Lemondtam a programjaimat, lementem délelőtt sétálni az új csodafutócipőmben, az ősz a legszebb évszak itt Zuglóban.
Bár sokaknak ez nem hír, de tudtam futni kb. 100 métert. Most először próbáltam, hisz a járás is fáraszt.
A stílus kicsit Ace Ventura a féloldali érzéstelenítőlövedék után, és kutyául fáj a műtét helye, majd szép lassan, méterenként hozzáteszek egy kicsit.
M. nagyon szeretett futni...
Elsétáltam/futottam a boltig, bevásároltam az apunak nagyon ízlő borból, főztem holnapra ebédet, a főzés mindig lenyugtat.
Kitakarítottam a konyhát, elpakoltam, befejeztem egy féligkész kötést, elvarrtam az előző még kilógó szálait, ma még elkezdek egyet.
A szüleim és keresztszüleim 40. házassági évfordulója óriási meglepetés volt pénteken.
Keresztszüleim úgy tudták, hogy szekrénysort szerelni jönnek egyik unokatesómhoz, de azért hoztak szép ruhát, hátha meglepiből az eljegyzésüket jelentik be. :)
Szüleim azt hitték, egy budai étterembe viszem őket, ezért minden utcasarkon tippeltek, hogy ott melyik a jó étterem.
Az általam ismert út le volt zárva, kértem, segítsenek, hogyan kell Bala felé menni, de egyik sem kapcsolt, hogy pont hozzá tartunk.
A kaják nagyon finomak voltak, kukoricát nem kedvelő apám kétszer vett a kukoricasalátámból, bár bevallom, azzal nem számoltam, hogy a 10 hónapos keresztfiam lesz a legnagyobb rajongója a sajtos sütimnek, hihetetlenül sokat megevett belőle. :)
A tortára készített ehető fotót a 40 évvel ezelőtti esküvőről végül nem ették meg, nagyon jól mutatott, kicsit szépiásítottam elkészíttetés előtt, az remekül ment a csokitortához drapp marcipánnal.
De a lényeg, hogy a négy ünnepelt majd' kiugrott a bőréből, nagyon boldogak voltak. Mind felhívott másnap, hogy igazán meglepődtek, még a fotóra bekukucskáló rokon bácsit is meghívtuk fénypontnak.
Szóval rég láttam a szüleimet, keresztszüleimet ennyire gondtalannak!
