Tobber életblogja

Békával mai filozófálásunk ott tartott, hogy a kis 15 évesek még folyamatosan azon agyalnak, mi lehet jó a nőnek, mit tegyenek meg érte és mit érezhet iránta.

Aztán harminckörülre ez régesrég eltűnik a legtöbbjükből. (Megj.: akiben nem, az sajnos minden nő érzéseit meg akarja tudni. Innen üdvözlöm jópár feleségcsaló ismerősömet. :D)

És ez a nap tanulsága Békától:

"A 15 évesek még lelkesek, meg szerelmesek, és van anyjuk, aki körülugrálja őket.

Egyébként meg telnek a napok szépen, egészen vidáman (lekopogtam). Sok a külső bizonytalanság, de sztem egészen jól kezelem.

A lábamban már "csak" a csont fáj, már lépcsőzöm is kapaszkodás nélkül. A buszról leszállás még nem megy, nyilván futás, táncolás, erőnléti edzés sem. Úgyhogy beújítok a régi gyógytornászommal (aki nem tehet róla, hogy két hónap mocsokdrága félrediagnosztizálás miatt a tornája csak nagyobb károkat tett, mint használt volna, de így legalább gyorsan megműtött egy másik kórház dokija), ő házhozjön, elviszi a fél vagyonomat, aztán újrakezdem az állóképességi edzéseket is, meg az úszást.

Sokat babázom mostanában, nagy csacsogások mindenfelé, kollégáknak már félhivatalosan én vagyok a feszültséglevezető beszélgetés, ami furamód erőt ad. Meg örömet, hogy ennyien (nem kevesen!) bíznak rám személyes dolgokat, kérik ki a tanácsomat.

Már merek programokat visszautasítani, a maira csak odatelefonáltam, meghallgattam a zenét pár percben, spóroltam a benzinnel.

A kézimunkára szánt idő is megszaporodott, elég nyugis lett most errefelé. Egy-két hímnemű támadásait eltekintve. De ők azért elég "fekete madarak az angry birdből". :)
Kezelem, kezelem.

Szuperfodrászomhoz jár már a környezetemben jópár kolléganő, évek óta tökéletes hajakat vág. De legutóbb úgy vágta le nekem, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Hullámosan nem állt szépen, begöndörítve pláne szétesett, beszárítva mutatott csak jól.

És aztán ennyi párás drótosodás idő után úgy gondoltam, hogy túl szép a hajam, tegyük kicsit tönkre megpróbálom a hajvasalót. És akkor már a hirdetett csodamasinát vettem meg a prémiumomból.

És nem bírom letenni! Elképesztő dögös hajat csináltam vele tegnap estére TáncosTéék bulijára, ma próbálgattam, a hullámok is rendezettebb így mint genetikailag, egyenesen meg pont úgy áll, mint mindig is megálmodtam. És dobom ide, dobom oda és még mindig tart.

Úgyhogy most épp megint növesztem. :D

(Váll alatt ér.)

Kérlek, képzeljétek ide a pikírt pofámat, de ez kikívánkozott.

"Isten betegséggel és elfáradással állítja meg az embert, hogy látni tanuljon és belenézzen a saját szívébe."

Eltűnt posztomban filóztam azon, hogy a férfiak mindig olyan indokkal kötnek az emberbe (már ha teszik), amik az ő hibáik és már a fejükhöz vágták.

Pl. Ba (aki múlt héten kétszer keresett hogy mizu olyan időpontban, hogy tuti tesztelni akarja, egyedül vagyok-e) anno azt vágta hozzám, hogy keveset vagyok otthon, pedig akkoriban minden programról lemondtam a heti két próbán túl és otthon főztem rá minden este, miközben neki heti hat nap volt különprogija munka után.

Most azt kaptam meg Szm-től, hogy befeszülök témákon, amikor azokon tökre nem feszültem be, csak azon hogy leugat a (nem létező) befeszülésemért. :)

És gondolkoztam, hogy én mit csinálok ilyen szituban.

Lefekszem valaki mással.

Elég hülye szokás, le kéne tennem róla. De ha egyszer olyan jólesik.