Tobber életblogja

Exkolléganőm egy asztalnál dolgozik régi főnököm nagyfiával, akivel kavartunk pár éve... :D

(Mondjuk számításba véve, hogy hány exkollégám és hány liezonom létezik a városban, nem is annyira meglepő.)

Szeretek jótékonykodni, vagy legalább utalni arra rászorulóknak, mert Jóisten, karma, lelkiismeretem, mittoménmiért.

Erre meghal a kisfiú, akinek pár hete utaltam végső, kétségbeesett próbálkozásukra.

Megsirattam egy ismeretlen kisfiút. :( :(

Hétvégén is lesz egy adománygyűjtés, most egy beteg felnőttnek.

Analóg hetvenes évek gyerekének annyira fura, hogy közel hoz a közösségi média. Mondjuk pont ezért szeretem is, épp elég a távoli rokonok követésére, évi 1-2 mondatváltásra.

---

A héten búcsúztattunk, kvízeztünk, exkollégáztunk, ami fergetegesre sikerült, ma munka után tanulok, holnap suli, Kócos, aztán vasárnap eldob Békáékhoz babázni, aztán Papírkutyás ebéd, majd rohanok a kocsiért, Anyuért, mert megígértem, hogy elviszem egy rendezvényre, aztán ott kettészéledünk a saját cimborák felé. Jövő héten újra kvíz, aztán leállok kicsit, mert irtó fáradt vagyok, főleg a munkától.

Ellenben majdnem utolértem magamat, ami nagymultinál kb. lehetetlenség kategória.

---

Tegnap hárman találtak meg az épület másik csücskéből, hogy mi volt az örömujjongás és sikoltozás felőlünk: két kolléganőnk is babát vár. Nehezen jöttek össze. Nyakukba ugrottunk, szorítunk nekik nagyon! :) Ősszel született kettő a folyosón dolgozó apukáknak, jön egy ugyetudjuk. Babyboom van, csak engem kerüljön el! Bár endósom szerint énkoromban szokták a nők meggondolni magukat, hiába győzködtem, hogy én nem akarok gyereket. Elhiszem neki, hogy ezekkel találkozik, de nem ismer. :)

---

Korunk legszimpatikusabb színészházaspárja Rudolf Péter és Nagy-Kálózy? :DDD Tényleg nem követem a bulvár legmélyét mostanában, de még így is hallom, amit mindenki beszél. :D Az minden, csak nem szimpatikus.

---

Van 3 fölös órám a belvárosban, amiért nincs kedvem külvárosba hazabkv-zni, majd szinte azonnal vissza. Senki ismerős nem ér rá, túlórázni ilyen hangnemben, még csak meg sem köszönt ezer szívességem után, hát nem szívesen...

Ha valakinek van ötlete érdekes látnivalóra (hétfőn nincs múzeum), vagy hangulatos helyre olvasgatáshoz, írjon rám különben Rogán Cili véééégre publikus instáját fogom nézegetni!

Az milyen, amikor a csini harmincas kolléganő idejön és puhatolózva megemlíti, hogy a nevem benne van a nem nálunk dolgozó pasija mobilszámai közt, tudok-e róla? :D

Hopsz. Tudom, ki a pasija, mert le kell jelenteniük az iparágban dolgozó közeli hozzátartozókat, de nem ismertem a nevét. Remélem, csak valamelyik főnököm adott meg kontaktnak.

Asszem…

Na, ez már jobb így egy kicsit. :)

Pénteken elintéztem pár nyomasztó és megoldhatatlannak tűnő feladatot a munkában, rendbevágtam magamat, a lakást, szótározgattam, aztán szombat reggel bementem az iskolába négy órát a szerelemről beszélgetni (legközelebb majd finn vagy nemtommilyen nyelvet tanulok, a latinok túlontúl romantikusak nekem. Bocs a finnektől az előítéletemért).

Aztán arab csoporttársunk tüsszentett, amire én bunkócska, rutinból egy Jesus-szal válaszoltam. :D
Én elsüllyedtem, ő nem reagálta le. :DDDD

Aztán beálltam a közel egy órás sorba az s.k-s(!) autómosóban, mert a környék madarai vécének nézik a kocsimat és irtó undorító volt. A végén majdnem elémtolakodott egy incel, de kijátszottam. Fúj, de utálom a tolakodást, legutóbb pénteken a Sparban állt szimplán elém két hajléktalan a sorban. Nyilván a bűzüktől undorodva átálltam máshová…

(Megjegyzés: konyhai kisegítőnek napi 8 órával nettó 230 000-t fizetnek Budapesten. Egy szoba 80 000-ből kijön, a szappan 140 Ft. Nekem senki ne mondja, hogy nem tehetnek a sorsukról. Oké. Ha betegek.)

Tankoltam, leértékelésem vettem négy F&F felsőt, ezer éve nem jártam náluk, majd jött Kócos és übercuki volt.

Letöltött nekem egy évadot a Jóbarátokból spanyolul, hát nem édes?

Tegnap délután újrafűztem más színben, ami nem tetszett. Pont annak készítettem, aki magának is ezt készítette el a milliónyi netes minta közül, szóval megvariáltam kicsit.

Reggelre négy virágot is hozott a névnapi ajándék amariliszem az irodaasztalomon. Csodás. :)

Berohantam a menzára, kértem a rántottámat, szóltam, hogy majd visszarohanok a skype-om után érte. Meghallotta egyik projektvezetőnk és felhozta utánam. Hát nem kedves? :)

(Pletyós cimboráimtól tudok néhány részletet a magánéletéről, gondolom, ő is az enyémről, de úgy csinálunk, mint akik nem…)

Egyre több projektes ember utasítgat sok-sok feladattal, úgyhogy ráállítottam a projektvezetőmet, hogy tisztázza le, hogy én négyük beosztottja lettem, nem a soktucat emberes projekté a fix munkám mellett! (Ingyen. Egy nem túl korrekt új szerződéssel. Amit nem írtam alá még.)

Megyünk kvízre és a csapatnevünk alapján valszeg 70+-osnak hisz minket a mester, mert kedvesen, hosszan és szájbarágósan írta meg, hogy mit a teendőnk előtte. :D Lehet, hogy meg fog lepődni a korunkon.

A héten nagyon sok program van így is, hogy kettőre nemet mondtam, meg feladatok, határidő, elleszek.