Nem szeretem a depresszió szót használni, régen talán igen, pár más tünettel, tizenéve csak hullámzó kedély, bár fényévekkel boldogabb vagyok mint bármikor.
Keresztfiam anyjának a heppje, hogy depis lehetek, hogy nincs korombéli párom. (Vagy csak irigy. :D Nem, viccelek.)
De hogy nem látszik rajtam. TáncosCsé is mondta hétvégén, hogy milyen pozitív jellem vagyok, unokatesóm is megjegyezte, hogy ő jókat szórakozik velem.
Most meg 2,8 éves keresztfiam aranyköpése:
Anyja: - Tudod, Tobber, akivel kirándultunk!
Keresztgyerek: - De melyik Tobber? Aki mindig röhög?
:DDD
"Szóval gyerekszemmel sem tűnsz depisnek..."
:)))
