Tobber életblogja

Pénteken munka után kivágtam kb. 130 textilnégyzetet, háromszöget, precízen kellett az meg nem vagyok. Vettem is új vágókést, a régi szerintem már a vajat sem karcolná meg, annyit használtam.

Aztán még éjjel randiztam Jr-rel. Szép mint mindig énnekem.

Aztán tegnap reggel elmentem haladó tanfolyamra így kezdőként, szerintem jól vettem az akadályt, szeretem, ha ösztönző környezetben fel kell kötnöm a gatyámat, szvsz sikerrel. Jó döntés volt, ügyes oktató, jó hangulat, kreatív légkör.

Aztán vettem egy nadrágot, mert NEM VOLT EGYETLEN NADRÁGOM sem. Szoknyás vagyok, de akkor is.

Aztán elmentem egy randira, adódott a lehetőség.

És kattanás. Egymásra.

Nagyon magas, nyúlánkan izmos, csinos, elképesztően szép arccsontú férfi, finom világos bőr, zöldes szemek, nagyon okos, és az a fajta, aki felfogja, hogy miért mond mit az ember. És még szórakoztató is. Az az igazi kuriózum.

Érzem én, hogy nem az én súlycsoportom a lenti hárommal ellentétben. Úgyhogy kihasználtam az adódó alkalmat, áthívott magához.

Előtte elrohantam egy koncertre, aztán táncolni, ezeket megígértem a többieknek, majd át a pasihoz, nevezzük pgy-nek mert ehhez a betűkhöz van kedvem.

Ki kellett élveznem a lehetőséget, mert ez a pasi kategóriákkal tutibb nálam. Hát, kihasználtam.

Ma is hosszú nap lesz, majd mesélek.

Asszem a privát levelezésemmel elképesztően lemaradtam, bocs mindenkitől, ne vegyétek magatokra! :)

Őszhalánték nem szép. Sármos a drága öltönyeiben, meg izmos, de nem szép. Ám nagyon okos és vicces.

CBA a mai trend szerinti, 23 éves kékszemű szépfiú, divatos hajjal, gyönyörű alakján feszülő válogatott ruhákkal.

És van Jr, aki nekem a klasszikus szépség.

Bugyinedvesítő ránézni.

Magas, formásan izmos test, illatos kreol bőr, komor fekete szemöldök, íves szempillák, álomszép arcél, tökéletes orr.

Megunhatatlanul gyönyörködöm a látványban, ahogy a testem fölé hajol.

Lefotóznám az örökkévalóságnak. De nem engedi.

Na kezdődik a rohanás...

Ha TáncosTét lerázom, hogy ne találkozzunk egyik este, mert sokáig dolgozom, akkor felhív munkaidőben, hogy elmesélje. ETTŐL nem fogok kevesebbet túlórázni...

Igen, a heti sütizésünket holnap tartjuk, nem ért rá. :)

Mai napra kötelezően kiírtak egy oktatást néhány kiemelt kicsinek, nagynak a cégcsoportnál, munkád van, felejtős, megbeszélésed van, megszívtad, telefont ki kell kapcsolni. (Nem tettem, az igazgatóim hívtak is, ki is slisszoltam fél órára.)

A cégünk ezer szoftverét rég használjuk, az egyik fejlesztésének(!) bemutatására szántak egy teljes(!) napot. Az oktatási csoport megmutatta, hogy ők fontosak.

Mi meg halálra untuk magunkat, ezt tényleg 15 percben elő lehetett volna adni.

Ültünk egy nagy előadóban körben és néztük egymást.

Először azon röhögtük el magunkat, amikor bizonygatták, hogy a fejlesztés remek, majd 45 percig nem indult el.

Aztán belebogarásztunk a rendszerbe és ellentmondásos utasításokra bukkantunk.

Aztán a tesztverzióban szereplő nevekből találgattuk, ki lehet pornószínész és milyen szerepeket vállal el.

Aztán megböktem az egyetlen ismeretlen arcot, hogy nem amőbáznánk-e, de akkor már be is mutatkozhatunk. Direkt vittem négyzetrácsos füzetet.

Aztán pizzával etettem kedvenc kollégámat.

Aztán smseztem egyik kolleginával, hol találtam online rádiót hogy a metróban is hallgathassa, cseteltem azokkal, akiknél szintén okos telefont láttam a teremben.

Aztán akkor már cseteltem Holllal, meg TCsV-vel, megválaszoltam telefonon a buli részleteit a táncosoknak.

Aztán fotózgattam az unott arcokat. Majd körbeküldtem a rajtuk szereplőknek.

Aztán már a nagymonologizáló oktató botlásain nevettünk.

Aztán lementünk és röhögve elmeséltünk mindent a szerencsés többieknek, az utcán még átvettük, hol lesznek a buktatók a rendszerben.

Végülis haszontalan nap volt, de színesen telt...
:)

A vasárnap délután kezdődő, ma estig tartó programokra nem volt kedvem bkv-zgatni, kocsival mentem, Anyu egy tartozását parkolóbérletben adta meg, most használtam.

Hazafelé a sok céges hülyeségtől ideges voltam.

Nem szoktam munka után vezetni, a metró pont jó levezetés szokott lenni.

A béna vezetést nem a fáradtság okozza, az nálam pl. sosem, hanem az idegesség.

Jesszus, bár hülyeséget nem csináltam, annak örülök, hogy senki nem látta, hogy állok ki a parkolóból, sokszor utsó pillanatban fékeztem az úton. Esett is, sok idióta is volt ma, tolakodós, ideges vezetők, jópár karambol. Semmi kockázatosat nem csináltam, de úgy vezettem mint apám egy jobb napján hülyén vezettem, na. Haragszom magamra.
Ilyenkor a legokosabb valaki mögé állni és őt követni, amíg jó irányba megy...

És akkor ordító népzene helyett Bartókra tekertem.

Régebben sosem kedveltem Schubertet. Épp az első szimfónia első tétele ment, és most először elvarázsolt.

Igazi idegkisimító, békés dallamok. A korai, még kellemes romantika, semmi túláradó giccs, csak olyan finom mint Schubert legtöbb darabja.

És akkor beugrott. A Terápia egyik részében Mácsai is Schubertet* hallgat, hogy lenyugodjon.

Milyen találó!

*Ezt. Be is teszem ide, ha valaki Schubertet szeretne hallgatni. Nem pityeregni! :)

Szívből örülök, hogy úgyegyébként exnéptáncos bloggerina is magáraismer a lenti posztban és negyed órája vinnyogva röhög. :)

Az ember egy ideig hiába bizonygatja a a barátainak, hogy azért lesz valakiből akár falábú táncos, mert képtelen bármilyen repülő/guruló tárgyat kezelni, így kiesik a kézilabda, a tenisz meg a foci, de mindent igazoló bizonyítékot azzal mutat, ha a palánktól kb. 3 méter távolságban, magasan a lelátón állva is gyönyörű mozdulattal bssza neki a plexinek a mackót, hogy attól koldul szegény.

A hétvége a szombati munkanap ellenére is tuti volt, két hokimeccs, azokon nyertünk is, macidobálósdi, a lakásavató részvételt lemondtam, mert messzi vidéken lett volna, tegnap aludni is próbáltam, majd este Jr-rel töltöttünk gyertyafényes-bújós-filmnézős-evős-izélős estet, éjt és reggelt. Aztán munka előtt még fodrász, álmos vagyok.

Kolleginát helyettesítem, másikat szintén, projektesek is a nyakamon, csak kapkodom a fejem és inkább kiírom magamból.

Fáradtan milyen bénán gépel az ember!!!

Becsipogok a bolt kijáratánál (befelé is csipogtam).

Emeljem át a kapun csak a táskám. Nem az csipog. Biztos valami új ruha rajtam (nem volt rajtam új ruha). Akkor nyissam ki a táskámat, belenéz.

De ha egyszer nem az csipogott be??? Nem fogok biztonsági őrrel vitázni, hamar legyőzte volna az agresszivitása gyengélkedő elméjét, inkább megmutattam a könyvemet, a pótharisnyámat, a szendvicsem maradékát, néhány betétet, hangosan el is mondva, mit is lát, hátha nehéz értelmezni.

:)