Tobber életblogja

Több programnál jeleztem, hogy nem megyek.

Kipipáltam apró feladatokat. Hajmosás. Kétszer. Pakolásostul. Epilálás. Körömlakkozás. Olvasás. Főzés. Pihenés. Három tárgy elkészítése, szigorúan magamnak, a héten két felkérésre mondtam nemet, akkor már nem lenne hobbi. A vendégeskedést áttettük TCsV-hez, ennek csak örülök.

A lakást azért kitakarítottam. Ha már Katika a nyarat külföldön tölti. Fertőtlenítettem. Szanálgattam. Virágokat ültettem át. Alaptétel: semennyi virágföld nem elég, ha egyszer belekezdek. Darazsakat üldöztem, majd rákérdeztem telekre disszidált szüleimtől, hogy milyen folyadékkal készítenek csapdát nekik. Kellett két vegyészt kérdeznem. Írtak valami %-os elegyekről, meg milyen arányú oldatokat hogyan higítsak. Inkább pohárral leborítottam a bosszantóakat.

Jártam vendégségben TCsV-éknél, fullra kajáltattak. Mit is vártam. Aztán újrakezdjük az őszi szocializációkat, kicsit hiányzott azért. Aztán jó kis előadásokat javasoltam alterebb színházt nem ismerőknek. Aztán visszahelyeztem magamat a táncosvilág térképére. Bírta a térdem, amíg valami kezdő meg nem rántott, mert huzatta magát. Azóta nagyon fáj. De sokan voltunk, mutatni kellett. Mindenki kipihent, kedves még. Hajnalban értem haza, kanyarból forgalommal szembejövő rohadék, aki épphogy nem ütközött velem frontálisan meg lehetőleg kapjon örök életére valami ocsmányul viszkető fertőzést! Ma csak nagybevásárlás, telefonálások, OBI néhány új virágcserép és őszi erkélynövények miatt, aztán ebéd utáni alvás, nyugi, további takarítás, mosogatás, mosás, vasalások, pihenés, pihenés, pihenés.

Csak nem sikerül végre mobilról blogolnom?

Ficam?

Szakfórumokat olvasok szombat délelőtt. Beszűrődik a napfény a nyitott erkélyajtókon. Chopin szól. Tejeskávét iszom. Wasabis mogyoróval.

Szabadságérzés, az nagyon.

Hobbim fórumjai frissülnek a közösségi oldalon, örömmel olvasok hajnali egy felvetést (Amerikában este volt), más is kap-e hülyét, ha elront valamit, mert nehéz javítani és dühítő és ha elkezd hibázni, sorra véti el. És sok-soktucat komment jött pár óra alatt, hogy ilyenkor feláll és másnap folytatja, mert dühösen csak további hibákat csinál.

Tényleg öröm, hogy ez normális jelenség, nem én vagyok totál béna. Más hasonló hobbijaimnál nem adom fel, de ebben kénytelen vagyok. Most újrakezdtem, befejeztem pár dolgot, nagy projektbe nem kezdtek, délután vendégeim jönnek, az meg kupit csinálna.

Tánccipővásárlás, kell, a régi tropa. Kislány, lehet vagy 21 éves, kiszolgál. Szomorúan meséli, hogy ki kellett álljon a tánccsoportból. Mert annyira fáj már mindkét térde a bemelegítés alatt is. Na ja. De megkönnyíti, hogy épp halódóban van a tánccsoportjuk. Dettó. Megértem. Ő nem értette meg, hogy ez a döntése nem lehet végleges, fájó térddel is lemegy majd táncolni. Nekem egyelőre minden lépcsőfoknál végigfut a csont mellett a fájdalom, majd biztos jobb lesz, jövő héten kezdődik a tánc, egy hónap múlva lesz egy fellépés, de azt azért nem vállalom el.

Este geometriai feladatokat oldok meg, szabásmintát tervezgetek.

Délután jártam egyik kedvenc méteráruboltomban (kicsi a világ rovat feladvány: mi köt oda? segítség: egy jelenlegi életszereplő), kértem a 990 Ft-os anyagból egy métert (120 cm lett), a 3 990 Ft-osból fél métert (60 cm lett), két méter csipkeszalagot a 300 Ft-osból (250 cm lett), tehát rászántam 3 585 Ft-ot, elhoztam 4 332 Ft-nyi anyagot.

2 480 Ft-ért.

Nálam valahogy vékonyan fog a ceruzájuk a méteráruboltosoknak. :)

Jól van, most meg semmi meló, tizes a todolistám, ritkán ilyen rövid. Ki is mentem ebédidőben, nem szoktam. Ilyen a város, ha nem csak reggeli/esti fényben látom?

Rinyálok, hogy nem olvasok eleget, aztán belegondoltam, hogy csak a kedvenc mappámban hatvan, naponta-kétnaponta frissülő blog van, feminista, filozofáló, vicces ego, anyák iróniával, hogyan neveljünk gyereket, itt élő külföldiek és külföldreszakadt hazánkfiai, egyházas témák, színházas, kritikás és persze a többi mappában száznyi kézimunkás, ismerősök, barátok blogjai, plusz a szokásos hírek, képek, rajzok, gyűjtőoldalak, csak a feedly-ben.

Akkor mégis olvasok, a szépirodalom hiányos csak, de azt pótolom színházzal.

Várom olyanok jelentkezését, akik rendszeresen olvasnak e-bookot és szeretik, gondolkodom rajta, megérné-e, ugyanolyan-e a hangulata mint egy könyvnek.

(Ilyen szellemi szintek kompenzálásául pedig telefoncseten küldözgetek félhomályosan utalós bulvárcikkeket lefotózva, hogy ez vajon ki lehet.)

...nekem online maradni, 20éves mindig tudja fokozni a jókedvemet.

Bár azt hiszem, épp azzal, hogy én fokoztam nagyonis az ő kedvét.

...és akkor szorgalmasan gyakoroltam a bicsfészt, ahogy mentorom tanította, de az sokakat megzavar az irodában, mert általában a "ne kezdjetek már ketten egyszerre ki velem a liftben úgy, hogy ti nem veszitek észre egymást, mert akkor a földet bámulom bárgyú" mosollyal a képemen járok-kelek a cégnél (amit mindkettő biztatásnak vélt), nodehát a bf-t meg Csinikolléga értette félre és a félhomályos folyosón átölelt és magáhozszorított, hogy megnyugtasson (nem vagyok ideges, csak nem telt jól az estém a felfázásos mensimmel (=eufemizmus a hányás-hasmenésre), de végülis finom meleg a teste és az jólesett, meg ugye ő úgy gondolja, hogy "múltunk van", felelősséggel tartozik vagy mi), és aztán kihívott egy kávéra hogy felvidítson, amit tuti egy életre megbánt, mert a kérdésére, hogy mi a baj, nagyelőadást tartottam az értelmiségi lét elértéktelenedéséről és kihalásáról és ezek lehúzó hatásáról a saját életemre és a végén mondtam, hogy akkor most visszatérek a bugyutatörténethallgató módba a helyemen, amiben napi nyolcban nyomom, mire annyit bírt szegény kinyögni, hogy nekem valami elszállt művészlélek* kellene párnak, de szerintem csak azért, mert ő nem pontosan értette a fenti témában kidolgozott négy órás monológom tíz percre rövidített kivonatát, meg kell hallgatni a normál verziót a teljes képalkotáshoz, na.

*Egyébként a tudós és tudományos és földhözragadt húszéves férfiakra bukom.

...csudajó, volt múzeumos este előadással és tárlatvezetéssel és alig feszengős aligismerőssel (ittam), pénteken tánc és elmélkedés és békés este furán viselkedő 20évessel (ittam), szombaton a tonna levél megválaszolásával sem voltam beljebb, mert kb. ugyanennyi választ kaptam rájuk, megint számos az elmaradás. És két köremailezés duzzadt fel nagyon, már nem is írok bele, majd eldől.

Aztán délután átjött KA és technikai gondok miatt inkább egész délutánt az erkélyen, nyárbúcsúztató napozással töltöttük, a gyomrunkat is töltöttük (ittam), volt ott csipsz, pizza tonnaszám, alkohol és cigi és elmélkedés és légyzümmögés és nyugalom. És bealvás.

Vasárnap megkíséreltem ugye a tecsót, aztán kisvároska monstre utcabulijába mentem 21évessel, meg a bandával és csodagyönyörű este volt és vízpart és szabadtéri tánc és limonádézás és barátkozás és pont olyan hangulat, ami felvidít, feltölt és nem ítél.

Ma el is aludtam reggel, alig értem be.

Aztán ma már kezdődik, az informatikus pont akkor esik be, amikor a gép előtt ennék kb. öt perc alatt, nincs vita, ő most akarja mondani, a nyakambahajolva bámulja a monitoromat és telefonálgatva segít olyasmin, amit már megcsináltam és akkor sem működött és a fülem mellett ordít a telefonba és utálom a zajt, nincs kedvem a büdös szájától elkapni valamit, másszon ki az aurámból, a kávém teljesen elhűlt és utálom felmelegítve, nomeg fölötte pofázott, inkább újat főzök a pí messzi konyhában, az 5 perc, amit ebédre szántam, már rég elmúlt és kezdhetem újra és elkezdődött a suli és ezzel a könyörgős hangú telefonálások sora és nincs csend és fáj a gyomrom és a múltkori tyúkagyúpixás balhé után, miszerint valamit nem csinálok meg, pedig ők nem csinálták, addig meg én nem tudtam, ezért állt és nem tettek érte semmit, ám mószeroltak, namost ők izélgetnek megint, de akkor már megvárom, hogy robbanjon és kpják be, lusta alakok. Nem, ez most nem a HR, hanem a számlázás.

Ugyanezek hét éve havi szinten küldenek nekem egy munkát, most az egyik vezetőnknek ment, aki nyilván nekem továbbcímezte, amit neeem értenek a lányok, mert hisz az a vezető tartozik oda. Meg én, akinek ez a dolga, eddig 70-80 alkalommal hozzám tudták küldeni, most ugyanazok nem értik.

És buta másik libák nem hívnak vissza, neeem hallották a csörgést, nem fogadottat nem nézik meg, és más felveszi, hogy visszahív és nem teszi, és nem nekem kell, hanem a főnökeinknek sürgős, és egyik vezetőnek Kollegina a beosztottja, de mindig engem hív fel és adja ki a munkát és ma is megcsináltam, pedig a lány itt ül mellettem, és kicsit unom.

Grrrr.