áll. (Vagy méginkább Sharon Stone-osan.)

Aki ismer, tudja. Nagyon nem így nézek ki! :DD

(Becki Newton, 35)

Két éve halt meg M.

A világ legjobb embere volt.

20 perces tetoválás pónilovon

(20 perces sétalovaglás pónilovon)

Ne kérdezzétek. Gyorsan olvasok. Csak felületesen.

Hétfő hajnalban Jim Parsons (Sheldon) Emmyt kapott az Agymenőkért, ez a harmadik. Estére a sorozat fbook oldalán félmillió like és 20 000 komment érkezett a hírre.

Ez a fiú annyira ügyesen játszik! Felismerem néhány ismerősömet benne.

És már 350 000 dollárt keresnek vele epizódonként, nem rossz.

---

Megható történet:

Cégescélbaért, 6 évvel ezelőtti liezonom, kollégám sokat lóg nálam, haverok maradtunk. Péntek reggel bejövet összefutok vele, megállít, miért vagyok szomorú. Mondtam, hogy fáradt vagyok és éjjel járok haza és nagyon fáj a lábam, de irtóra, és amikor este hazaértem, még felhúztam magam a szüleimen és aztán bőgtem sokat. De már nem.

A cégnél van masszázs, ajánlotta, hogy jelentkezzek be aznapra. Á, nincs pénzem rá hóvégén. Erre felhív később, hogy beszélt a fickóval, menjek fel, majd jövő héten kifizetem.

Hát nem édes?

Nem megyek, nem az ünnepi melltartóm van rajtam, de akkoris. :)

Ma reggel elhívott kávézni, mert nem tetszik neki, ahogy lát. Pedig csak fáradt vagyok és nagyon tele a hócipőm a munkával és szívességet ezreit teszem és belekötnek ezerrel, pedig nem hibáztam, nem dolgom és vannak saját főnökeim. Bármit hárítok, visszahullik rám.

---

Kisfőnököm és a mellette lévő irodában dolgozó kollegina szülei évekig egy irodában dolgoztak.

Az előző kisfőnököm gyerekkorában az én nagynénémék ebédlőasztala alatt bujkált, a szüleivel cimborák voltak.