Tobber életblogja

Nahát. Megvagyok, 100% fölött teljesítettem (túlléphető 2 cél).

A módosult mutatóra csak legyintett az igazgatóm, nem az én hibám.

Elmondtam, miben szeretnék fejlődni, azt mondta, pont erre gondolt és szerinte értelmes vagyok és alkalmas rá (sosem dicsért még meg semmiért, azt hittem, leájulok a székről, hogy értelmesnek tart!), úgyhogy szeretné, ha az adottságaimból kihoznám ezeket. Tetszik, körbejárom a vezetőknél, hogyan tudnám koordinálni.

Szerinte jól tudom a feladataimat és ügyesen kommunikálok*, mindenki gyorsan reagál a kéréseimre (ami itt nem mindig divat).

Jeleztem, hogy a főnöke beosztottjai szerint jópáran elsinkófálják felénk a feladataikat, ezekért én is szoktam csoportos lebaxást kapni, szóval felsőbb utasításra be kell építenünk a céljaim közé. Erre rámnéz: azok nem rád vonatkoznak. Utánadkérdeztem, nálad minden rendben van.

Hoppsz.

Szerette, amit az exfőnökeim is szerettek bónusz kis extra munkám, exNagyfőnököm dicsekedett is mindig a többi igazgatónak és nagyon irigyellték (nem félreérteni! :D).

És hogy a cégünknél dolgozó többi hasonló valójában meg sem közelít, ezt tudom-e én is. Hát, most erre mit mondjak? :)

*A kommunikációmat szinte minden értékelőm külön kiemelte. Meg a kedvességemet, előzékenységemet és segítőkészségemet. Sokat dolgozom rajtuk, jippi.

Segítsetek, kérlek. Hogyan dolgozzátok fel a stresszt? Ismerem a listát, mik segítenek, de ti hogyan bírjátok nap mint nap?

Hazafelé még felhívott egy kolléganő, hogy ellenőrizzem a fordítását, ez meg jólesett az egómnak, de utána (nem emiatt, nyilván) eltört a mécses, fél este bőgtem megállíthatatlanul.

Ma értékelnek és egy mutatóm nem jó (azaz év közben csökkentettek egy mutatón, és senki nem jelezte, és mivel ilyen tizenéve sosem történt, én a régihez tartottam magamat), és már ezen kiborulok (meg a bullyingon).

...és emberek lökdösődnek a metrón pedig meghúzom magamat és marha gyorsan haladok és ezt egyre nehezebben viselem (meg a xarszagú koldust napi szinten a metrón, meg amikor drogosok hőbörögve ütik az aluburkolatot, meg az aluljáróban bokszolós ugrálgatással üt a gyalogosok felé egy barom) és megjött ma és szédülök a napi kis tornánk után és kaptam egy olyan visszajelzést, hogy csak összefogok egy feladatot, amikor csak összefogó feladatom van egy szakmámba totál nem illő dologban (mert ennyit bíztak rám és nem is kapok több infót, hogy szakmaibb legyek), bár jelenleg a nem rám tartozó résznél is három emlékzetetőt írok egy hónapban, mit hogyan hová, a felük hiányosan vagy xarul tölti, én szó nélkül átalakítom megfelelőre mindnek, szóval a zavar az ő fejében van.

A főnököm már most másfél óra csúszásban, sosem jutok be az értékelésemre?

Vezetők, kollégák töltenek ki rólam párkérdéses véleményvizsgálatot. Nem hozzám fut be, de hallom, hogy eddig minden pontom mindenkinél maximális.

Tudom, hogy érkezik majd kritika. Úgyhogy aludnom kell. :D

---

Elmegy a cégtől (na vajon hova?) a legkitartóbb rajongóm. Hosszan írja, hogy miért fogok hiányozni neki.

Ezerszer leráztam már, de mennyire rossz emberismerő: bírta a titokzatosságomat. Hát, ha valami, az nem vagyok. :D Sőt, a környezetemben sem sokan, nem bírom tulajdonság. :)

Beléptem néhány plasztikás csoportba, hogy akarom-e én a mellműtétet majd 45 évesen, vagy inkább mégsem.

Nincs döntés, csak nézelődöm.

Csodaszép 25 éves lányok torzítják magukat, elképedek rajtuk. :(

A kedvenc posztom, hogy mekkora a súlya az x köbcentis implantátumnak (nehéz kérdés...), merthogy ugye számít, mennyivel fog többet mutatni a mérleg! :O :D

Szegény, meg fog lepődni, hogy nagyobb blúz is kell majd, vagy bikinifelső? :)

---

Arab csoporttárs profin olvassa fel a könyvből a felolvasandót. Viszont ha körbeadunk valami kézírásost, akkor mindig engem kérdez, mi van odaírva. Lassan fogtam fel, hogy valószínűleg csak a nyomtatott latin betűket ismeri, a sok-sokféle kézírást nem tanulhatta. De érdekes! :)

Hullámzik a hangulatom, nem tett jót, hogy ma sem aludtam hat órát sem.

Tudom, hogy ilyenkor fokozottan be kell fognom a számat, mert megbánhatom, érzékenyebb vagyok a bántásokra. A bullying csapat egyre többet száll rám is. Próbálom ignorálni őket, de ügyesek nagyon.

Más hogyan csinálja, hogy az egészhez jó arcot vágjon?

Tényleg milyen frusztrált már, hogy nem bírnak a saját dolgaikkal foglalkozni?

Én hülye meg szervezem nekik is a jófejségeket...

Pénteken a szokásos tanulás-epilálás. Szombat reggel olyan csodás napsütéses tavaszra ébredtünk ébresztett az óra, hogy majdnem szkipeltem az iskolát, inkább egy pokrócban kiültem volna olvasni a madárcsicsergéses teraszra.

Erőt vettem magamon, jól tettem, végigkacagtunk négy órát. Nagyon jó tanárunk van, kedves csapat jött össze, kihozzuk a legjobbat a napból. Becsülettel gyakoroltuk a nyelvtant, de szándékosan abszurd válaszokat adtunk, és ez minket elszórakoztatott. A tanárral együtt, szerencsére.

A szünetben a napsütötte Andrássyra sétáltunk ki kávéért, utána a Hősök terén csodáltam egy naptól csillogó helikoptert. Aztán gyakorlatilag nem volt hely a Fressnapfnál, szóval a macska nem kap új almot holnapig.

Aztán jött Kócos és cuki volt.

Reggel átvitt Békáékhoz Papírkutyussal játszani, aki irtó cuki és okos nagyfiú már! Meg együtt ebédeltünk egy finomat a PKK-kal. Aztán IKEA gyorsan, mert a mosogatógépem tejüveggé változtatta a vizespoharaimat, DM, majd felkaptam a kocsit és elvittem Anyut táncolni. Ő havernőzött, én négy órát táncoltam, azaz a bal térdemmel már csak imitáltam a felugrást, nagyon fájt. Régi ismerősök, zenészek, táncosok, mínusz kilók ránkfért.

Így szeretem a hétvégét.

Hajnali egy előtt aludtam el, 6:30-kor keltem, szóval elég hisztis vagyok, munka után végül I-hez megyek fel, iszunk egyet, még nem láttam a felújított kecót. Illetve talán próbálok beszélni vele, hogy mi kell és főleg mi NEM egy nőnek, mert feminista szemmel már túlzás, amit csinál (nem velem) (és igen, a lány is így látja). Szeretjük és nem jó irányba tart...

Este kvíz a fiúkkal (el ne felejtsek kérdéseket fotózni, mert legutóbb is fejből irogattam később körbe), aztán taxival haza, másnap 6:30-as kelés.

Kedden irtó sok tanulnivaló és lecke van munka után, meg vennem kell almot, meg lámpát a fürdőbe, villanykapcsolókat, mert Bé apukája megszereli nálam. Cserébe kinyomozom, mi a kedvenc sütije. :)

Szerda tánc, csütörtökön megint tanulás, epilálás, takarítás, pénteken Valentin-nap, tehát Kócos, aztán szombaton suli, aztán visszajön Kócos (felajánlottam, hogy kap egy kulcsot a lakáshoz, mert csak valami sporteseményre ugrana el, amíg az iskolában vagyok, de aztán zavarbajöttem és gyorsan hozzátettem, hogy majd délután visszaadja :D), vasárnap meg remélem, tudok végre kreatívkodni, mert millió rajzból nem manifesztálódik semmi.

Na most kimegyek a pékhez pogácsáért, mert éjjelig éhenhalok.