Most nekem pechszériám van?
Tegnap a metrón mellettem ülő, konszolidált ötvenes férfi sorozatosan a kezébe fújta az orrát, majd kapaszkodott leszállás előtt. Olyan hányingerrel értem haza, hogy táncolni sem volt erőm.*
Aztán a szél löködte éjjel végig a redőnyömet, aludni nem bírtam.
Az újrakezdett gyógyszerektől hasmenésem van.
Ettől szétmegy a fejem.
Így kell három órát táncolnom ma, nem hagyhatom ki, mert az új koreográfia, lassan fellépünk.
A luxusmenzán luxusáron vett ebédem borzalom. A dobozka felébe kolbászos tésztát tettem, abban kemény nemtudommi darabkák voltak, a vörösboros marharagu részen a hús gyakorlatilag rághatatlanul kemény.
Nem segített a még fennálló hányingeremen.
A stílus sem, amiben PD hasonmás nem válaszol a feltett kérdéseimre, de azt elvárja, hogy én igen. Kuka.
Nem jó így dolgozni.
*Így otthonmaradva telefonügyeletet tartottam, hívott többek között Szomi fél órára, hogy mennyire gyönyörű vagyok és miért nem akarom én őt, meg GöriZsé is, aki elmagyarázta, hogy a 22 éves barátnője miért volt éretlen a komoly kapcsolatra, ezért visszament a 21 éveshez, KedvencFotósomtól ismét elköltözött a pár hónapja felesége felesége, de képtelen összejönni közös kedves havernőnkkel, aki nagyon tetszik neki és vinnyog, hogy miért nem jön össze.
Néha megdöbbenek a férfiakon.
