Tobber életblogja

Dilemma: Műjég vagy Koriközpont? Mindkettőn jó (most még) a jég, tiszta, rend van. A Műjégen nyolc hónap után meglát a büféslány, messziről köszön és mondja, hogy kapucsínó két cukorral, ugye? :DD Ezek után koriközpont büfében csacsogás a büféssráccal, aki ingyen adja utána a teát... :DDD Nagy dilemma, mi?? :))))

Dömper élete első, ám igazán jó poénja: Döbbenten és némán teázgatunk a csarnok büféjében a tévét bámulva tegnap. Orbán beszédet mond. Dömper megérkezik, majd a tévére néz és hangos papapapapapa-zással elhúz. :D -------------------------------------------------- Jó, ez ott vicces volt. :) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Tegnap koriztam kilenc órát, és az jó. Műjégen kb. összes csirkével, aki valaha kijárt velünk, a jégen a végén 4-5 cm összefüggő vízfelület állt, ettől álomszépen tükröződött a Vajdahunyadvár, a felhők, tűző napsütés, voltunk vagy tizen, álomszép ez az ősz, imádom!!!!!!!!! :) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Aztán szülőkkel gyorsan bekaptam egy kis kaját a Műjég épületében, elvittek a jégcsarnokba ahol tovább koriztam, majd este ATIBÁ!!!! tartotta az oktatásunkat, és láthatólag élvez minket oktatni. (Na ja, cukiapukának isteni a humora.) Úgyhogy végre normál tempóban, korialapozó gyakorlatokat vettünk (mi konkrétan szivatásnak neveztük), ezer bójás kerülgetések, egylábonátcsúszások magas és hosszú bójasor fölött, komolyan megizzasztott, nomeg az izmaim is nehezen reagáltak akkor már 8 óra kori után... :))) --------------------------------------------------------------------------------- Pesztráltam még a közönségkorin egy kétésfélévest, egy négyévest és egy tizenegyévest, akit most már simán leengednek úgy korizni, hogy Tobberlentvan? Aha. Akkor mehetsz. :DD ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Aztán pánikban lévő anyukám megígértette velem, hogy taxival jövök haza, úgyhogy feléjük kanyarodva kaptam taxiköltséget és egy kis batyuban kenyeret-kolbászt-szalonnát-paradicsomot. :DDD A taxis ismét a hokimeccseket mindig ott lógó apuka volt és nem mellesleg eldobtuk haza Atibát, akitől kaptam egy puszit búcsúzáskor. Juuuj... :))))

1956. október 23-a. Ötven évvel ezelőtt. Székesfehérvár, központi tér. Négygyerekes család, a legidősebb (lány) már elindult a középiskolájába. Egyre több hír érkezik, hogy bizonytalan a helyzet, mindenki maradjon otthon. Nagymamám a három kisebbet beterelte a fürdőszobába, ami az egyetlen ablaktalan helyiség volt a lakásban. Majd felkerekedett, és az akkor már az utcára, felvonulásra rendelt gyerekek között az egyenruhájuk alapján felismerte a lányát és kirángatta a tömegből és hazavitte. Délután már tudjuk, mik történtek, Fehérváron is... --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ez Nagyi egyéni hőstette '56-ból...