Barátság.
Izgalmas fogalom, mindenkinek mást jelent. Mindenki mást vár el.
Sokan azt, hogy szeressék.
Sokan, hogy szerethessenek.
Sokan energiát, feltöltődést várnak.
Sokan közös hobbit, érdeklődést.
Álnokabbak hogy megmutathassák, hogy ők hová tartoznak.
Vagy megmutassák, hogy nekik ilyen barátjuk van.
Nagyjából ezek a válaszok születtek.
Ebből nekem pont az hiányzott, ami szerintem alap. És amit életemben nagyon ritkán láttam.
Gerincesség.
Őszintén megmutatott érzelmek, őszintén felvállalt gyengeségek (sztem korunk rákfenéje, hogy annyian szebbet akarnak mutatni, mint amik valójában), és egyenes nemtetszés, ha gond van.
Erre lehet alapozni.
És ha valaki az életéről, a kapcsolatáról fotósoppoltabb képet mutat, mint valójában, akkor az velem sem egyenes. Hány "szerelmet" látok a környezetemben, ahol nincs igazi szeretet. Vagy ahol romokban és csak kényszerű a testiség. Ahol orgazmust hazudnak és izgalmakat, amikor halkan bevallják, hogy ez nincsen meg. Igen, ez fiú-lány barátság. Vagy apapótlék. Vagy anyagi biztonságot adó pár.
De ne hazudjuk szerelemnek.
Mert akkor a barátságotok is hazug.
Lányok, miért nem lehet nyíltan vállalni, hogy ez nekem akadozik? Hogy nem mindig rózsaszín felhő? Hogy jó, de nem az igazi? Vagy hogy ez az igazi, de néha a fenébe kívánom?
Igen, ezt inkább lányoknál tapasztaltam. A pasik egyenesebbek, nem szépítik, amit nem kell...
Régen éltem hosszabb, sokéves kapcsolatban, de azért annyi rémlik, hogy mindig elmondtam, hogy gondjaim vannak. Sokan nyaggattak, hogy akkor hagyjam el. Miért? Ha ugyanazt átélem, mint ti, de nem mondom ki, akkor maradjon? Ennyire nem ragaszkodom a társhoz.
Többet akarok, mint amilyen élettársaim eddig voltak. Tudom, ez korombéli nőnek elégnek kell lennie. Nekem irtó kevés. Tudom, mit akarok, és nem fogom beérni középszerűvel.
Egy esetben alkuszom, ha gyerekem lesz. Pár évre alku.
Akiknek írom, tudni fogják. Aki meg tudja, hogy barátomnak tartom, az érti, hogy nem neki szól.
