Aha, bili borult. Tobbernak az eddigi másfél emberes állása megszűnik, azaz főnök szerint nem bírom (ami igaz, mert időm lenne megcsinálni, energiám nincsen hozzá egyáltalán!!), és így most keres valakit, aki a munkámnak azt a részét, ami alapból 8 órás lenne, azt megcsinálja (ez az, amit utáltam, és mindig halasztottam, és ebben vannak a lemaradásaim), viszont amit meg jobban kedvelek, pontos és megbízható vagyok benne, és nem szokott rám soha panasz lenni (az adatszogláltató, értékpapíros dolgok), az megmaradna nekem négy órában, tehát 8-12-ig lennék itt bent. A mostani fizetésem feléért... Átlag pedagógus ennyit keres teljes állásban.
A főnök is úgy látja, hogy már idegekkel nem bírom... Korrekt volt, és viszonylag fair (bár azért leülhetett volna előbb velem, és nem egy véletlen telefonálásból kellett volna derüljön, hogy valami susmus van), és ha pár hónap múlva én is lenyugszom, kipihenem magamat, és még érdekel, akkor szeretne rámbízni a projektmenedzselési, marketinges, rendezvényszervezős dolgainkat, újra 8 órában... Azokat szeretném, ismerem a céget, mint a tenyeremet, úgyhogy könnyedén menne is... De attól még minimálbéren lennék bejelentve!! :-(
Hát, nem tudom, mi lesz a vége, de addig nadrágszíjösszehúzás.
Meg sírás. Meg önbizalomlenullázás, meg rettegés attól, hogyha ez így nem válik be, akkor új munkát kell keresni, amihez tuti nem vagyok elég okos, új embereket kell megszoknom, és anélkül is paragép vagyok...
