Tobber életblogja

Bár legendás, hogy nem szeretem a zöldségeket, de ez egyébként nem igaz. Utálom a brokkolit, kelbimbót, uborkát, a szagától is undorodom a karalábénak, karfiolnak, káposztának, de tonnaszám eszem paprikát, hagymát, paradicsomot, padlizsánt, avokádót, főzelékeket, nem fejessaláta-alapú salátákat, párolt borsót, vajbabot, kukoricát, zöldségkrémeket és főleg lecsót.

Ma fél egyig terveztem aludni, de egy autóriasztó idegesített (nem a hangja, hanem hogy nem az enyém-e, mert akkor ciki a szomszédok miatt), szóval ha úgyis lementem, tettem egy bevásárlókört. A zöldségesnél hét féle gyümölcsöt vettem, mert hetek óta változatos gyümölcssalátákat dobok össze (azaz összekockázok 3-4 félét és villával elmajszolom), beugrottam a szülőknek is vinni, nem láttam egy hónapja apámat, ott beszereztem helyette friss diót, háztáji paradicsomot és pálinkát apám zseniális kotyvasztásából, kaptam friss sk lekvárt, sk lecsót, sk paradicsompüréjükből sk parilevest, még rántotthusit is kaptam, amit magamnak nem csinálnék, úgyhogy mire az ébresztés megszólalt, már indultam haza.

Fáradt vagyok, a munkámmal nem végeztem pénteken és egész hétfőn a gépemet frissítem bent, így nem tudok dolgozni, még több felhalmozódik, az estére tervezett öt programból sikerült a színház, TCsV exkolleginával a dumálás, ha a piálást halasztottuk is, a fellépésmegnézés, mert késtek 3 órát így odaértem időben és be is lógtam ingyen, táncoltam is éjjel és még segítettem a csini fiatal táncos külföldieknek eligazodni. (Érdeklődőek voltak, bár az "in your town" a kérdésükben kicsit szívenütött, hiába Budapest egy nagy falu, tele ismerősökkel.)

Ja, éjjel vezetve jöttem rá, miért kapcsolja ki az agyamat a vezetés: egész nap közelre bámulok, monitor, papírok, könyv, kézimunka, és ha belegondolunk, akkor nem sokat nézünk távolba, utcán a járdát, tömeget figyeljük, metrón max. két méter a látótávolság, sosem nézünk messzire. Vezetés közben igen. Meg egyébként is egy rendezett rendszer, szabályokkal, logikával, én azt szeretem, megnyugtat.

Akkor most indul a nap.

Tegnap fél nap szabi, munka után relax tanfolyam édes tanulótárssal, aztán este első őszi nagy táncolás, ahol úgy tűnik, elszoktam a néptől, mert mindenki halálosan idegesített. És (mivel zseniális képességem van arra, hogy ne mutassam, mennyire nem érdekel*) végighallgattam a nyári élményeket, meg a gyerek előző tanárának aktuális sztorijait, de oda nem az emberek miatt megyek, csak csendet akartam, zenét hallgatni és ugrálni.

Na ezekből az utsó megvolt, egyszer roppant meg csak nagyon a lábam, de a legtöbb mozdulatra fájt. Ez van.

Aztán beszéltem szintén nagyvállalati dolgozó cimbivel, akikél hamvábaholt a külsős projektemberek ténykedése, nálunk is ellenállásba ütköznek nagyon. Mintha ugyanannál a cégnél dolgoznánk.

Lemondtam egy ehavi fél napos tanfolyamot, erre az oktató is inkább áttenné, hozzám akarja igazítani a dátumot. Hát, köszi.

Már a zöldségesnél is kedvezményt kapok, kevesebbet ütnek be. Pedig előtte a srácot felmászattam a dinnyehegy tetejére, mert a legfelső tetszett, nyilván.

Ma szívás van a cégnél, mindenki rámborítja a feladatokat, másik cég hp-ja is, aki ezzel költséget is ver ránk, amikor már kávéra sincs pénz, a főnökömtől nem kér engedélyt (nem is kapna), majd nagyvonalúan megjegyzi, hogy csak egy fél nap meló és ráér két héten belül. Amikor egyébként is dupla melót végzek. És nem is egy cégnél vagyunk. Ma balek voltam, ilyen erőszakosságot rég láttam errefelé.

És feltartanak (ők már nyilván ráérnek, a munkát átpasszolták rám) és nincs két perc csend és leteszem a telefont, de a kért adatot be sem tudom írni, már beszélnek hozzám és figyelmet várnak és nincsenek tekintettel semmire és még rászólni sem lehet, mert nem ugyanaz a két ember, hanem harminc. A munkám legnehezebb része nem a sok szerteágazó feladat, hanem hogy mindezt folyamatos ingerek közt, tucatszor félbeszakítva kell végezni, nehéz felvenni a fonalat percenként.

És akkor az informatikus majdnem rávett egy olyan megoldásra valami it-gondnál, amitől annyira megüthetem a bokámat, hogy a főnököm nem tud megmenteni. Ha Nagyfőnök nem tudja meg, mire akar rávenni, nagy eséllyel „jóhiszemű balfszság" miatt ki is kirúghatnak.

Ezért is mondtam el a főnöknek, ne legyen bajom belőle. De elegem, az van.

És akkor nyúz egy ismerős, hogy húzzak ki vele külföldre és egy másik is, és igazából nem akarok járt utat járatlanért, de hálás vagyok a Bétervekért.

A nap fénypontjaként már a freeblogos blogom sem elérhető. Ez fáj a legjobban. Sokat, nagyon sokat adott, hogy leírom magamnak az életemet, hogy merre vezet az utam, merre fejlődtem én, az életem. Ide elmentettem visszamenőleg, jó lesz később olvasgatni, most is meglep, mennyi mindent elfelejtek.

*Emiatt a képességem miatt keveredek aztán olyasmibe, mint legutóbb egyébként kedves ismerős már el is hívott az ezocsodagyógyító kezelésére, mert addig egy percig sem mutattam, mekkora segghülyeségnek tartom. Aztán győztem kifogást találni, miért nem fizetek ilyenekért.

Hajnalban keltem, munkaelőtt világvégén tornáztam.

És a szopás:

A gyógytornászom szerint lehet, hogy elszakadt, amit odavarrtak, azért ilyen szar állapotú a térdem. :( Újabb műtét? Még egy olyan fájdalmas fél évet nem nyűglődök végig!

---

A tornán kiszúrta egy lány a futócipőmet, ő sem érti, miért nem mindenki ezzel a kimondottan futóknak kitalált cipőben kocog, miért kétszerennyibekerülő drága nikeban.

---

Péfiával este megegyeztünk fbookon, hogy ami a nyaraláson történt kettőnk között, az ott is marad. Nem beszélünk róla a minket állandóan faggató Pépárjának. Akármi is történt. Hehehe.

Aztán szüleim hazatértek, tehát minden fbook információt felfedezett Anyu, ami fel sem tűnt, új párok, jippi.

---

Azt írja a horoszkópom (biza!), hogy a hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.

Ez tök találó közhely.

---

Vettem színházjegyeket. Ez azért említendő, mert idén úgy jártam sűrűn színházba, néha heti háromszor, hogy két ügynököm, Bé és TCsV exkollegina vásárolgatta felváltva, nekem csak a naptáromban kellett helyet csinálnom hozzá. Cserébe ma belehúztam, örülök.

---

Na és akkor péntekre ÖT programot sikerült kitalálnom. Ötöt. Ebből négyre feltétlenül el akarok menni. Egyidőben lesznek.

Majd segít eldönteni, mennyibe kerülnek.

Ma estére nem várt félszázezres kiadásom akadt, így hónap végéig izgalmasan húzom ki. :S Sorban a második hónapot kalkulálom el, mi van velem?

---

Újkolléga meghívását visszautasítottam ma ebédre. Ez persze felvillanyozza, fél délután nálam lógott, hogy tudom-e, mennyire felkeltem az érdeklődését, ahogy nő ritkán szokta. Hát, én meg jól szórakozom, de ezt el is árulom neki, meg jelzem, hogy anno lett volna esélye, de elszúrta. :) Szerinte a pasik körbezsonganak és tisztában vagyok, meddig mehetek el, és ügyesen kezelem a figyelemfenntartást. :D

---

T megkért, hogy ha van jó program, gondoljak rá és hívjam. Ez a modern randizás csajokkal? Ha van program, hívhatom?

---

Aztán egy régi kolléga hazajött a Nagy Utazásról, munkaután öt órát szórakoztatott fotókkal, irtó szép helyeken járt. Aztán nyomulni kezdett, lásd még: miért nem szeretek heteró pasikkal haverkodni, vagy nyomulni kezdenek és így is, úgy is ciki a végén, vagy azt hiszik, hogy tetszenek, de nem akarnak komolyat, ezért irtó hülyén viselkednek, nehogy azt higgyem, amikor nem is akarok semmit tőlük. Gr.

A pasi aranyos, humoros, bókol, de fiatal és nem marad az országban. (És velem fiatalos életérzése van, no, ezt ki fejti meg?)

...már minden összefügg mindennel és Péfia mesél szüleivel közös ismerősről, amit nem tudtam, és 20éves anyjának kolléganője meséli 20évesről, hogy mindenre nyitott és bevállalós fiú, amit tudtam kölyökkora óta.

...nem bírok elaludni. Néha baromira idegesítem magamat.

...vagy képtelen vagyok felvenni a fordulatszámot a nyugihétvége után,

vagy elveszett a vérnyomásom, pollenszezon vége után és ömlő esőben kijött úgy az allergiám, hogy gyógyszerek mellett is viszket az agyamig, meg a bőröm, meg kiesik a szemem, szétrobban a fejem, nyom a mellkasom és elalszom.

És akkor már negyed éve nem jár a bkv erre, úgyhogy gyalog kell menni a metróig, meg onnan, ugye, amikor botorkálni alig bírok.

Nem az én napom, esti program kukázva, aludni kell.