Írtam Újnak, hogy nem vagyunk együtt, ezért ijesztő, hogy mindig idejár, hallgatózik, dehogyő csak figyelmes, és nem hallgatózik. Aha.
Kimentem korizni, csacsogni és gyakorolni. Három órán át remek volt kint.
Aztán Új egyszercsak megjelent a jégen.
Ahol tudta, hogy ott leszek.
Elkaptam, mielőtt elesett, rákérdeztem, hogy engem keres-e. Nem.
Nem is. Állítólag-válófélben lévő feleségével és ötévesével jött ki.
Ez mindennek a teteje. Mivel azt már rég nem hiszem, hogy tényleg válni akar, gondolom, demonstrált. Felhívtam Anyukámat, hogy mit tegyek. Ő akarná-e hallani, hogy a férje más nőt hülyít azzal, hogy elválik és őt veszi feleségül. Azt mondta, egyértelműen.
Úgyhogy higgadtan beszéltem asszonnyal (gyerek arrébbküldve), először el se hitte. Hiszen ők annyira jóban vannak mostanában, dehogy élnek külön a két házban, napi szex és búgó kedvesség.
Mindkettőnket hülyének nézett.
Amíg ő kiment Új-ért, hogy szembesítsen vele, rámbízta a kissrácot, okos, vidám gyerek. Hogy akarhatta őt elhagyni?? :((
Új semmit nem tagadott, kisebb balhé közöttük, aztán biztosítottam a nőt arról, hogy nem vagyunk már együtt és ha tudom, hogy nem válik, nyilván nem... Hülye lennék haveri körben kavarni nős férfival, van elég pasiismerősöm! (Nős is, igen. De egyik sem ígérget válást és kér addig is hűséget tőlem.)
Nővel elkérte a számomat, a héten összeülünk beszélgetni.
Nem tudom, hogy jól tettem-e. Ha az én férjem ezt teszi, elvárom, hogy szóljatok. De tudom, hogy sok nő szereti homokba dugni a fejét és ezeket elnézni, hisz ha nem tudja, nem fáj...
És nem az én dolgom lett volna.
Azóta asszony hívott (Új állította róla, hogy egy hisztérika, hát lófenét! Egy ilyen szituban is tök értelmes, higgadtan, nyugodtan beszélgettünk), szerinte Új állítja, hogy ő dobott engem, és hogy ne higgyen nekem, mert biztos mindenfélét kitalálok.
Nem zavar. Nem érzek sértődöttséget. Felháborít, hogy odajön, ahol tudja, hogy ott leszek. Mintha utoljára nem ma reggel hagyott volna hangpostát, hogy ő engem akar...
Sajnálom.
Nem akartam, hogy így legyen vége.
Ezen sokáig fogok rágódni, hogy így kellett volna-e.
(És gondolom, sokatok szerint nem.)
