Tegnap eléggé rosszul vette Illető, hogy korábban lelépek a (nem az övé) bababuliról, régóta nem beszélgettünk és nagyon várta. Úgyhogy ma bepótoltuk a cukibabás helyen, cukibaba gyönyörű még mindig...
Mondanám, hogy nem zavar a korom, mert tényleg nem, inkább az, hogy a maga idejében (amikor én voltam 20 éves, 50 kg és elég szép) fel sem tűntek ezek a szép kölykök. Na nem mintha a legtöbb nem mutatna érdeklődést így is (cukibaba nem, tudtommal), nodeazért.
...és akkor próbálj Békával nem vinnyogva röhögni, ahogy előbb egy csuromvizes uszkár, majd egy csuromvizes táskás fiatalember feje bukkan fel melletted a békalencse közepéből a kies Városligeti tóban! :DDD
A német turisták pontozták is, volt aki megtapsolta.
(Tobber szimplán bunkó, mert bár látta, hogy Béká nagyon unja fáradt, mégis el kellett mesélnie szerelmi életének kusza szövődményeit.)
A távolság/idő/sebesség-mértékegységével az a gondom, hogy nem egységes rendszert képeznek, a perc és a másodperc például érthetőbben viszonyul egymáshoz mint Avicii meg a brazil, de ez az én elmém egyszerűségét mutatja.
---
Azért szerecsenmosdatás végett jelezném, hogy annyira szemét nem vagyok, csak a virágtelepítés/locsolás feleslegességét próbálom szüleimbe idomítani, mert például a csekkjeikért átmegyek és befizetem a postán. Na, annyira nem vagyok szörnyű gyerek.
Tulajdonképpen most is olyan mint mindig. Próbálom nem elrontani a kedvem az erőszakossága ellenére.
Felhívom most Anyut, hogy van, apám elkéri tőle a telefont. Már tudom, hogy itt parancs jön.
Hogy menjek át legkésőbb(!) holnap locsolni, mert ők vidéken vannak!
Mondom, nem tudom megoldani, nem fogok ráérni.
Dehát ő nem azt mondta, hogy most! Legkésőbb holnap, addig ráér!
Már megint a nagyvonalú neszesemmi.
Mondom, nem tudok, tropa a térdem, ezért megyek holnap munka előtt a kórházba a gyógytornászomhoz, ezért nem megyek már le ma a tetőtérből, holnap hajnalban indulok bkv-val, torna, munka, utána babaünneplés kollégáéknál, később este Sajtossüti, lehet, hogy éjfél előtt nem érek haza sem.
Dehát ő nem mondta, hogy éjfélkor menjek át! Mehetek bármikor!
Kérlek, figyelj egy kicsit, nem tudok átmenni, és nem is mondok le más programot azért, mert nem vittétek le a virágokat, de a szomszéd sem locsolhatja, aki egyébként bámulja, merthogy csak ő látja.
De nem mondta, hogy mondjak le programot!
Akkor hogyan mennék át?
Oldjam meg, ráér holnap!!
Nem fogok éjfélkor még átmenni.
De nem kell éjfélkor!!
Na jól van, nem megyek át.
Nem hiszem el, hogy nem locsolsz, na, oldjad meg!
Hogyan?
Oldd meg, na.
Nem, nem tudok átmenni, nem érek rá, na megyek, szia! :)
Cuki, asszertív és mosolygós hangon, ha ő önmagát ismétli és nem figyel rám, akkor én is önmagamat ismétlem, tényleg nem megyek át, nem teszek át programot ezért, ma meg nem bírok lemászni, állandóan összecsuklik a térdem így is. Nem érdekelnek a virágai, máskor ne ültessen, ha hónapokra leköltöznek vidékre. (Tíz éve minden nyáron, nem új ötletük.)
Ilyenek után jön a nagycsalád előtt a milyen szörnyű gyerek vagyok és a miattam halnak ki az erkélyen a növények baxtatások hosszan, mert nem értek hozzá, hogy locsolni kell a növényeket. Nem, nem azért, mert ők otthagyják két hónapra, és a nyugger szomszédoknak nem adnak kulcsot, de el sem viszik magukkal a növényeket, egyébként hetente feljárnak, tegnap(!) is voltak itt.
Nem hagyom felhúzni magamat.
Szeretem a Szigetet, kint lenni, vagy csak örülni, hogy ennyi turistát vonz, meg szerintem jó szórakozás fiatalnak, öregebbnek.
De tegnap már olyan mocsok hangos volt, és ezt a 9-10 km-re lévő erkélyemről hallottam, hogy már túlzás. És akkor még a tüzijáték. :S
(Jó, másnapos voltam. :D)
Keresztfiam anyja még néha felteszi a kérdést, miért nem élek együtt megint férfival.
Hosszú-hosszú évekig az volt a természetes nekem, de amilyen alakokkal évek óta találkozom, nem kérdés, velük soha. Jellemhibás a korosztályom férficsoportja.
És mivel megvilágosodott, hogy nem vagyok szánalmas kapcsolatfüggő, illetve nem szorulok rá a pasi nyújtotta egzisztenciára, ezért megtehetem, hogy így élek, ahogy.
Ami egyébként rendkívül szórakoztató, valljuk be, és nem cserélnék senkivel. De ha gyereket akarok, lépni kellene. Erre jött unokatesóm válasza.
"Tegnap óta gyötrődöm a leveleden, nagyon elszomorít, hogy megint ilyet kell olvasnom, és még jobban az, hogy nemcsak, hogy nem tudom megoldani, még okos tanácsokkal sem szolgálhatok.
Hát ez tényleg a Nagyvadak Nyara!
Sőt, azon nagyvadaké, akik engem tartanak annak. (Bár ő kavart az egyik legszebb nővel is, oh!)
Ismerem jóideje, örülök, hogy eddig húztam őt vártunk, nagyon-nagyon férfi. De mennyire... Aztán mondott olyan meghökkentőeket, hogy el sem hiszem, de végülis, amilyen bátran bele tudok menni ilyenekbe!
Remélem, emlékezetes szülinapja lesz. Ezen a héten sok számomra kedves ember ünnepli egyébként, Anyu, Sajtossüti, kedvenc exanyósom, T, kedvenc nagynéni, Őszhalánték, a fenti pasi, a meglepipartis lány, kedvenc vidéki kolléga, még pár kedves ismerős.
A fenti módon csak őt, meg ŐH-t ünnepeltem azért.
Épp győzködtem egy ismerős csajt, hogy legyen önbizalma, amikor a narancsbőréről sírt (nálam úgy 25 kg-mal kevesebb), a pasikat totál nem érdekli.
Majd mintha csak a statisztáim lettek volna elméletem bizonyításául: ahogy sétálgattunk az utcán, utánunk fordult három izmos, kreol, guszta harmincas abbahagyva a beszélgetést, majd ránkdudált két pasi egy furgonból, majd a mozgólépcsőn úgy nézett meg egy irtó sármos kék szemű, hogy a lány megkérdezte, honnan ismerek ilyen jó pasit. Nem ismertem sajnos. :D
Ja-ja, a múltkori joker felsőm volt ismét rajtam.
És kit érdekel a narancsbőr jeligére tanfolyamot hirdetek, mert alig van ismerős lány, aki lejönne strandolni velem, mindig a srácokkal megyek...
...hiányoltam egy ideje az érzést...
Este meglepetésbuli, vidám társaság, finom ételek, nem felszínes beszélgetések. Egyik harmincas lány bevallja, hogy egy volt tanítványával jár, és a 20 éves fiú tiszteli, felnéz rá, lelkes. És mentes a sztereotípiáktól, ugye? Rámnéz, rájön. Igen, volt hasonlóm és nagyon élveztem, boldog voltam benne.
Jólesett kivesézni, egyre több ilyen kapcsolatot látok jóval fiatalabb fiúval. És kivirulnak ezek a lányok a harmincas-negyvenes pasik után.
Este figyeltem a narancssárga(!) villámokat, éjjel vihar, most 24 fok, szél és eső és félhomály, már nagyon zavarta a szememet a nappali vakító neon és monitor, kint meg a tűző nap. A pollen elült, kapok levegőt, a virágaim imádni fogják, hogy a levelüket lemosta a víz, az ébresztőórám fogalmam nincs, miért kapcsolt be reggel hatkor, de rég aludtam ilyen jót, egész délelőtt fekszem az ágyban nyitott erkélyajtó mellett, hallgatom a természetet és a közeli templom harangját, a testem simogatja a hűvös-párás szél, pihenek, élvezem, hogy olyan a bőröm mint húszévesen volt, pedig akkor csodaszép volt.
Tejeskávézom, elolvastam minden kedvenc filozofálós blogomat, lassan ideje felkelni.
Kivettem a július-augusztust magamtól, törölgettem szépen a naptáromból szinte mindent, amit szerettem volna csinálni de időt kell nyernem (értsd: a következő 10 napra 5 program van csak beírva, bár ebből egy 4 napos :D), lelassultam, egyelőre nem élvezem, de valahogy nem tölt el nagy örömmel az sem, hogy mindenki hazaért és este sütés közben már ment a telefonálgatás (van, aki tényleg nem hiszi el, mennyire utálok telefonálgatni!) (van, aki tényleg nem hiszi el, hogy tegnap állatmelegben sütöttem!), ma már megy négy ehavi nagybandás programról a köremail, már meg is érkezett (na kitől) a mártír "nyugodtan nélkülem is én nem vagyok fontos" válasz valamire, ami csak azért vicces, mert hozzá alkalmazkodunk a legtöbbet és nélküle nem mehet semmi, és már a kit ne hívjunk, ki kivel van fasírtban, melyik program uncsi, ne most, inkább este, nem, délután, addig nem bírok semmi másra igent mondani (azaz mondtam egyetlen tanfolyamocskára, mert irtóra izgat), de akkor tuti aznap lesz valami, pedig arra két hete még beikszeltem, hogy ráérek, és igazából azt a programot kedvelem mostanában, hogy üljünk be a kocsiba, menjünk el valahová, nézzük meg, ott mi van, oszt élvezzük. És akkor nem kell takarítanom sem buli előtt és után.
Tegnap 19:30-kor az erkélyemen 44 fok volt.
44 fok.
Egy kollégám elkezdett kreatívan, egyedien öltözködni. Ehhez mindenféle kiegészítőket talált külföldi divatoldalakon.
Node itthon nem kapni.
Itt jöttem képbe én.
Ma váratlanul elárasztott linkekkel és fotókkal, hogy melyiket tudom elkészíteni. A nagyjához van eszközöm.
Átjött és együtt brénsztormingoltunk a monitor előtt tíz percig, nagyon élveztem.
Hogy készítek-e neki valamit? Nincs sok energiám, de meglepem majd...
A goldenblog arra jó, hogy mazsolázzunk az újabban feltörekvő, még nem ismert blogok között is.
(Mert még nincs elég a feedly-mben.)
Volt egy nagyon szimpatikus. Kicsit utánanéztem:
Egy volt tanítónénim írja! Az iwiw-en még ismerősöm is.
Na igen, kicsi ez a főváros.
Aztán meg nem tudtam magammal mit kezdeni, cseteltem ŐH-val, Izmossal, összekevertem a címük alapján egy régi szeretőt egy mostani kollégával, azonos stílus és becenév miatt, erre szerencsére hamarabb rájöttem mintsem válaszoltam, kedvelem a feleségét, meglepjük a szülinapján.
Aztán csenelszörföltem és kincsre bukkantam. A Munkaügyek sorozatot nem bírom megkedvelni (túl találó a kifigurázásuk?), de.
Egyszerre a képernyőn farkasdénes, hajdukkarcsi(!!!!), elekferi, mucsi, kovácslehel, nomeg mogács?
Óóóóó! (főleg az első kettő, de a többi is.)
Hiányzik a színház.
És farkasdénes a főcímben farkaspéter, vissza kellett tekernem, hogy jól láttam-e. Bénák.
Sosem tudom, mivel telik el egy munkanapom. Tudom, hogy dolgozom, de annyi mini kis feladatot, hogy a fele nem rémlik estére.
De most, hogy kitaláltam, hogy kiradírozom a naptáromból a programok 3/4-ét, az estéim is így telnek. A mai semmit nem csináltamot összeszedtem: túlóra, bkv brr, dm, vacsiszerzés, egyik diszkontban a lányok szerint a hobbinkhoz kapható egy tárgy, aminek ott más a funkciója, de bevált és tényleg, beszereztem, majd obi, mert a második otthonom, ott egy zenész ismerőssel csacsogás, virágok és föld beszerzése, itthon kertvárosi csacsogás a ház előtt a tényleg semmiről, majd elültettem a növényeket, feltakarítottam az erkélyt, meglocsoltam kint és bent, az oxidálódni készülő ékszerem lelakkoztam, a bikinimbe gumit húztam, mert bénán varrták meg és tök csinos fotókat készítek magamról benne, hajatmostam, még kiszabok valamit.
Volt ma még Izmossal összefutás, csk-val kiugrás és ebéd.
Ez egy átlag este, ha nincs program.
