Tobber életblogja

Pénteken további zeneakadémia-közönség élményeket gyűjtöttem, egy néni kizárólag a halk részeknél köhögött, illetve nyugodtan üldögélve egyszercsak éreztem, hogy egy cipő nyomja a fenekemet. A mögöttem ülő pasi feltette a lábát a székem ülőkéjére a támla alatti résbe, és konkrétan a fenekemet nyomta. Szépen csendben visszatoltam, mire eleresztett egy halk, ám ingerült nemár-t! Mi van???
És van ott egy óriási tükör, azt szeretem, mert olyanom itthon nincsen, ezért ott tudom megvizsgálni, tényleg fogytam-e. Most már én is kezdem elhinni, hogy látszik némi fogyás, csak az a fránya 6-7 kg menne még le! Azt viszont már kaja mellett (most iszonyú sokat eszem két hete), célzott formálással.

Szombat mérhetetlen evéssel telt, ezért este elmentem táncolni, megérte, lemozogtam és stréberen megtanultam három olyan táncot, amit sosem hittem volna. Viszont nem mentem el ifjúsági projekt főszereplőnk részvételével tartott buliba, ezért sok pénzt és májsejtet megspóroltam. Büszke vagyok.

Ma elkísérem a Kölyökre bukó gyereket játszani sportolni, én addig fűbenheverést akarok. Aztán család, majd Szöszkehuszonévessel tánc, és ha még valami hasonló édeset ír, mint irogatott ma éjjel, akkor megint bőgni fogok a karjaiban. Azaz sztem mindketten mást szeretnénk, ha már egymás karjaiban...

Tegnap este Ess. Kutya visz minket sétálni. Ess vacsorát főz nekem. Hajnalban kelés. Három óra koncentrálás cégnél, most szimpla munka. Este hangverseny. Hétvégére elfogyott a pénzem a nyaralásbefizetések és sok ruhaköltés miatt, szal nem lesz kocsimosatás, alkoholizálás koncerten, tánchoz nincs is kedvem, max. konditerem, család, Szöszkehuszonéves és talán Ess.
Hetek óta nem volt időm egy oldalt sem olvasni az ágyamban heverő és minden ágyneműhúzáskor optimistán otthagyott könyvekből. Erkély, nap, nyugalom.
Azért felhívhattok, ha ráértek.

Ha nem húzom ki egyenesre egy kiló balzsammal, akkor csomósodik a hajam. Ezt fontos volt tudatnom mindenkivel. Mint ahogy azt is érdekes, hogy tegnap milyen remek napom volt.

Léleknyugtatás előtt már felhúztam magamat ifjúsági projektünk töketlenségén, majd utána azon, hogy Táncossal lefixáltuk, hogy táncon találkozunk, ahová egyszerűen nem jött el. Én meg őt elküldtem szép tájakra smsben. M meg romantikus smsek hegyeit írja, amire nem válaszolok, régen kértem, hogy hagyja abba, és ciki lenne, ha Ess meglátná.
Aztán tánchoz most először nem volt kedvem, így Szöszkehuszonéves izmos karjaiban pityeregtem egy órát arról, hogy kövér vagyok és nem szeret senki, amiből a második a tegnapi fényében azért nem így látszik, ott simogatott, meg bíztatott, ami nem csak pletykákra ad okot (alaptalanul), hanem túl jólesett (alaposan), és köztünk nem lehet semmi, mert nem szabad. (És ezt az smst küldte éjjel: "Ne szomorkodj, hidd el, minden jó lesz és hogy nincs miért. Mert nincs semmi gond a külsőddel. És ne haragudj rám, ha megbántottalak valamivel (nem), nem akartam. Nagyra becsülöm, amit csinálsz és amilyen ember vagy, és senki mástól nem kaptam az utóbbi időben ennyi pozitív dolgot, ami jólesne. Ezért vasárnap megpróbálom viszonozni és felvidítani téged, amennyire csak tudlak! Puszi")
És vígasztalt, közben odajött még pár szintén nemlelkestáncos lelket önteni belém, amitől persze pityeregtem, hogy miért is szerettek ti engem, aztán Zé2-vel vicces beszólásokkal dobtak fel.

Összefoglalva: jó ott pityeregni.

Aztán további igazságosztás miatt éjjel még átmentem Ess-hez, neki azt bőgtem el, hogy miért nem vagyok fontosabb neki és miért nem foglalkozik velem, amire azért visszakérdezett, hogy szerintem a napi három telefon, meg hogy most is azonnal mécseseket gyújtott az összes szobában, mire odaértem, az vajon nálam mit jelent. Azért ott is sírtam kicsit, majd hazajöttem.

Béká életem drámai történéseire válaszul néhány :D-val tűzdelt mondatot írt. Sztem nem vesz komolyan.

Ha tizenegy kifejtett pontban megírom a problémáimat Békának, akkor visszaír, hogy pms-em van-e.
Igen. :D

Ja igen, ha nem a mi környékünkön, a ház előtt lenne hőbörgő tömeg és felfegyverzett rohamrendőrök, ha nem az a villamos lenne párhetente lezárva, amivel hazajárok lehet, hogy kevésbé zavarna, Lőrincről, vidékről, vagy külföldről csak egy apró hír a tévében. Élőben félelmetes.
Azt meséltem már, hogy tegnap a trolin utazva egyszerscsak hatalmas robajok hátulról, majd fél percig tartó szikraeső? Leszakadt a vezeték. A mellettem álló sráccal azonnal elkaptuk a kezünket a fém kapaszkodóról, mielőtt megrázna. Gyalog mentünk tovább. Sztem vannak rossz napok. :))

Elmentem emberek közé, lenyugodtam.:)
Pms, pms. Ma már egy fél sonka van bennem további fél kiló hússal egyetemben.

Rohadék tüntetők! Motorral hajtani a rendőrök közé? Miért nem lehet szigorúbb gyülekezési törvényünk?
Ezek a surmó pofák már délelőtt ott lődörögtek a parlament környékén, az oldalamhoz szorítottam a táskámat, olyan fejek. Kordonok mindenütt, a villamost lezárták, ismét gyalog kellett mennünk.
Aztán vonulni kezdtek. Mi indultunk volna haza a cégtől, az utcán szemben hőbörgő alakok, felfegyverzett rendőrök, közelben már könnygázbomba, szirénázás, irodaépületek aljában bizonytalankodó tömeg.
Bakker, az a képviseleti demokrácia alapja, hogy négyévente választhatunk. Nem tetszett a nép akarata, akkor irritáló hisztisgyerek módjára elkezdjük dobálni a tanítónénit, ha dolgozatot akar?
Ez van. Még egy év, és lehet választani. Azzal, hogy tönkreteszik a városunkat, hogy félelmet keltenek törvénytisztelő polgárokban, mérhetetlen ellenszenvet váltanak ki.
Néhányunkban egész biztosan...

Péntek este Ja-val ismét MüPa, majd grillparti (Nagypénteken, húst nem ehetek, zöldségeket utálom, grillezett pita maradt) iszonyú sok jégerrel és remek hangulattal (szerintem ennek lehet része, hogy a kutya mellett ültem lent és vakargattam beszélgetés közben, alaptalan a pletyka, hogy a földig ittam magamat. :) ).
Közben már emeltem a telefont, hogy lemondom a túrázást, mert a fix szállást, uticélt, túrairányokat úgy vétózták meg, hogy másik alternatíva nincsen, de majd reggelre lesz, amikor hívtak, hogy jó lesz a fix.
Másfél nap túra, szépséges tavaszi erdőkben erős menetben kirándultunk, madarakat lestünk, nótázgattunk, szalonnát sütöttünk, és az elvárttal szemben egyetlen ember lett hisztis, akire senki nem számított: Ess.
Ráhagytuk.
Vasárnap délben(!) kitaláltuk, hogy estére(!) mégis menjünk el egy déli határfaluba autentikus húsvéti bált bámulni, szal porosan-szakadtan-füstös hajjal irány Pest, zuhany, cikkcakkos báli frizura, báli ruha (na jó, szoknya+blúz) és este 9-re oda is értünk, 230 km, sztráda nélkül.
Életem eddigi leghangulatosabb táncos élménye.
Úgy éreztem magamat, mint a Kisherceg, aki otthon görcsöl, hogy az ó kis egyedi rózsáját ápolgassa, aztán talál egy kazal további rózsát. Mi itthon gyakoroltunk pártucatnyian, erre odaérve minden helyi tudja-táncolja azokat! :)
Először kinéztek minket. Idegen arcok, steril táncmozdulatok, még a nyelvükön sem beszélünk, gyüttment kontra helyiek, aztán látták, hogyan táncolunk és nemhogy mellénkálltak, de próbáltak utánozni... Nem kéne, így volt színes. (És végre nem kellett görcsölni, hogy precíz legyen minden lábfejtartás-szög-akármi, mert  ők aztán igazán változatosan cifrázták!)
Bár a terv az volt, hogy ottragadunk, nem volt szállásunk, így hat óra tánc után még három óra felváltott vezetéssel sikerült felérnünk, és három kialvatlan éjszaka után beájultunk.
Én most keltem.
A Ja-val tervezett lányos napot hamarosan bepótoljuk.
És Ess már hív, hogy romantikus vacsora.
Nem akarok tőle semmit.