Tobber életblogja

Nagy bejelentés következik:

Közel másfél éves térdkínlódás után ma este végig, három órát táncoltam a technikásabb fajtából!

El sem hiszitek, mennyire boldog vagyok!!!!!

A térdem előtte is fájdogált, de inkább az izomzatom szokott el az egy óránál hosszabb, ugrálós nyúzásoktól.

Mit mondjak: kifingattam magamat és rég esett bármi ennyire jól!

És mindenki jött, hogy már észre sem lehet venni, és hogy pörög a lábam a bonyolultabb cifrázásnál is (ezt belülről még nem érzem így), és ölelgettek és most kicsit sem zavart, hogy csatakizzadtak vagyunk, és jöttek bókok, és tánccsoportunk egyetlen (hetero) alaknácija megdicsért, hogy milyen jó lett a fenekem, ki is fogytam a nadrágomat (két hete jön rám egyáltalán!), ami ettől a pasitól igen nagy bók.

És hazafelé versenyeztem mazdás szépfiú táncossal, bár én csak megnyomtam kicsit, a pirosnál egymás mellé érve kapcsoltam, hogy ő az.

És ez így egy teljes este, teljes nap.

Megyek izomlazítózni.

Te, figyu, szépen kérlek hozzál össze egy jó kis telefonkonferenciát és adjál hozzá egy bonyolultabb kódot, jó?

Oké, mikor és kiknek?

Egytől és Gé szeretne Nagyfőnökkel.

Ketten?

Aha.

Izé. Miért nem hívja fel a telefonján?

Az elmúlt héten járt még nálam egyik szomszédlány dumálni az erkélyen, Szomi dicsért körbe és újra szeretné éleszteni a régi hagyományunkat, hogy ő beállít egy tálcán két kávéval és nálam kávézva kezdjük a reggelt (Szomi CSAK a szomszédom, ha valakinek nem rémlik), utcán utánamszóltak dicsérőn*, láttam egy angyali szépségű pasit, akire boldogság volt ránézni, hiányol mindkét két év alatti szerelmem és a 23 éves is, partiztam kizárólag fiúkkal, ittam sok mojitot másutt, festettem önkéntes munkán, ezért adtam interjút rádiónak és látszottam pár híradóban, tanúi voltunk egy világmegváltó beszélgetésnek és amikor Pé odasúgta, hogy ennek semmi értelme, akkor örömmel lecsaptam rá, beszélgessünk már kézzelfogható dolgokról, tehát néhány főzési tanácsot adtam neki, örömmel fedeztem fel egy új szuvenírboltot, ígértek mindenféle jópofaságot, párat vettünk is, így még vékony szállal kötődöm a kultúrához, ha már a szombati pbélára elfeledtem jegyeket venni. A hokijegyeket persze mindennap csekkolom, árulják-e már!

*aznapi ruhám sokaknak tetszett, kollégáim szerint direkt állítottam ma reggelre kontrasztot, amikor a céghez érve a kávézósbandához csatlakoztam még úgy, futócipőben, klottmelegítőben, vörös fejjel. Csak hogy feltűnő legyen, ha néha kiöltözök. Ez egyébként nem így van, a tornacsarnokban nem fogok a szutyokban zuhanyozni, inkább a cégnél hozom magamat rendbe, erre nem jutott időm ma kávézgatás előtt.

Végiggondolva két bástyát ismerek magam körül, akiket nem szippantott eddig be a ponyva vagy a könyvmentes élet.

És mindkét bástya omladozni kezdett.

Mindkettejüknek panaszkodtam, hogy értelmes, sőt lassan értelmetlen könyvre sincs időm, mert a tánc, a gytórna, a net, a levelek, a közösségi oldalak, esti online sorozatnézés, némi kézimunka miatt kimarad. És már ők is alig olvasnak!!! Mindkettő felhozta indoknak a laptopját. :(

Marad a strand és a ponyva? Ne már!!

(Nem válaszoltam annak a fiúnak, aki győzködött, hogy csakis szépirodalmat olvas, a kedvenc könyve a Katedrális.

Sznob vagyok ilyen téren, ja.)

És akkor az valahogy úgy van mint az Első Havazással.

Minden évben van Első Havazás, de mégis kirobbanó örömmel fogadjuk a sok elszenvedett tavaszi/nyári/őszi idő után.

Aham. Megdicsért a fiatalabbik főnököm.

VIP Nagyon Fontos Külföldi Vezetők minden dolgát és pesztrálását remekül végeztem, elégedett velem.

Ja, ritkább a dicséret tőle...

Nem kötöttem fél éve, éreztem én, hogy vissza kell szokni, új sálat akarok. Feltűnően ügyetlenül kötöttem le jópár szemet, amikor így balkezesként feltűnt, hogy jobb kézzel kötök.

Kicsit lassabb.

De megy.

Megrendített egy paralimpiás hír.

A vak futóé.

Egy barátnőm barátja volt. Húsz éve.

De akkor még látott.

:(((

Minden tiszteletem az övé.

Ma elszórakoztattunk egy cipőbolti eladólányt, aki ezt meg is jegyezte, elhívtuk a legközelebbi cipővásárlásunkra is, megtanultam pár szín nevét, rácsodálkoztunk szépséges ifjakra, kitanítottunk egy tinilányt a media markt hajsütővas részlegén az alapvető hajhullámosítási fogásokra (ő akarta!), chorizo mojitoval tökéletes, és őszi cipőm is van.

Jó ez így.

Ja igen, három problémám van, túl puha a hajam, túl hosszú a combom a színházak széksoraihoz képest és túl kicsik a lábkörmeim, hogy festeni tudjam azokat.

Hát, nehéz így.

Ennek tök sok értelme van. Méretet vettem egy boltban.

Két gallér is készül és álomszép ötleteket találtam mindkettőhöz a gugliban.

"alig ívelt:
L hosszabbik oldal
3 nagyarasz és egy mutatóujj
3 nagyarasz és egy kisujj

nagyon ívelt:
L hosszabbik oldal
3 nagyarasz
5 nagyarasz"

A jót könnyű megszokni.

Hát kábé ennyit akartam írni.

Nem, nem a fiatal pasikról írok, hanem a taxizásról. A sok csonthártya-gyulladás miatt gyakran taxiztam haza munka után, nehéz leszokni erről a kényelemről. Már csak a térdem fáj néha, azt kibírom gyalog-metrózva-gyalog.

Cserébe a megspórolt pénzen vehetek valamit, a taxizás lett a mértékegységem egy-egy ruhához-cipőhöz. Értsd: ha ma meg holnap nem taxival megyek haza, akkor vehetek egy HM szoknyát.

Ösztönző.

És azt nem is mesélem, hogy végre kimondta?? :)

Keresztfiamat a telefonhoz adták és kimondta a nevemet!

Szeretem!! :)

Ma hajnali 3-kor jött egy sms egy ismerőstől, hogy ő úgy örül, hogy ismer és hogy milyen jó csaj vagyok, sok sikert kíván a párkereséshez. :)

Köszi, bár legújabb jelentkező kukázva némi(?) pszichopatikus vonások miatt. Pedig SzM és TD legjobb tulajdonságai benne voltak. Aha, a zseniális humor. Sajnos nem csak az.

TCsV csak miattam jött el a héten egy programra. Talán még jól is érezte magát.

CBA fejtette ki péntek este nálam, hogy szeret hozzám jönni, szereti a lakásomat. Az jó, de ideje kifestetni, mert ráfér. Még mindig nincs ötletem színekre, bár maradékfesték ajánlatom is van. CBA már egyre kevésbé izgalmas. Hát igen, azért ő csak 23. Ő tanul tőlem, de én unom a beszélgetést vele. Ő meg azt is akar, na. :)
Bár tegnap 21évessel lógtunk el szünetben a Dunapartra cigizni levegőzni, ő sokkal okosabb fiú.

Bóknak vettem, hogy műtik egy kolléganőmet és nekem fog szólni, hogy szóljak a többieknek is. Köszi!

És van új fekete táskám, ami csini, nem a nagytáskám mérete, és ebbe is belefér a futócipőm. Pont a régi kicsit kisebb hasonmása (mármint a táska, nem a cipő), jó ránézni! :)

És elhúzódó alkotói válságom van aminek oka, hogy a laptopomat az ágyamban tartva egész éjjel online Dr Csontot, HIMYM-t és Anger Managementet nézek rajta új elképzelésekhez agyalni kell. És el kell döntenem, hogy vagy kihívás, és akkor egész nap vázlatokat rajzolok és naggyon eredeti vagyok, vagy szépen hátradőlök és egy mintát követve horgolok, kötök, hímzek, izélgetek, viszont abban meg semmi eredeti nincs. De az kikapcsol.

Nem tudom eldönteni, mert azt hiszem, készségem megfelelő hozzá, de olyan jó csak úgy mintát leolvasni egy már kitalált anyagból...

Véleményeket az emailcímemre várok, egyedi, de sok energiát, gondolkodást igénylő, 80%-ban sutba dobott terveket, kísérleteket készítsek, vagy csináljam, ami jólesik, saját kis módosításokkal, de 100%-ban készet gyártva.

Van az a jelenet a HIMYM-ben, hogy Ted elsőrandizik és már bőven vacsoráznak, amikor rájönnek, hogy ők réges-régen anno már elsőrandiztak valamikor.

Épp a napokban emlegettük, hogy vajon minden flörtre emlékszünk? Biztosan nem.

Erre tegnap este mellettem táncolt egy fiú, akit ott még sosem láttam, pár szót váltottunk is, hogy ő régen táncolt, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy pont 15 éve és 3 napja nem vele kavartam-e egy névnapi bulin Erzsébeten.

A nevére is emlékszem, meg sok mindenre, de nem kérdeztem rá. Ha megint látom, akkor talán...

Vajon ő sem emlékszik rám...?