Tobber életblogja

Ha még nem olvasnátok hello.agi-t, ajánlom nektek jó szívvel. Ez a kedvencem a kimerültségről, nem győzöm magam is mantrázni:

"Ide is leírom, emlékeztető önmagamnak vagy segítség nektek.

Nem akarok panaszkodni, de sorban rohannak a lányok gyógyszerért, takaróba burkolózunk, olyan hideg van, hogy felfázunk.

Egy döglött állat szaga terjeng hátul, nem találják.

Éljen az egészségünk.

Próbálok azokkal ebédelni, összefutni pár percre, akik felvidítanak a cégnél. Ma elbúcsúzunk megint két kollégától. Mennek a konkurenciához. Azt mondják, mi hiányozni fogunk nagyon...

---

Minden nap tíz perc jógával átmozgatjuk magunkat, én már nagyon érzem a női felmenőim ízületes örökségét.

---

Gével találkoztam tegnap, végül csak rákérdeztem, hogy miért lájkolja egy vadidegen csinipasi azokat a képeimet, amiken ő szerepel. Jól gondoltam... ;)

---

Tervezzük a farsangot.

---

Este még mindig csak bámulok magam elé, oké, menzesz, felfázás, faxomtele, mikor leszek már egészséges??

---

Cica elalszik a combomhoz kucorodva, boldog mosollyal az arcán, nincs szívem felébreszteni, inkább nem vacsorázom. Bexarás, annyira cuki!

---

Hetente többször bombáz Hokis és Nagyonlétra is az ajánlataival, random 1-1 régi szerető, irtó cukik. Tegnap Kócos is jönni akart, nem voltam jól. Annyira béna vagyok kedves csetelésben, ő meg profi. Komoly agymunka valami bájosat válaszolni a végtelen bókjaira minden nap. :D

És akkor végiggondolom, hogy mennyire nem működik már 2020-ban Sch. Norbi fatshamingje... Tele az üzenőfalam írók, újságírók, közszereplők ellenvéleményével, vicces kifigurázós videókkal, ikea, dove, állatkert, coca-cola reagáló hirdetéseivel. Anno LifeTilt Tomi (aki mára példaértékűen próbálja csiszolni a PR-ját, de emlékszünk még a nőgyűlölő fröcsögéseire) kezdett így, pedig ő szakmaiságban fényévekkel megelőzi Norbit. (Különbenis Testszépítő Ibié a kedvenc diétám+edzéstervem ever.)

Megnyugtató, hogy megjelent a közbeszédben az ellenhang. Megnyugtató, hogy így, a pluszsúlyomra tekintet nélkül (pont lexarják, azaz Hokisnak csak ilyen női voltak) is lelkes és guszta fiatal pasik nyomulnak, visszajárnak évek óta. Szóval nálam nem talált be, mert szimplán nem igaz, de el tudom képzelni, egy bizonytalan fiatalt mennyire meg tud rendíteni. El kéne tűnnie a közbeszédből ennek a hangnemnek végre...

---

Süt a nap, csodaszép az idei január, imádom!!!

---

Alig várom a nyelvsulit, élvezet minden perce!

---

Még jobban izgat, hogy ki volt Sch. N. travi szeretője, léééégyszi írjátok meg!!!! :D

(Bocs a lenti elírásokért, nem fogom javítani. :) )

---

Van olyan napotok, hogy SEMMI munkához nincsen kedvetek? :D

Vagy 20 feladat vár, jó érzés feldolgozni a listákat, de csak nem bírok szívemnek kedveset kimazsolázni belőle...

---

Megy a hiszti, hogy nem ér rá mind a húsz ember a kiválasztott időpontban exkollégázni. Majd találkozunk 2 hónap múlva újra.

Megy a hiszti, hogy huszonpár lány nem bír ki négy napot főtt étel nélkül (fun fact: van kisvendéglő 5 km-re, de nem az ölünkbe tálalják), de nehezen érzem át, a hűtőt otthon csak Kócos nyitogatja és évekig ellennék TUC kekszen kávéval. (Megj.: konyha lett volna!) Szóval megvolt az időpont végre, ehhez tervezném a repülőjegyeket, meg a suli végéhez, erre bedőlt.

A suliban hirtelen felduzzadt a csoport 13 főre, de jó pedagógus a tanárunk, rotálgat minket kb. minden témakidolgozásnál. Mindenkit "szerepeltet" folyamatosan, szóval foglalkoztatva is vagyunk, meg nem szív az, aki az elején véletlenül kuka mellé ült le és kétmondatos párbeszédek 20 percig tartanának.

És így irtó élvezetesek az órák, most társadalmi gondokról vitatkoztunk, korrupció, lakáshozjutás, gyerekbetegségek, női egyenlőség és megoldásaik. (Bár a transgénico-t a csoportkánk fele nem génmódosításként értelmezte, hanem nemváltásként, úgyhogy őőőő nagyon röhögtünk, amikor cukin rájöttek, hogy ők a kukoricák érzelmi életéért korteskednek.)

Be kell pótolnunk később kieső órákat, így hosszabbak négy órásnál, az kimerítő kicsit. Meg hogy rossz a kávéautomata.

A felfázásom kevésbé élvezetes. Átmentem Anyut ünnepelni egy álomszépséges orchideával, meg a család 50+ tagjaival. Én annyira, de annyira szégyellem, hogy ezeket az okos embereket ilyen végletekig megvezeti a média, a kormány. A vennem kell egy Horthy olajfestménynél telt be a pohár, eltereltem a témát a gyerekkorukra. Akkor meg azon veszekedtek, ki emlékszik jól. Oké.

Hazamenve annyira fájtam lent, hogy (ember nem gyűlöli jobban a lemondogatást, de) lemondtam Kócost, nemhogy kekszelni nem akartam, úgy létezni sem nagyon.

Feküdtem egy napig a melegben, a többszáz alapanyagomat áttöltögettem tárolódobozokba színek, formák szerint, kivágtam az eredeti csomagolás színkódjait, méreteit, azt eldugdostam a rekeszekbe, és még be sem tudtam fejezni.

Végre mindent azonnal megtalálok.

Befejeztem egy ékszert, olvasgattam, hiányzik Kócos.