Idei rejtélypasijaim, T és Izmos is bejelentkezett ma, T hívott, képtelenek vagyunk közös időpontot találni novemberig, Izmos átjött az irodába és csacsogott és óhaját fejezte ki némi folytatásra.
---
Ma nem bírtak a lentiek egy ügyféllel, engem akart. Utálom és nem vagyok köteles beszélni vele, de nagy a szívem, banyek, lementem. Sírt a nő, meg sajnáltatta magukat, meg plasztikusan elmesélte az orvosi kezelés részleteit, meg már segítettünk neki, de most töröljük el a hétszámjegyű tartozásukat, mert a bank nem veszi vissza teherrel a házukat, ők most kunyhóba fognak szorulni. Én hülye minden hasonló híradóhíren pityergek, ő meg nekem nagyon, hát felírtam az adatait. Majd gyanút fogtam, valami nem stimmelt. Rájukkerestem a gugliban. Aztán az ingatlankomon.
Százmilliós házban élnek, tízszer akkora luxusházban mint a lakásom, ház előtt új Merci, ahogy kell. Hát hogy ilyen pofátlanul apellálnak a jóindulatomra!!! Visszaadtam nekik: továbbítottam a témáért felelős igazgatómnak a talált oldalakat, hogy tudjon róla. Hívott, ahogy meglátta. Hogy sokkolta. És így is fogunk eljárni az esetében. A jóindulatommal ne szórakozzon senki!
---
ŐH táppénzen egy hete, de el nem árulná, hogy van, mi volt, csak engem nyúz.
---
Láttam egy futót a környékünkön, aki úgy fut mint Breki amikor kihúzzák a mozgató kezet belőle. De le a kalappal, fél óra múlva megint arrajártam és lazán bírta. Pedig fárasztó lehet így futni.
