Tobber életblogja

Remek kis mazsolákat gyűjtöttem a zeneakadémia közönségéről, majd megírom. Meg azt is, hogy jobban vok, de még össze tudok esni. Legalább dolgozom két napja, de két bulit kihagytam. Hétvégére is csak olyan program van, amiről Béká le akar beszélni, de nem tud. És nem tudom, hogy lehet birkavesével földrengést megelőzni, de a föld banán alakú.

Nekem két főnököm van. Egy mindig megértő, figyelmes férfi, meg egy mindenki által rettegett mumus. Mindkettő zseni, de a másodikhoz szólni nem mer senki, elhalkul a folyosó, ha ő bent van. Tisztelik, de félnek tőle. Inkább meg sem szólítják, nem is várja el, némán, komolyan megy el mellettünk.
Nekem persze kihívásnak tűnt. Mert pont olyan, mint Apu. Teljesen sosem fogom megzabolázni, de én kedvelem. Velem csacsogni is szokott. Nevet néhány poénomon. Megkérdi, mikor megyek korizni, szervezzünk szocializálódást, a múltkori játékoknál épp egy csapatban voltunk, jót tett.
És ma egy hét után bementem. telefonáltam, amikor elment előttem, de intett valamit, intettem, hogy mindjárt. Mire letettem, visszatért, hozott nekem egy pohár forró csokit. Csak úgy.
Megköszönni már nem is bírtam, mert továbbment némán...
Köszönöm. Jólesett. A csoki, a gesztus is.

Környezetem leszokott az agyament, a porfogó és a tökéletesen célttévesztett ajándékokról. Most nem kérek semmit, így nem is kapok sosemhasznált porszívót (nincs szőnyegem, a gyors söprés-felmosás híve vagyok, a porszívót több év után a tárolóból lopták el), amikor tollpaplant kértem.
Idén kaptam csodaszép virágokat, jó sokat.
Kaptam drága keresztanyámtól kolbászrudakból általa összeállított csokrot, mivel gyerekkoromban legendásan csak azon éltem.
Kaptam teljes sorozat Waczak szállót, amit átadás után tucatnyian irigyelltek, persze mindenki idézve egyik kedvenc részét. (I speak english well, I learn it from a book - Japanese, was it?) Meg úgy anblokk kellemes névnapozás volt, három druszámmal mindenki velünk foglalkozott...
Kaptam Bach CD-ket. Azóta orgonafutamoktól hangos a ház, bocs, ha valakire lehangolóan hat, én imádom. Bárcsak jobban értenék a zenéhez!!!
Sok apróságot kaptam helyes csomagolásban, váratlan emailek többtucatjait színes képeslapokkal, kedves versikékkel. Feldobott.

 

A melegen szemerkélő esős fővárosból nézve hihetetlennek tűnnek azok a hírek, amiket Zalából kapunk. Nincs áram, oszlopok törtek ketté, a mentésre igyekvő darus kocsik elsüllyednek a sárban-hóban. "Biztos sokan telefonálnak dühösen a szolgáltatónak." "Biztos nem, az átjátszóantennák is árammal működnek..."

Van nekem egy ingyenkönyvtáram. Felhívom, hogy milyen stílusban, milyen élményt szeretnék kapni egy könyvtől és ő hozza. Pont azt, amire gondoltam. Úgy, hogy még sosem hallottam arról...
Ő M, aki hatalmas könyvtárral rendelkezik, és tökéletes érzékkel nyújtja ki a kezét mindig a megfelelő polc felé. Az ízlésünk is hasonló lehet, gyermeki örömmel sikoltunk az antikváriumban egy-egy régi kedvenc felfedezésekor.
Most is leadtam a rendeléseket. Kíváncsian várom, mit hoz.

A töpörtyűkrémes kenyér erőspaprikával levitte a napok óta nem reagáló lázamat, elmúlt a fejfájásom, az izomfájdalmak és megerősödtem. Jó sok vitamin van benne, hehe.
Végre volt erőm hajat mosni, örülök. Már csak a torkom fáj nagyon.
Holnap megyek is dolgozni, bár lelkes emailemre, hogy milyen lemaradásokat kell mihamarabb behoznom, főnököm csak ennyit reagált: "relax".

:DD

Ja, hiperaktív édesanyám ma is megjelent, úgyhogy adtam neki feladatot: megvetettem vele a repülőjegyet Németországba. Srác már nagyregényt ír, hogy menjek, úgyhogy megyek. Jó messzi utazási irodát találtam, aztán Anyutól is kaptam citromot.
Megszámoltam: 16(!) darab citrom van most készleten. Savanyúgyümölcs mániám ellenére is túlzásnak tartom, napi átlag 3-4-et fogyasztok, szal elkezdtem citromtorta-recepteket böngészni.
Ötleteket várok!

A betegség fura dolgokat művel. 4-5 napja szinte csak ropin és facsart citromos limonádén éltem, minden más kijött, vagy nem vágytam rá, vagy kaparta a torkomat.
Hozzá kombóban paracetamol és torokfertőtlenítő (az előbbi miatt utóbbi NEM pálinka).
Ez a műsor h*nyásostul viszont felmarta a nyelőcsövemet.
Mindenki azzal nyúz, hogy most már ehetek, de nem vágyom semmire. M  boltból telefonált, hogy akkor most felolvassa az összes polcon lévő ételt és az egyikre rá kell mondjam, hogy igen, vagy különben belémtömi.
Ééééés 5. napja koplaló gyomrom mire vágyott? Jól be is kajáltam és mint aki fellegekben azóta:

Mustáros töpörtyűkrémes kenyér, paprikával.

Olyan kímélősen.

Béká: sót fel tudok ajánlani egy fél kilót (illetve ha útsó megfelel, abból még pár kilót, mivel én vagyok a társasházunk sófelelőse, nagy tételben szerzem be), mosógépezni átjöhetsz hozzám, vagy tudok adni mosószappant. Karnisom nincs, függönyellenes vagyok. :)

Sosem gondoltam bele, hogy nem a pasziánsz, hanem a bumeráng a legjobb szingli játék!!

Anyut szépen kitettem a lakásból.
Ugye bevallhatjuk, mindannyiunkban működik az érzés jótéteményeknél, hogy kicsit a saját lelkünknek is jót teszünk ezzel. Node Timúr és csapata?
Anyu átjön kéretlenül, lemondva minden programját, merthogy beteg vagyok. Jó, de mit szeretnél itt csinálni? Főzzek neked? Csak limonádé és ropi megy le, köszi, nem tudsz. Majd aludni tértem, mert szétrobban a fejem a fájdalomtól. Először a mosógép zörgésére ébredek. Micsinálsz? Láttam, hogy be van készítve, gondoltam, segítek kimosni. Kisétáltam, zajcsökkentőül legalább a fürdő ajtaját becsukjam. Anyu, aludni szeretnék. Elalszom. Arra ébredek, hogy zörög. Anyu, micsinálsz? Gondoltam, felsöprök. Köszi, tegnap én is megtettem, aludni szeretnék, ha nem gond. Nem, de ha már ébren vagy, néhány növényedet máshogy kéne ápolnod. Nem vagyok ébren. 10 perc múlva arra ébredek, hogy iszonyúan kell pisilni, mert vízcsurgást hallok. Dehát csak elmosogatok. Köszi Anyu, a mosogatógép is remekül megoldja, addig meg nem sok edényre van szükségem a ropisütéshez és limonádéfőzéshez. De már beletettem a mosogatószert mindenbe, folytatom. Kisétáltam, elzártam a vizet. Na jó, akkor micsináljak? Anyu, megteszed, hogy elmész inkább sétálni, nagyon szép idő van, én meg alhatnék...
Azóta már felébresztett telefonon, hogy épp egy utazási iroda előtt ment el és remek lastminute utat látott nekem
Aszongyák, a betegség türelemre tanít. Node így??

Ritkán látott háziorvosomat meglátogattam és alkuba kezdtünk, hogy mikor mehetek újra dolgozni, végül megígértem, hogy csütörtökig itthon maradok. :S
Kéne néhány könyv, mert a Hasítást (magyar írók novellái a rockról, a linken az  egyik novellát el is olvashatjátok) és Kun Erzsébetet azonnal kiolvastam, még talán 2-3 jó könyv vár itthon. Help! (És nem, Thomas Mann még várhat Józseffel és testvéreivel, az előző sutbadobás óta nem telt el 2 év, addig nem veszem elő megint.)