Tobber életblogja

Az utazás alatt egyik utastársunk öt nap alatt eléggé kiverte mindenkinél a biztosítékot. Mindenen, de mondom, mindenen szitkozódott hosszan és fennhangon a kutyasétáltatástól az étlapokon át a reptéri biztonságiakig. Oda és vissza is megfenyegették a reptériek, hogy álljon le, de nem érdekelte, hőbörgött tovább megállíthatatlanul. Amikor a sokadik beszélgetés fúlt hallgatásba, mert rákezdett, rászóltam, hogy ne húzza fel magát: ő nem fog gyomorfekélyt kapni, mert magábantartja és egyébként sem húzta fel magát. Oké, mondom, de engem már igen.

Mivel előszeretettel engem használt tolmácsnak (büszkélkedve, hogy mindent értett, hiszen középfokúja van(?)), rendszerint nekem tolta. Rám meg átragad más feszkója. Ezért nem veszek fel szemkontaktust a céges postázóslánnyal, úgy csak 15-20 percig anyázik kérdezés nélkül. Szóval tucatnyian húztuk fel magunkat rajta, beszéltünk vele, hogy szeretjük, de ezt az átkozódást már nem kell tűrnünk, légyszi fogja vissza, erre mindennek elmondott minket is (mit is vártunk! :D), szóval ügy megoldva így is, nem szól hozzánk. Mellettem ült minden csajos vidéki pihenésen, amikről többször eljöttem korábban, mert rosszabb volt a lelkem, mint érkezéskor. Ennek tudom be. Meg a böglyöknek és trágyaszagnak, vitathatatlanul szmogtűrő pesti vagyok, na.

Lassan befejeződik az ingyenterápia és szervál nekem a lány egy fizetőset, szükséges is.

Lesz kreatív workshop, céges alkotás, színház, kértem két nap szabit húsvét előtt alkotni vagy csak úgy pihenni, aput levinni a telekre, lesz tavaszi csajos vidéki elvonulás, öt éves évforduló Kócossal, remélem, az is utazós, a három koncert, egy táncelőadás, talán egy cukrászworkshop, egy kocsmakvízt is összehozunk, sosem vártam még így tavaszt.

Emberek közé még óvatosan megyek, nagyon leterhel, home officeban meg úgyis aktívabban dolgozom, jó ez nyitott teraszajtóval, csicsergő feketerigók után lopózó macskával a háttérben. (Van háló, nem éri el, ő sem esik le.)

Az út közben megkaptam többektől, hogy mennyire kiegyensúlyozott, higgadt, nyugodt ember vagyok, milyen szerencsés alkat, hogy ennyit mosolygok és megoldom a gondokat.

Őőő, elfojtás a titok, de persze aranyosak, meg kint tényleg jó kedvem volt hosszú hónapok után.

Kedden váratlanul meghalt a nagybátyám. Jól megígérgettük, ha karácsonykor nem is, majd húsvétkor találkozunk, akkor ki lehet ülni a kertbe. Hát már nem ülünk ki a kertbe. :(

Nagynéni egyedül maradt, nem tudom, mihez kezd magával. Remélem, bevonul egy szép otthonba és elkölti a spórolt pénzeit meg az ingatlanok árát.

A kocsi épp egy hétig szervizben van (újabb 150 000 forint), mert check engine-t írt ki, majd lefojtotta a teljesítményt. Szóval nagyon segíteni sem tudok.

Egyelőre nem hagy nyugodni, hogy Anyu és két testvére lemond a görény negyedik részére Nagyika örökségéről, hogy legyen hol laknia (miközben Anyu alig tudja beteg aput besegíteni a kádba, akár új fürdőszobára is költhetnék a pénzt!), úgyhogy pusholom, menjenek el egy ügyvédhez, milyen opciók vannak még. Szerintem haszonélvezetet kellene adjanak neki, az biztosítja a lakhatást és nem veszítenek vagyont, ha meg eladósítja, akkor elárverezik, de abból jöhetnek ki rosszul. De már csak az elvek is, ugye. Passz.

Közben Anyuék kitalálták, hogy nem váltják meg újra Farkasréten nagypapa és második felesége sírját, inkább Nagyihoz hasonlóan a szórást választják nekik, az kettejüknek 200 000 forint körül van, mint a temetői hely is (a koporsós temetés 1,5 millió csak úgy fyi).

Szóval december óta elég dark minden családi beszélgetés. Körülleng minket az elmúlás, szomorú a kedvünk.

(Engem szórjatok hajóról a Dunába, az tök emlékezetes, meg hangulatos és meglepően nem is drága. Csak a macskát vállalja át valaki (rém cuki) meg az alapanyagaimnak keressetek vevőt, kaptok érte párszázezret!)