Ja itt, csak munka. Néha azt is kell. Az egyik régimotoros kolléga meg akarta győzni a főnökömet, hogy kapjak már egy nap szabadnapot cserébe azért, hogy kedd reggeltől csüti délutánig megállás nélkül dolgoztam. A főnököm reakciója: nem ad, mert aztán mások is akarnának és ez precedens lenne.
Ja kösz. A túlórámat senki nem fizeti ki, és igazán megérdemeltem volna. Kérni nem kértem volna, de szarul esik, hogy a magánidőmet ennyire nem tiszteli. Mint ahogy a munkámat sem tiszteli... Mint ahogy az is, hogy nem képes megszervezni, hogy NE a számítógépem előtt kelljen minden nap megebédelnem. Vagy hogy kitalálta, hogy olyan ne forduljon elő, hogy reggel betelefonálok, hogy nem jövök be, mert beteg vagyok, akkor jöjjek be és majd ő elenged. Ez az ominózus véresetpisilekegyideje szindrómánál érdekes lett volna!!!
:(
Na mindegy, kimorogtam magam, lassan elmegyek szabira. Konkrét terv nincs, csak 5 nap Oslo, 2-3 nap Zalaegerszeg, pár szerető, a többi képlékeny, de jobb így. Pihenni kéne.
