Vasárnap pakolásztam az útra, majd TCsV-vel az ablakon kihajolva dumálgattunk, mint gyerekkoromban a külvárosban, régi, nosztalgikus fővárosi gyerekkor...
Aztán Bével ettem, majd bizony bejutottam a Nemzeti gálájára TCsV exkolleginájával.
És csodás élmény volt a Mohácsi rendezte bő 4 órás előadás. A legnagyobb színészeinkkel, vendégművészekkel, de főleg és legfőképp a mai magyar irodalom legnagyobb íróival.
Akiket könyvben is csodálok, és ím, egy-egy írással készülve a Nemzeti Színház búcsújára végre élőben is figyelhettem őket.
A legnagyobbakat.
És Spirón kacagtam hangosan (mögöttem exkultuszminiszterünkkel, és az ellenzék Vezetőjével együtt), és Nádasdyn bólogattam, és Parti Nagyot értettem, és Téreyt ismét nem, és Závada fütyörészett és Esterházy és Diósdi és alternatív társulatok nagyjai és zenészek krémje és versek és darabrészletek és dalok és Jordán amint az utódját búcsúztatja vicces versével és Bodrogitól a főúrvoltegyfeketém...
És én csak ültem, ennek a tizedétől boldog lettem volna.
---
Ma már szépültem munka előtt, utána Izmossal töltöm az estét-éjszakát, majd reggel pakolok, utikönyvetolvasok és hajatmosok, aztán irány a reptér, a fiúk, a napsütés.
Csak hagyjanak aludni egy kicsinyt.
