Találkoztam a főnökömmel végre!!!! A végletekig udvariasan magázódunk, nagyon furi így...
A belvárosi ebédeléseket imádom, bár délben ebédelni elég nyögvenyelős a szokott 3-4 óra körül helyett... :/
Viszont átsétálni a Lánchídon ebédidőben, hogy a túlparton ebédeljünk, bámulva a Dunát, a vár(a)t, a teljes belvárosi panorámát, tisztára mint valami kiöltözött konferenciaturisták... :)))
Mikor is írtam utoljára?? (Drága fríblog, megtennétek, hogy a bejegyzés ablakban újra láthatóvá teszitek az előzményeimet????)
Sok régi ismerőssel találkozom, ez tetszik... És együtt főztünk bölcskékszeművel, aki nálam aludt (vagy két órát aludtunk), kispolgárosat játszottunk tescobevásárlástól gombapucolásig... :) Néha jólesik, de éjszakára már nagyon sok volt. Kezdek elszokni az ilyesmitől, és nem tetszik igazán. Nagyon-nagyon sok volt az a tucatnyi év, amit pasasokkal együttélve töltöttem. Nem tudom, meddig lesz még csömöröm ettől, de másfél év alatt nem nagyon múlik... Nem olyan jó az... :(
Viszont Pasi sok éves esti kajaturkálásai után még mindig szokatlan jóétkű pasasokat nézni!! :) (Hiiiiihihi, jóékű pasast írtam elsőre!!!) :DDDDDD
(Főleg akkor kafa, ha úgy főztünk, hogy maradjon mindkettőnknek másnap ebédre, háááát, még este kitunkolta a serpenyőt is!!) De sztem minden párkapcsolatos női olvasóm így érez 1-2 jobb vacsi után. :)
SOHA nem fogom elfeledni, amikor Pasi kedvenceit főztem, ő ígérte magát este 9-re, majd 11-kor hazaért a hideg vacsorára. Vagy belekötött, hogy miért készítem a kedvenc édességét este, merthogy az szénhidrát!!! :(((
------------
A finnek ügyfelei csak úgy felhivogatnak napközben, ez aranyos!!!! :)))
------------
Jat, mfv???
