Őőőő, hétvége: volt ez meg az, ami nálam azért elég egysíkú előadás, csak a darab néha változik. :D
Aztán találkoztam Pasival. Akivel másfél éve nem ültünk le megbeszélni, hogy miért is akar elhagyni.
Szépen kiöltöztem legtrendibb tweed halásznacimba tűsarkű csimmával, zarás kedvenc kabátommal. Hát, látnotok kellett volna azt a fejet, amit vágott mikor meglátott!! :DDD
Utoljára másfél éve 89 kg-osan emlékezhetett rám, szemüvegben és smink nélkül. Most kontaktlencse, meg egész jó kis frizura, jóval hosszabb, 48-50-es helyett 42-es a ruhaméret és szép volt a sminkem.
Végignézett rajtam, nem tudta titkolni, hogy tetszik amit lát, majd végigfutott az arcán, hogy hú, ez mégis akar tőlem valamit! :D Oké, ismerem az arckifejezéseit, öt évig nap mint nap láthattam.
Úgyhogy az eredeti taktika, miszerint én most jóóól beolvasok neki (és egész múlt héten azt gyakoroltattam a környezetemmel, hogy ők vágjanak buta ügyvédfejet, én meg jól megmostam a fejüket (megjegyzem, Bé tudja a legjobb jogászfejet vágni! :D)), hát az a taktika tisztára savanyú a szőlő-betokosodott öreglány viselkedés lett volna.
Úgyhogy fogtam, előszedtem a sikeres vampnő-formámat, és előadtam, hogy milyen jó most nekem, hogy milyen sok hobbi, sport, elfoglaltság, pasik, ez-az jó történik velem... Háááát, látszott, hogy így már tetszene a dolog, hiszen depressziósan, erős étkezési és önértékelési zavarokkal váltunk szét.
Ő ugyanúgy halálra hajtja magát, és összejött egy lánnyal még az előző irodájából. Akárhogy kombinálok, ezek már együtt voltak a mi utolsó heteinkben!!! :( Na mindegy, én is megcsaltam anno (több)tucatnyi férfival... :)
De a lányt jövőre elveszi.
Egytől rossz a szám íze (nem, nem az esküvőtől), hogy annyit keresett egy év alatt, mint anyámék és az én nemolcsó kecóm együttvéve!!!! Eszméletlen. De az nem rossz, hogy ennyi fáj belőle!
Az egész ebéd olyan volt, mint bármelyik vasárnapi ebédünk, utána elvitt még egy darabon kocsival. És nagyon jól esett, hogy az autójának varrt mackóm most is ott van elől!!!!! :)))
Hát ennyi.
Ilyenkor merem konstatálni, hogy én boldog vagyok!!!!!
Hogy azóta seregnyi jó dolog történt az életemben, és újra élvezem, amit régóta nem tudtam!!! :)
Este még Bével összeültünk sütizni, ő így kommentál a blogjában:
"Tobival egyébként nagyon jó síni, egészen más módszerekkel csinálja, mint például én (a klasszikus takaró alatti nyüszögve szorongó), valahogy úgy, hogy kisimult arccal vigyorog a fehér pulcsija felett, és dobostorta és forrócsoki elégedett fogyasztása közben néha ragyogva közli, hogy ő mennyire boldog. Szerintem ezentúl csak vele fogok sírni."
;)
